Felső-középkategóriás csomagtér két szinttel alacsonyabbra pozicionált testben: az első generációs Octavia az egyes méretosztályok – viszonylag képlékeny – határaira fittyet hányó autóként robbant be a kilencvenes évek végén. Legnagyobb hátránya, a hátul kényelmetlenül szűk utastér azonban nem zavarta a vásárlókat, a Škoda első igazi modern modellje sláger lett – és azóta is az.
2020. január 31., 16:132020. január 31., 16:13
Az alacsonyan húzódó lökhárítóval minden parkolóhelyet óvatosan kell megközelíteni
Fotó: Pinti Attila
Felső-középkategóriás csomagtér két szinttel alacsonyabbra pozicionált testben: az első generációs Octavia az egyes méretosztályok – viszonylag képlékeny – határaira fittyet hányó autóként robbant be a kilencvenes évek végén. Legnagyobb hátránya, a hátul kényelmetlenül szűk utastér azonban nem zavarta a vásárlókat, a Škoda első igazi modern modellje sláger lett – és azóta is az.
2020. január 31., 16:132020. január 31., 16:13
Az alacsonyan húzódó lökhárítóval minden parkolóhelyet óvatosan kell megközelíteni
Fotó: Pinti Attila
Amíg a Daciánál a Solenza jelentette az átmenetet az új tulajdonos hathatós fejlesztései és a régi alapok között, addig a cseheknél a Felicia látta el ezt a szerepet. Egészen az Octavia megjelenéséig – az új, középkategóriába belőtt, igazából azonban alsó-középkategóriás típus megkapta a Volkswagen alkatrészraktárában tornyosuló egységek javát, köztük a negyedik generációs Golf padlólemezét, benzines és gázolajas erőforrásait, erőátviteli egységeit, felfüggesztését és egy sor egyéb beltéri egységet.
Kevés kompromisszumra kényszerül még manapság is egy első generációs Octavia-tulajdonos, pedig a gép fölött már eléggé eljárt az idő.
Már javában készült a második típusnemzedék, amikor a tesztelt Octaviát legyártották, így a modellciklus végéhez közeledő autó – bár Tour utónéven egészen 2010-ig gyártásban maradt – már mentes minden gyermekbetegségtől, kivéve talán a korróziót. A használtautó-vásárlóknak mellesleg érdemes szem előtt tartaniuk egy-egy gépkocsi vásárlásánál, hogy inkább a kifutó évjáratok közül szemelgessenek, az évek, esetenként akár évtizedek alatt már bizonyított motorváltozattal. A kipróbált cseh ennek megfelelően ráncfelvarrott, korszerűsített első teret kapott, újrarajzolt fényszórókkal, a motorháztető alatt olyan erőforrással, amit talán még az idéntől kétszeresére emelt biokomponensű üzemanyag sem tud kikezdeni.
A Volkswagen alkatrészraktárából származó elemekből építkezik a beltér
Fotó: Pinti Attila
A nyugatról importált autó negyedmillió kilométerrel került Romániába, a piaci igényeket, a vásárlóerőt pedig jól mutatja, hogy a hasonló évjáratú és állapotú Octaviák „halomban állnak” a hirdetési portálokon. Nem túl körülményes munka újszerű állapotút varázsolni belőlük, egy kis polírozás, esetenként a korrózióra fokozottan kényes helyek „kiküszöbölése” elég, hogy az amúgy is minőségi kocsiból még évekig szolgáló megbízható partner legyen. Mert ránézésre az elmúlt tizenhat év meg sem kottyant a tesztautónak – a közelmúltban szerzett horzsolásokat meg egy cserére szorult visszapillantót leszámítva. Ez folytatódik belül is, a kemény műanyagokon kötelezően jelentkező karcokon és az enyhén hámló kormánykeréken kívül a futásteljesítményre semmi egyéb nem utal.
Az Octavia utasterének első fertálya hozza a középkategória átlagát, sőt annál többet is: oldalirányba is bőséges a hely, kár, hogy az üléseken fellelhető némi spórlás: oldaltartásuk gyenge, az ülőlap hosszúsága mérsékelt – de legalább a keménység megfelelő, zsibbadni csak a comb semmibe lógó részei fognak egy hosszabb út után. Hátul már kevésbé fejedelmi a kínálat: a milliméterre pontosan két és fél méteres tengelytáv miatt korlátok közé szorultak a tervezők, hiába bőséges a fejtér, már egy középtermetű utas térdei is az első ülések hátának nyomódhatnak. Nem elviselhetetlen, de országokon átívelő utazásokhoz egyértelműen inkább a gyerekeknek kényelmes.
Van, hová pakolni egy öttagú család nyaralásához is
Fotó: Pinti Attila
Mintegy ellensúlyozásként kapjuk a bődületes csomagteret – imádja is minden tulajdonos a kombit, alaphelyzetben 548 liternyi űr tölthető ki, és bár az osztottan dönthető hátsó ülésekkel lépcső keletkezik, a kapott másfél köbméternyi hely hamar feledteti ezt az apróságot.
