Tudták, hogy így lesz: mímelt román demokrácia az impériumváltás utáni Erdélyben

Az immár a Magyar Szövetségen belül tevékenykedő Bernády politikai felfogása leginkább a Gyárfás Elemérével egyezett meg, aki a következő pontokban vázolta ezeket 1922 januárjában (az országgyűlési választásokat megelőzően): a magyarság érdekeit csak a parlamentben lehet sikeresen védelmezni és előre vinni. Az erdélyi magyarság politikai orientációját csak a saját speciális viszonyaiból merítheti, minden külső befolyás káros lehet, a Magyar Szövetség csak egy pontot vegyen programjába: a romániai magyarság érdekeinek a szolgálatát, s a részletkérdéseket bízza a gyakorlati életre.

Ha kell pokróc, ha kell kígyó

Romániában 1922-ben a megbukott Averescu-kormány helyét a Ion I. C. Brătianu vezette liberálisok vették át. Új választásokat ugyanazon év márciusára írták ki. A romániai magyar sajtó a képviselőjelöltekről portrékat közölt, így több cikkben Bernády neve is felbukkant. A röpiratai miatt korábban bírált Bernádyról kiegyensúlyozottabb, sokszor pedig már méltatásszerű írások születtek.

De politikus, amilyen ma nagyon kevés van Erdélyben” − írta róla Ligeti Ernő. A pozitív méltatások egyértelműen azt bizonyították, hogy Bernády röpirata a korai elutasítások és megbélyegzések ellenére meghallgatásra és újrafelfedezésre talált.

A választások előtti időszakban Bernády elképzeléseit Ugron Istvánnal osztotta meg: „A választók névjegyzékének kisimítása érdekében a lehető legsürgősebben kell Bukarestben az illetékes kormányhatóságoknál szükség esetén a kormányelnöknél eljárni. Ebből a célból egy néhány úrnak mielőbb le kellene utaznia Bukarestbe, s mindaddig ott kellene maradniuk, amíg a megfelelő eredményt el nem érnék. Az illető uraknak az erdélyi részek legkülönbözőbb vidékeiről kellene összeverődniük, a célból, hogy teljes joggal szólhassanak a tekintetben, hogy a romániai magyarság egyeteme nevében kérelmeznek. (…) Odalenn majd megtudjuk mit javasol az észszerűség. Mindezek mellett különös gond lenne erre fordítandó, hogy az eljáró urak egyszerre mind a legkülönbözőbb társadalmi osztályokat is képviseljék, nehogy az legyen mondható, hogy munkásságnak nagy tömege nem érdeklődik a dolog iránt” – írta Bernády 1921 decemberében.

Hangoztatta, hogy immár szükséges a politikai aktivitás elkezdése és számításai szerint Erdélyből (főleg a magyarlakta vidékekről) nagyjából 12-15 képviselő, feleannyi szenátor kellene kikerüljön a választások után. A fejlemények tekintetében vélhetően Bernády javaslatát figyelmen kívül hagyta a Magyar Szövetség vezetése.

Felkészültek a román trükközésre

A korabeli beszámolók szerint a magyar jelöltek fel voltak készülve a román hatóságok „némi trükközésére”, azonban

Az egyértelmű cél a liberálisokból álló többségi kormány létrehozása volt, amely az új alkotmány kidolgozásához és elfogadásához szükséges kétharmadot, abszolút többséget jelentette. Emiatt a Magyar Szövetség színeiben induló jelölteket, néha a legképtelenebb vádakkal, sorra visszautasították a választásügyi hatóságok. Például Sándor József jelölését azzal utasították el, hogy az aláírások olvashatatlanok, Willer Józsefét, mert a dátum a beadvány alján és nem a fején volt feltüntetve, Wass Béla jelölését, mert nem volt megjelölve, hogy gróf. Péchy Imre jelölését azért, mert az aláírások kétféle tintával voltak írva.

A marosvásárhelyi választói körzetbe a 2393 jegyzékbe vett szavazóból mindössze 1304 vett részt az országgyűlési képviselőválasztáson. Így a három jelölt közül a román Nemzeti Liberális Párt jelöltje, az alsórépai származású egyetemi tanár, Simion Mândrescu szerezte meg a szavazatok többségét (szám szerint 687-et), másodikként a Román Nemzeti Párt színeiben induló Iustin Nestor szerepelt 357 szavazattal, és csupán harmadik helyre szorult a pártonkívüliként induló Tóthfalusi József református lelkipásztor (234 szavazattal).

A marosvásárhelyi városi választói körzet szenátusi helyért zajló választási küzdelemben hasonló helyzet alakult ki. Itt is a Román Nemzeti Liberális Párt jelöltje szerezte meg a szavazatok többségét (Ștefan Rusu, ortodox pap, aki egyben a párt megyei alelnöke is volt, 1615 szavazatot kapott), második helyen pedig pártonkívüli magyar jelölt, Teleki Arthúr alig 400 szavazattal lemaradva szorult ki a versenyből (1214 szavazatot kapott). Bernády valószínűleg érzékelte, vagy tudomása volt arról, hogy az akkoriban magyar többségű Marosvásárhelyen nem lesz esélye, ezért választhatta a kevésbé rizikós körzetet, a nyárádszeredait.

Brătianu elismerése

Ilyen körülmények között választották meg az első fordulóban Bernádyt országgyűlési képviselőként, egyetlen magyarként. Csupán a későbbi pótválasztáson kerülhetett be néhány további magyar képviselő kollégája. Bernády egyik írásában bizonyos nehézségekre is utalt a választásokkal kapcsolatosan. Több törvénytelenséget és visszaélést észlelt, melyekért panaszokat tett a választási elnöknek, így a korábbi kampánykörútja után sorra utazta be ismét a községeket. A választásokat követően megpróbálták az eredményeket megsemmisíteni, azonban Bernády beszámolója szerint ez ellen felzúdult a körzete magyar, román és liberálispárti lakossága is.

Gyárfás Elemér szerint Brătianu Bernádyt a PNL és a magyar kisebbség közvetítőjének tekintette, ezért nem vált annyira túlzó módon a választási csalások áldozatává. Így tehát nyilvánvaló volt, hogy román támogatás nélkül nem sikerülhetett volna képviselővé válni. „Tudtuk, hogy így lesz” – jegyezte meg keserűen Bernády a választásokat követő sajtóinterjúban, a választási csalásokra utalva.