
Kommunikációs egyetemi tanulmányait használta fel munkái menedzselésében Tompos Renáta
Fotó: Veres Nándor
Több éve készíti a szebbnél szebb fülbevalókat, nyakékeket, gyűrűket és karkötőket a csíkszeredai Tompos Renáta. A kommunikáció szakon végzett lány az egyetemen tanultakat „építette vissza” a saját tevékenységébe, így érlelődött meg az évek során, hogy a hobbiból vállalkozás legyen.
2020. december 07., 17:542020. december 07., 17:54
Mindig is szeretett kézműveskedni, volt egy időszak, amikor nemezelt, majd saját fejlesztésű fonalas technikával dolgozott Tompos Renáta. Még tizenegyedik osztályos volt, amikor megismerte az üveglencsés, bronz- és ezüstös alapú ékszereket, és elkezdte ő maga is készíteni.
„Teljesen hobbiszinten indult, nem terveztem, hogy ebből kinövi magát egy vállalkozás. A kezdetekkor – mint általában mindenki, aki használja a közösségi oldalakat – én is feltöltöttem az ékszerekről készült fotókat, és egyre többen kezdtek megkeresni, ismeretlenek is bejelöltek, érdeklődtek. Egy idő után létrehoztam egy külön oldalt, amelyen megmutattam, hogy mivel is foglalkozom” – meséli a kezdeteket a fiatal kézműves.
Időközben a csíkszeredai lány Kolozsvárra felvételizett egyetemre kommunikációs szakra, de a kedvenc időtöltése, hogy ékszereket alkosson, megmaradt. „Van nekem egy kis dobozom, amelyben az ékszeralapok, kellékek és szerszámok vannak, az elmúlt években rengeteget utaztam, de mindig magammal cipeltem ezt. Így bárhol vagyok, ha valamit megálmodok, eszembe jut egy újabb ötlet, akkor el is tudom készíteni az adott darabot. Hat éve foglalkozom ezzel, de kevés olyan darab van, ami ugyanolyan, mint egy korábban elkészített.”
Alkotás közben
Fotó: Veres Nándor
Miután három évvel ezelőtt befejezte az alapképzést, elgondolkodott azon, hogy talán szintet kellene lépni, és felfejleszteni vállalkozássá ezt a hobbit. De sokáig nem merte meglépni, végül ebben az évben indította be. „Egyre többször éreztem azt, hogy ez az, amiben igazán én lehetek, és az egyetemen tanultakhoz is kapcsolódik, mert magamnak és az ékszereimnek tervezem meg a marketingjét. Ebben tudok a legszabadabb lenni, ebben tudok kiteljesedni. Amikor hat évvel ezelőtt nekifogtam, az üveglencsék még újdonságnak számítottak, aztán viszonylag gyorsan egyre többen kezdtek ezzel foglalkozni, a bizsuboltokba is »berobbant«. Amitől talán különbek az én ékszereim, az a személyre szabhatóság, mert minden darabhoz hozzá tudja tenni a megrendelő az elképzeléseit.
„Volt egy időszak, amikor nagyon skatulyában gondolkodtam az ékszerekről: volt egy alapom, volt egy elképzelés, összeraktam. Aztán, amikor kicsit kinyíltam ilyen téren, mertem merészebb formákat használni. Akkor készültek olyan darabok, hogy azt éreztem, hogy ezeket nem igazán adnám oda másnak. De aztán mégis odaadtam. Nekem csupán egy pár olyan fülbevalóm van, amit én készítettem” – emlékszik kacagva.
Eddig kevés vásáron vett részt, inkább csak olyanokon, amelyeket közösen szerveztek más kézművesekkel Kolozsváron. Ebben az évben szeretett volna „elindulni” vásározni, mert érzi az igényét annak, hogy lássa, hogyan reagálnak az ékszerekre az érdeklődők, hogy beszélgetni tudjon velük, és kapjon direkt visszajelzéseket, de a vírushelyzet ezt nem tette lehetővé. Ezidáig legfőképp online térben értékesítette az alkotásait, és ez a mostani helyzetben előnyére is vált. „Eddig is online szférában árusítottunk, úgyhogy nem kellett a zéróról kezdeni. A vásárokat terveztük, de azok elmaradtak. Viszont lett B-tervünk, és úgy kezdtünk el terjeszkedni, hogy több üzletbe is beköltöztünk. Úgyhogy hozott újdonságot is ez a helyzet. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy kevesebb alkalom adódik a találkozásra a megrendelőkkel.”
„Mindenki másképp dolgozik, mindenki más alkotási folyamatokon megy keresztül, és kisebb-nagyobb megmozdulásokban szerettük volna és szeretnénk továbbra is azt képviselni, hogy egymást segítsük. Például amikor lett egy ilyen hirtelen változás az életünkben, akkor volt egy »Maradj otthon és alkoss« szlogenű megmozdulásunk, amelyhez nagyon sokan csatlakoztak. Ennek keretében olyan kézműveseket mutattunk be az oldalunkon, akiknek szükségük volt arra, hogy az online térben kicsit jobban mozogjanak. Azt láttam, hogy a kézműves-társak erre nagyon nyitottak, ugyanúgy, ahogy mi is, mert rengeteget lehet egymástól tanulni.”
Minden darab nagy odafigyeléssel készül
Fotó: Veres Nándor
Az ékszerkészítés csak egy szelete a munkának, egyedül nehéz mindenre odafigyelni, szerencsére most már van egy csapat is mellette – mutat rá. Az online kommunikációban a legjobb barátnője, Szabó Lídia Dóra segít, aki évek óta követi Renáta tevékenységét, az arculattal kapcsolatos anyagokat Antal Melinda készíti, és mivel szerették volna, hogy a csomagolások tekintetében minél kevesebb hulladékot termeljenek, Bartalis Ágnest kérték meg, hogy segítsen nekik ebben. „Én pedig elkészítem a termékeket, és próbálom a legjobb tudásom szerint menedzselni, amit lehet. Ez is véletlenül alakult ki, mert ahogy egyre többet tanultam a kommunikációs szakmában, olyan szinten fejlődött a vállalkozásom is. Minél többet tudtam, annál többet próbáltam visszaépíteni” – fogalmaz a kézműves.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!