A mára már részben elavultnak számító műszaki alapok közül külön említést érdemel a fékrendszer. A kétkörös, elöl hűtött, hátul tömör tárcsás egység alapjában véve hibátlanul lassítja az akár 510 kilogrammal is terhelhető testet, a gond inkább az adagolhatósággal van. A kívánt tempócsökkentést meg kell tanulni az első generációs Octaviánál. A fékpedál részleges lenyomására ugyanis először semmi sem történik, majd másfél-két centiméterrel „mélyebben” már az utas-üléstámla közötti kellemetlen találkozás lehet a következmény azok esetében, akik hátul nem kötötték be a biztonsági övet. Játszani tehát a két véglet közötti rövid távon lehet, de ez annyira finom lábmozdulatokat igényel, amit elsőre nem, csak idővel sajátít el a sofőr. A „jelenség” mellesleg nemcsak a kipróbált autóra, hanem az egész generációra jellemző.
Érthetetlen, hogy míg a Seat Leon/Toledo rokonoknál sikerült megoldani, addig a Golf/Octavia esetében állandó problémát jelent fekvőrendőröknél, magasított gyalogátkelőknél, de főleg járdaszegélyeknél a nagyon alacsonyra nyúló első lökhárító. Az Octavia fő „karcgyűjtőhelye” ez, a műanyag elem könnyen felakad, ami előremenetben csak kellemetlen zajt és néhány barázdát jelent, ha viszont orral olyan parkolóhelyre álltunk be, amely szegélyben végződik, csak imádkozhatunk, hogy kiálláskor ne rántsuk le rendszámostól, esetenként fényszórómosóstól a jókora darab lökhárítót.
Igaz, hogy az Octaviához elérhető motorok közül a vánszorgásra is alig alkalmas 1,9 literes, 68 lóerős szívódízel (SDI) a leginkább elpusztíthatatlan, de aki úgy szeret időnként némileg lendületesebben autózni, hogy fintorog a turbótól, annak a tesztautóban is dolgozó 1,6-os ős-Volkswagen benzinmotor a legtutibb választás.
A kasztni valószínűleg hamarabb porlad el, mint ahogy a motor „megadná magát”
Fotó: Pinti Attila
A hengerenként kétszelepes konstrukció forgatónyomatéka már relatív alacsony fordulattól rendelkezésre áll, és magas tartományban sem elviselhetetlenül hangos a beszűrődő motorzaj. A magasabb üzemanyag-fogyasztást kompenzálja, hogy csak szélsőséges esetben, rendszeresen kihagyott kötelező szervizek mellett kell komolyabb javítást végezni rajta – egyébként szinte a végtelenségig elketyeg. A százkét lóerős teljesítmény az üresen 1,3 tonnás testhez nem sok, de autópályatempónál is van még benne szufla. A váltóáttételek rövidek, a fordulatszámmérő százharmincnál már a négyezres értéket nyaldossa. A kortárs Volkswagenekhez képest itt a nyomatékváltónál érezhető, hogy spórolniuk kellett a cseheknek: a váltóbot és az egész kapcsolási érzés kevésbé precíz, mint a negyedik generációs Golfnál.
Az Octavia első nemzedékének – és a vele egyidős konszernbeli kategóriatársak – rákfenéje a küszöb és az első sárvédő találkozása: az itt makacsul begyűlő víz, hólé, latyak könnyen kikezdi a lemezeket, és megállíthatatlanul terjed tovább a közeli felületekre a rozsda. Erre a pontra érdemes különös figyelmet fordítani, lehetőség szerint minél szárazabban tartani. Az odafigyelést meghálálja a Škoda, hiába tizenhat éves, minden gyártósoron belepakolt „extra” – elektromosan állítható tükrök, digitális klíma, négy villanyablak – hibátlanul működik. A bizonyíthatóan törésmentes előéletű autók korszerűtlenségük ellenére – illetve bizonyos értelemben pont azért – bírni fogják még, köszönhetően a csehek gondos és aprólékos munkájának, amivel a német „fennhatóság” alatt megalkották az Octaviát.
Škoda Octavia Combi I 1.6i 102 LE (2004)
| Gyári adatok | 1.6i (1595 cm³) |
| Teljesítmény (5600 fordulat/percnél) | 76 kW/102 LE |
| Forgatónyomaték (3800 fordulat/percnél) | 148 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 11,9 mp |
| Végsebesség | 190 km/óra |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 9,9/5,5/7,2 liter |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4513/1731/1457 mm |
| Tengelytáv | 2500 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1513/1494 mm |
| Csomagtér | 548–1512 liter |
| Üzemanyagtartály | 55 liter |
| Abroncsméret | 195/65R15 |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 1295/1805 kg |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!