Valamiért mindig idegenkedem azoktól a rendezvényektől, amelyeket bukarestiek szerveznek a mi kis provinciális városunkban, megyénkben. Szerencsére Teleki Kálmán gróf, a gernyeszegi kastély tulajdonosa elég merész és nyitott volt ahhoz, hogy befogadja az Awake-Ébren fesztivált, azt a rendezvényt, amelyet a bukaresti szervezők butikfesztiválnak hirdettek meg. Mi idén is megnéztük, milyen lett.
2019. augusztus 19., 16:452019. augusztus 19., 16:45
2019. augusztus 19., 18:092019. augusztus 19., 18:09
A szappanbuborékokat mindenki élvezte
Fotó: Haáz Vince
Valamiért mindig idegenkedem azoktól a rendezvényektől, amelyeket bukarestiek szerveznek a mi kis provinciális városunkban, megyénkben. Szerencsére Teleki Kálmán gróf, a gernyeszegi kastély tulajdonosa elég merész és nyitott volt ahhoz, hogy befogadja az Awake-Ébren fesztivált, azt a rendezvényt, amelyet a bukaresti szervezők butikfesztiválnak hirdettek meg. Mi idén is megnéztük, milyen lett.
2019. augusztus 19., 16:452019. augusztus 19., 16:45
2019. augusztus 19., 18:092019. augusztus 19., 18:09
A szappanbuborékokat mindenki élvezte
Fotó: Haáz Vince
A gernyeszegi Teleki-birtok a felújításra váró, de impozáns kastéllyal és a több hektáros csodaszép parkkal húsz kilométerre fekszik Marosvásárhelytől. Az idei Awake-re party buszt szerveztek Bukarestből és mindennap autóbusszal lehetett utazni Marosvásárhely és a kastélyfesztivál között. Aki autóval érkezett, jót tett neki, ha volt egy kis helyismerete s nem kellett csak a forgalomirányító rendőrök utasításaira hagyatkoznia. Több száz autót parkoltak le a fesztivál helyszínéhez közel levő utcákban, sehol nem volt fizetős az autók állomásozása. Persze
A bejárathoz közel egy kis sátor alatt szendvicseket készítettek a szorgos kezek, limonádét mértek és lángost is sütöttek, igazi falunapi hangulatban. Nagy keletje volt ezeknek a portékáknak, hiszen éhséget, szomjúságot csillapították, s mint később kiderült, a kapukon belül alkalmazott árak töredékéért.
Itt sok fénykép készült
Fotó: Haáz Vince
Ha sikerült megközelíteni a látványos bejáratot, komoly ellenőrzésre lehetett számítani: megnézték a táskákat, zsebeket, kétszer ellenőrizték a karszalagokat. Szerencsére ismerték az asztmás rohamok megelőzésére szolgáló Ventolin sprayt, így gond nélkül be lehetett vinni. Az Awake fesztiválon a karszalagra feltett kis kártyára lehetett pénzt feltölteni, a fesztiválon pedig kizárólag ezzel a módszerrel lehetett inni- és ennivalót vásárolni, készpénzes lehetőség nem volt. De ez már nem újdonság egy igazi fesztiválozónak, legtöbb rendezvényen már ezt a trendet követik. A feltöltése pedig nem is okozott gondot, az udvaron több helyen lehetőség volt pénzt tenni a kártyákra, éppen ezért szinte sehol nem állt 5-6 fesztiválozónál több, a minimum összeg 10 lej volt, a maximum 500, a végén pedig minden megmaradt összeget visszaszolgáltattak. Tíz lejért egy pohár üdítőt vagy egy korsó sört lehetett vásárolni, a fél literes víz 7 lej volt. Több helyre ki volt írva, hogy az ételbár működtetője 0-500 százalékos adalékkal dolgozik, s ez az árakon is jól látszott, hiszen egy kétgombócos fagyis palacsinta némi cukorsziruppal 20 lejtől kezdődött, a paradicsomleves vagy a gin tonik 18 lej volt,
Volt, aki azzal magyarázta a fesztiválokhoz képest is nagy árakat, hogy a feltöltős kártyás rendszer miatt minden eladás látszik és adóköteles.
Nagyon látványos volt a hőlégballon
Fotó: Haáz Vince
Ez biztos igaz, mint ahogy az is, hogy olyan réteget szólított meg a fesztivál, amelyik meg tudta ezeket az árakat fizetni: nem zsebpénzből élő tizenévesek voltak ugyanis tömegével a fesztiválon, gyakran láttunk harminc, negyven fölötti fesztiválozókat is, sőt kisebb vagy nagyobb gyerekekkel is sokan látogattak ki.
