
A tordaszentlászlói étterem bejárata, előtérben a tágas terasszal
Fotó: Makkay József
Az elmúlt két esztendő keményen megviselte a romániai vendéglátást. Sok étterem bezárt, a vendéglátóiparban dolgozók közül pedig sokan szakmát váltottak. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében többek között a pandémia okozta gondok kerülnek terítékre.
2021. október 13., 10:342021. október 13., 10:34
A Ceaușescu-rendszerben a legjobb kolozsvári éttermekben főpincérként dolgozó Tamás Balha István az 1989 decemberi rendszerváltás után létrehozta Kolozs megye első magánvendéglőjét, a Tamás Bisztrót.
amikor minden lehetséges módon arra törekedtek, hogy legalább takaréklángon fenntarthassák a panzió és az étterem működését. A vendéglő belső helyiségeiből a tevékenység áttevődött a fedett teraszra, illetve amikor a félig zárt terasz használatával is gondok voltak, egyféle „télikertet” találtak ki tűzhelyekkel, ahova a hideg ellenére is jöttek vendégek.
Tamás Balha István szerint újra kell gondolni a vendéglátóipari szakképzést
Fotó: Makkay József
A 70 százalékban kihasználható terasz ma is jól működik, a belső helyiségekbe azonban csak védettségi igazolással, az ülőhelyek felére tudnak vendéget fogadni. „A legnagyobb gond, hogy vendégeink tanácstalanok.
Naponta felhívnak, hogy ki vagyunk-e nyitva, a sok telefonhívás ellenére azonban kevesen szánják rá magukat egy éttermi ebédre vagy vacsorára” – összegzi tapasztalatait a tordaszentlászlói üzletember. A családi vállalkozásként működő vendéglátóhely nagy előnye, hogy a munkatársak a család tagjaiból kerülnek ki, így a nehezebb időszakokat is könnyebb átvészelni. Tamás szerint jórészt azok az éttermek élték túl az elmúlt két esztendő kihívásait, ahol az ingatlan saját tulajdonban van, és a vállalkozó szakmabeli, tehát ért a vendéglátáshoz.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!