
Kulcstartó Fahéj módra
Fotó: Székedi Anna Ágota
Láttak már jógázó nyuszit? Hát az anyja hátán szunnyadó bébielefántot? És színes ruhában pompázó krokodillal már találkoztak? A Fahéjnál bizony láttak már ilyent, sőt mi több, ők maguk álmodják meg ezeket a csoda kis figurákat.
2020. április 23., 18:162020. április 23., 18:16
2020. április 23., 18:162020. április 23., 18:16
Nem újkeletű a kis csíkszeredai vállalkozás története, néhány évvel ezelőtt két fiatal lány, Székedi Anna Ágota és Bálint Boróka fából kezdett kis mókás kitűzőket készíteni. Az első lépést tulajdonképpen Boróka tette meg, amikor szárítható gyurmából készített kiegészítőket, majd a két barátnő tovább lépett, és a gyurmát fára cserélték. Egyedi dolgokat szerettek volna előállítani, és ez sikerült is, az egyedi fa termékek ma is nagy népszerűségnek örvendenek, bár a két barátnő útja elvált. Több mint két évvel ezelőtt aztán Ágota mellé új csapattagok kerültek, így újabb lendületet kapott a vidámságot hozó kis fakiegészítők gyártása.
Több helyszínről jelentkeznek be a kis vállalkozás tagjai, a karantén miatt ugyanis mindenki az otthonából mesél. Ágota Zsögödből, Fazakas Orsolya és férje, Zoltán Csatószegről, Lázár Anna pedig csíkszeredai lakásából jelentkezik, amikor a világháló segítségével beszélgetésre invitálom őket. Ők az új csapat. Hogy hogyan találtak egymásra? Tulajdonképpen Ágota keserűsége hozta össze őket – derül ki hamar. Ő panaszolta el Annának, nem tudja egyedül folytatni, kiégett, noha vannak még álmai.
Névre szóló kitűzők
Fotó: Székedi Anna Ágota
És ekkor jött a mentő ötlet, társuljanak, Anna majd segít az adminisztrációban, Ágota pedig alkothat. „Megvannak a magam korlátai, én nem szeretek beszerzéssel foglalkozni, kellett nekünk még valaki a csapatba, és így jött be a képbe Orsi, a lányom és a férje, Zoltán. Megkerestem őket, kiderült, hogy ők is látnak ebben fantáziát. Mindent megbeszéltünk, s tovább álmodoztunk immár négyen. Elismerem, én ha bárkinek is elmondtam, hogy milyen vállalkozásba kezdtünk, furcsán néztek rám” – meséli nevetve Anna.
A csapat első közös nagy beruházása egy lézervágó gép megrendelése volt Kínából. Az első lépést megtették – mesélik –, majd következett néhány hónap izgalom, hogy lesz-e gép vagy sem. „Befektettünk több ezer dollárt, elment a nagyvilágba a pénz, és gép nem volt sehol. Hat hónap telt el, amíg a csatószegi udvarra megérkezett” – eleveníti fel Anna. Aztán nevetve mesélik, hogy a gép megjelenésével korántsem oldódott meg minden, el kellett telnie még egy kis időnek, amíg Zoltán kikísérletezte, hogyan is működik.
Még életemben nem láttam ilyen gépet, de kikísérleteztük, hogyan működik, végül is két hónap telt el a megérkezését követően, amíg üzembe tudtuk helyezni. Most már jól működik. Annyira fontos berendezés, hogy nélküle dolgozni sem tudnánk” – fűzi hozzá Zoltán, s őt hallgatva most már a társaság is tud derülni a történeten.
Fazakas Zoltán és a várva várt lézervágó gép
Fotó: Székedi Anna Ágota
És hogyan születik meg egy menyasszonyi ruhában mosolygó kis rókalány? Először fejben, majd Ágota papírra rajzolja le a megálmodott figurát, következik a vektorizálás, a figurák kivágása, csiszolása, ragasztása, és végül újra Ágotához kerülnek a kivágott darabok, ő lehel beléjük életet, azaz megfesti őket. Időigényes munkafolyamat, sok kézen, munkafázison átmegy egy- egy kis állatfigura, mire használatra készen áll. Sokat inspirálódnak a mindennapokból is – derül ki. Nem kis büszkeséggel meséli Orsi, hogy a hordozókendős figurák saját ötlete alapján láttak napvilágot. Aztán mikor jógázni kezdett, ebből inspirálódva lepte meg Ágota a különböző jógapózokban díszelgő figurákkal.
Fotó: Székedi Anna Ágota
Vidám csapat
Fotó: Székedi Anna Ágota
Minden kis kitűzőnek megvan a története. „Megvannak az alapállatok, de mivel most már egyre többet személyre szólóan kérnek, újra kell rajzolni, szerkeszteni, és ebbe a munkába Zsolti, a férjem is besegít” – jegyzi meg Ágota. Készültek már a csatószegi-zsögödi műhelyben névtáblák, fali kulcstartók, órák, személyre szabott kitűzők. Több ezer darab kis állatfigura, róka, víziló, maci, nyuszi, süni, bagoly, és a sort még lehet folytatni.
Lelkesen mesélik: szeretnének tovább lépni, fejleszteni, újabb termékekkel megjelenni, s bár a járvánnyal járó zűrzavaros időszak kicsit gátat szabott terveik megvalósításának, azért csak álmodoznak. „Kicsit aggódtam, hogy ha sok mindenről le kell mondaniuk az embereknek, vajon kell-e kitűző, lesz igény rá? De úgy érzem fölösleges aggódni azon, hogy mi lesz. Ha nagy örömökre nem is, de az aprókra mindig szükségünk lesz.
– mondja Anna, akiről a beszélgetés során kiderül: nem csak az adminisztratív munkában számítanak rá, hanem ő lelkesíti a csapatot is. Ő az , aki „vigyáz” a fiatalokra.
Székedi Anna Ágota, a csapat „lelke”
Fotó: Székedi Anna Ágota
Büszkén mesélik, az Ágota által rajzolt figurák már vászonra is kerültek, és ebből varrtak különböző használati dolgokat. Abban reménykednek, hogy talán egyszer a megélhetést is biztosítani tudja számukra kis vállalkozásuk, addig is össze-össze dugják a fejüket, és terveznek.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!