
Kádár Zsuzsanna az első helyezettje volt annak a zenei tehetségkutató versenynek, amelyet fogyatékkal élő személyek számára szerveztek márciusban
Fotó: Tofán Levente
Hegedűjátéka a régi. És amikor hegedül, ő is a régi. Pedig sok minden megváltozott az életében. A 36 éves Kádár Zsuzsanna egy olyan ritka betegséggel küzd, melynek nyomán szinte mindent elfelejtett, amit korábban tudott. De talán a csodával határos módon hegedülni még mindig tud.
2020. május 20., 16:282020. május 20., 16:28
„Fizikailag jól van, jól érzi magát, nincs betegségtudata, ellenben állandó felügyelet alatt kell lennie. Igazából nincsenek látható jelei a betegségének, a kacagásán kívül nem is lehet rájönni, hogy baj van. Lett egy különleges nevetése. Nem tud sírni, amikor valamije fáj, nevet. Ha engem lát sírni, neki is megtelik a szeme könnyel. Egyébként nem nagyon érdekli semmi, passzív, a hegedűt is csak noszogatásra veszi elő, bár az orvosok szerint nagyon fontos lenne, hogy minél többet játsszon a hangszeren” – számol be Kádár Zsuzsanna jelenlegi állapotáról édesanyja, Végh Erzsébet.
Kádár Zsuzsanna a család legnagyobb örömére márciusban még annak a zenei tehetségkutató versenynek lett a nyertese, amelyet a United by Music Alapítvány szervezett különleges képességű személyek számára. Pedig akkor már fenekestől fel volt fordulva a család élete.
A Sepsibükszádon élő édesanya elmesélte, Zsuzsi a Brassói Transilvania Egyetem hegedű szakának volt a hallgatója, felsőfokú tanulmányai elvégzése után rögtön családot alapított, 22 évesen szülte meg első gyermekét.
„Egy 11 és egy 14 éves kislánya van. Zsuzsi nagyon meg akart felelni az előtte álló feladatoknak, és meg is felelt, aztán egy idő után kezdte elhanyagolni a családot, mi meg arra gondoltunk, hogy a fiatal korában kihagyott dolgokat szeretné bepótolni. Bár sosem volt egy konyhatündér, elhanyagolta a háztartást, aztán elvált. Így most visszagondolva látjuk, hogy az első komolyabb jelek, amelyek négy évvel ezelőtt jelentkeztek, már a betegségével magyarázhatóak. Durva volt a végén, hogy már tanítani sem tudott, felhívtak az iskolából, hogy lépni kell, mert baj van. Akkor arra gondoltunk, hogy a válás utáni depresszió lépett fel nála. Pszichiáterhez mentünk, tavaly szeptemberben kórházba utalták, és ott a kivizsgálások során hangzott el, hogy egy nagyon ritka autoimmun betegsége van” – meséli az édesanya.
Ez a betegség az adrenoleukodisztrófia, amely az agysejtek fokozatos leépülésével jár, a későbbiekben pedig a szívizmot is megtámadja. A betegség nemcsak a memóriát töröli ki, nemcsak az agyat támadja meg, hanem idővel az izmokat is, így a mozgás is nehézkessé válik. A tünetek hasonlóak a depresszió és a fiatalkori demencia tüneteihez, de az ok neurológiai. Az orvosok szerint mindössze 15 személy szenved ebben a betegségben Európában.
„Ahhoz, hogy egyedül legyek egy kicsit a gondolataimmal, ki kell mennem a dombtetőre, az erdő alá. Nehéz. Nagyon nehéz. A lányoknak is anyjuk helyett anyjuk próbálok lenni, de egy édesanyát nem lehet helyettesíteni. Hála Istennek az édesapjukkal nagyon jó a kapcsolatuk. Fáj, hogy nem tudják az édesanyjuk állapotát elfogadni, de őket is megértem, hiszen még gyerekek. Azt mondta a 11 éves unokám: »az a legfájdalmasabb, mama, hogy más gyerekekre az édesanyjuk vigyáz, nálunk meg mi kell vigyázzunk az anyukánkra«” – mondja Erzsébet.
Megható, meglepő volt számára az a széleskörű összefogás, amit Zsuzsi történetének nyilvánosságra kerülésével napok óta tapasztalnak. A családnak szüksége van az anyagi támogatásra, hiszen kereteik szűkösek, nem tudják fedezni a további kivizsgálások, a kezelések költségeit. Az adrenoleukodisztrófiát nem lehet gyógyítani, csak lassítani a leépülési folyamatot. Újabb klinikai vizsgálatokkal kiderülhetne, hogy a pusztítás milyen mértékű az agyban és hogyan hathat ki az egyéb szervekre.
Kádár Zsuzsanna korábban zenetanár volt a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Középiskolában, tagja volt a Brassói Filharmóniának, majd a Csíki Kamarakórusnak. Aki segíteni szeretne a kétgyermekes édesanyának, az egykori zenetanárnak, tehetséges művésznek, hogy még sokáig hegedüljön, megteheti a United by Music Alapítvány segítségével.
Pénzbeli adományokat román lejben az alábbi számlaszámra lehet küldeni, az utalásnál a megjegyzésben kérjük, írják be: „Zsuzsa”.
Fundația United by Music Romania
Banca Transilvania Sfântu Gheorghe
SWIFT COD BTRLRO22
IBAN: RO47BTRLRONCSOC433367601
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!