Séta a kétszáz lelkes Atyhán

Szerinte itt a Fiastető alatt „a scytha hun nemzet töredékének fő tribusa” székel. Atyha vallásos szokásait hozza fel bizonyíték gyanánt: „Melyekről már Krisztus urunk születése előtt négyszáz évekkel Herodot görög író IV. könyvében említést tesz, hogy őseink sírhalmaikban kopjákat szúrtak. Atyhában ma is divatba vannak, s sírhalmaik felett a szép cserefa keresztek tetején ott lengenek a kedves kis lobogók, melyeket népem ma is kopjának nevez, mint nevezték minden üdőkben, és minden férfi sírja, ki a fegyveres osztályhoz tartozott, ily kopjafával láttatik el ma is.” Hosszabban idéztünk, Betegh Imre atya papírra vetett gondolataiból. Sok zsinóros elejű falusbírót megszégyenítve vette számba Atyha helynévanyagát. Pesty Frigyesnek válaszul 136 helynevet ír le és magyaráz.

Napjaink Atyhája

A gomolyfelhős kék ég alatt delelő falu utcái csendesek. Omladozó régi emeletes tornácos házai, jellegzetes kapui a dicső múltról álmodnak. De az ilyen szép helyen fekvő falunak, reméljük jövője is lesz.

A jövőt sirató gondolatunkra gyógyírként hat Vinczeffy László képzőművész telkén található Vidámkert, ahol a színes, fából faragott térplasztikák az atyhai határ tarka virágos rétjeire emlékeztetnek. Követendő példa Vinczeffy szülőföld, szülőfalu szeretete. Mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de sokszor egy ember megmenthet egy közösséget, egy országot. Ott ahol a gyümölcsfák ágai karcolják az eget képzőművészeti kiállítással kedveskedik az egyre gyakoribb művészetkedvelőknek. Ha a Nyárád-mentén van csűrszínház, akkor a Székelyföld tetején mért ne lehetne Kakasülőnek nevezett csűrgaléria vagy Homloktörő istálógaléria.

Vinczeffy portáján

Az eligazító plakátokkal tarkított gyalogkapun belépve a pincelakás ajtaján kopogtatunk. Felesége igazít útba. Vinczeffy a szekérszín helyén kisplasztikát készít. Ahogy színre lép a kőrispataki szalmakalapjában, rögtön Betegh Imre lelkész sorai derengenek fel: „a férfiaknak termetök jobbára magos, sovány, erős testalkotású.”

A vetésforgó bevált. Ezt azért említettük meg, hogy lássák, pityókát nemcsak Csíkban tudtak termeszteni. Az atyhai határ bő gabonát, törökbúzát, pityókát, kendert, káposztát” és gyümölcsöt termett, terem és fog teremni.