Elsősorban a helyszín adja a hangulatát, de a kellékek és az emberek is igazán hangulatossá tették az Awake fesztivált. A kastélykertben, a nagy fákra kifeszített színes függőágyak, a fényinstallációk különös hangulatot kölcsönöztek az amúgy is figyelemreméltó helyszínnek, ráadásul ehhez idén hozzájárult egy hőlégballon is, amely egyrészt látvány szempontjából sem utolsó, másrészt magasba emelte azokat, akik egy fényképversenyen nyertesnek bizonyultak.
A tűz kicsiket, nagyokat vonzott
Fotó: Haáz Vince
A fesztivál tematikájához idomulva aki nem öltözött bohémnak még otthon, az bohémnak kinevezett ruhákat tudott felpróbálni a helyszínen, majd meg is örökíthette a fesztiválkinézetét.
Mindebből látszott, hogy nem vagy nem pusztán a zenei kínlatra fektetik a hangsúlyt a fesztivál szervezői. A Feed you mind, avagy Tápláld az elméd sátorban beszélgetések voltak, sokak számára meglepő lehet, de egy fesztiválon is érdekli az embereket az ilyesmi, a híd alatti moziteremben filmeket vetítettek, de beszélgetésnek is helyet adtak. A moziterem mellett pattogatott kukoricát is árultak, hogy teljes legyen a moziélmény. Aki még nem járt a Teleki-kastély kertjében, az bizonyára rácsodálkozott a tavirózsás kis tóra és a kissé giccsesnek tűnő, de immár három éve a parkban helyet foglaló porcelánhölgyre. A sátorozóknak egy kis strandot is kialakítottak a Maros-parton, de az időjárás ennek kihasználására nem igazán kedvezett.
A zenei kínálat igazán színes volt, a három színpadon többnyire külföldi együttesek léptek fel, de volt pár érdekes bukaresti banda is, s híres lemezlovasok is. Estére a nagyszínpad előtt igazi tömeg gyúlt össze, s voltak olyanok, akik egy-egy együttes kedvéért fizették ki a 139 lejes napi jegyet.
Olvasni és beszélgetni is volt hely és alkalom
Fotó: Haáz Vince
Volt az Awakeon két izgalmas jármű, amelyet pillangóruhába öltözött, a Vízi világ című filmre emlékeztető lányok is vezettek és amely buborékokat fújt. Elkápráztatta a felnőtteket s gyerekeket is. Igen, gyerekeket, hiszen egész picitől a nagyobbakig helyet kaptak a gyerekek is a fesztiválon. Szülőkkel érkeztek, bár nem volt számukra külön program, de mi úgy láttuk jól éreztek magukat. Az egészen aprókon még hangtompító fülhallgató is volt, de így is táncoltak, a nagyobbak bújócskáztak, futkároztak, rácsodálkoztak a sötétedéskor felgyúló színes fényekre és igazi mesevilágban érezték magukat.
A fesztiválozó közönség is több korosztályból való volt.
Mondom néztek ki, hiszen a ruha és a beszélgetésfoszlányok alapján nehéz megítélni, hogy ki is ők tulajdonképpen.
S akkor máris rátérhetünk arra, ami igazán hiányzott a rendezvényen: túlságosan román vagy talán európai volt, teljesen mellőzte a magyar fesztiválozókat. Az olvasásra ajánlott könyvek között egyetlen magyar nyelvűt sem láttunk, a továbbgondolásra szánt beszélgetések is kizárólag román nyelven zajlottak, s feliratok, ahol voltak, román vagy angol nyelvűek voltak. Persze lehet, hogy csak nekünk volt ilyen hiányérzetünk.
Ez a masina is buborékokat fújt
Fotó: Haáz Vince
Az biztos, hogy idén is jó kis butikfesztivált szerveztek Gernyeszegen a Teleki kastély parkjában, amelyet az Awakenak is köszönhetően egyre több, nem Erdélyből érkező turista is felkeres. Az is biztos, hogy színes és hangulatos butikhoz hasonlított a négynapos rendezvény, s ez sok, erre nyitott embert Maros megyébe vonzott.
A megvilágított híd és a tavirózsás kis tavacska
Fotó: Haáz Vince
Mindenhol függőágyakon lehetett pihenni
Fotó: Haáz Vince
Hangulatkép az Awake fesztiválról
Fotó: Haáz Vince
Kényelmes fotelekben lehetett zenét hallgatni és poharazgatni, beszélgetni
Fotó: Haáz Vince
Ruhapróba és fényképeződés
Fotó: Haáz Vince
A Vizivilág című filmet időz jelent
Fotó: Haáz Vince
A szappanbuborék is főszereplő volt
Fotó: Haáz Vince
A nagyszínpad előtt kora délután már gyűlt a tömeg
Fotó: Haáz Vince
Hangulatos volt a megvilágított kastélykert
Fotó: Haáz Vince
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!