
Princz Károly: a modellezéssel jól lekötöttem magam, teljesen más világba kerülök ilyenkor
Fotó: Veres Nándor
Fent a Titanic óceánjáró látható, még a fényeit is fel lehet kapcsolni. Alatta a Bismarck csatahajó, de ott van még a vörös báró tűzpiros Fokker gépe, orosz és angol vadászgépek az első és második világháborúból, több mint húsz darab. Idő és türelem kell hozzá, hisz van, amelyiket több száz miniatűr darabból kell összerakni. Mivel épp mindkettő volt az elmúlt hónapokban, a csíkszeredai Princz Károly egy gyermekkori hobbijának szentelte a „karanténos” időszakot: modelleket készített.
2020. augusztus 05., 19:072020. augusztus 05., 19:07
Gyerekként is szeretett repülő- és hajómodelleket összerakni Princz Károly. Miután megnősült, a makettek a szülői házban maradtak és valakinek odaajándékozták. Már akkor eldöntötte, hogy egyszer majd folytatni fogja ezt a hobbiját.
„Sokáig foglalkoztatott, hogy építsem meg a Titanic modelljét. A kilencvenes években az akkori Központi áruház egyik kirakatába ki volt téve egy dobozban a Titanic modellje. Mindig, amikor arra mentem, néztem, néztem a kirakatban, de nagyon drága volt, nem fért bele a költségvetésbe. Aztán egyszer eltűnt, valaki megvette. Nemrég meglátogattam a húgomat Brassóban, végigjártunk mindent, hátha találunk ilyen modelleket. Sehol nem volt, azt mondták, nincs kereslet rájuk. Március elején, amikor már hallottunk a koronavírusról, kezdtem nézegetni az interneten, és Temesváron találtam egy kicsi céget, ahonnan meg tudtam rendelni a Titanicot. Egy dobozban érkezik kétszáz-háromszáz alkatrész, és akkor azt lehet bütykölni, nagyító, szemüveg kell hozzá, ragasztgatni, festeni kell” – magyarázta a folyamatot. Azt is ki kellett tapasztalja, hogy milyen festék fogja be a kis darabokat, amelyeket már az összeállítás során festeni kell. Rendelt néhány tubus megfelelő festéket, és ő maga kezdte kikeverni a színeket.
Felfedeztem egy még jobb online áruházat, ennek Jászvásáron van a székhelye. Amit eladtak, azt mind én vettem meg, belőlem éltek, nagyon hálásak voltak a megrendelésekért” – meséli kacagva. Kiderül, itt is léteznek márkás modellek, amelyek drágábbak is, de vannak olyanok, amelyeket már négy-öt euróért meg lehet vásárolni. Igaz, hogy azoknak a darabjaival még kell dolgozni, reszelgetni, csiszolni, hogy találjanak.
Csatahajó, tengeralattjáró és vadászgépek sorakoznak a polcon
Fotó: Veres Nándor
Mivel épp akkoriban volt a születésnapja, a felesége, Borbála megrendelte neki ajándékba a Bismarckot – a híres második világháborús német hadihajó modelljét. Ez egy drágább kategóriájú modell volt, itt már minden alkatrész talált, ahogy csipesszel összerakta, mindeniknek megvolt a helye. „A lengyel modelleknél például sokat kell bütykölni, de annál érdekesebb, mert kihívás. Az idő akkor még nem kedvezett a kertészkedésnek, így a karantén alatt ezzel foglalkoztam. Két nap dolgoztam, két nap szabad voltam. Időközben hazajött a lányom Kolozsvárról az egyetemről, fel kellett számoljam az ő szobájában a »műhelyt«, kiköltöztem a konyhába. Nagyon picikék az alkatrészek, ha leestek, elemlámpával kerestem a pad alatt. De ezzel a modellezéssel jól lekötöttem magam, nagyon megnyugtató számomra ezzel foglalkozni, teljesen más világba kerülök ilyenkor.”
Minden apró darab a helyére kerül
Fotó: Veres Nándor
Felesége hozzáteszi, férje mindenik elkészített modellnek ismeri a történelmi vonatkozását. Ott van például Manfred von Richthofen, aki az első világháborúban volt vadászpilóta, és akit a legtöbben csak úgy ismernek, hogy a „vörös báró”, a háromfedeles tűzpiros Fokker gépével. Vagy ott a polcon a Messerschmitt Me 262, a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgépe és vadászbombázója is – vagyishát természetesen a modellje. De sokat tanulmányozta a Bismarck német csatahajó történetét is, miközben összerakta a makettjét. Sőt, annak a repülőnek a modelljét is elkészítette, amelyik a Bismarck hajólapátját meglőtte.
Még a pilóta is bekerül a székébe
Fotó: Veres Nándor
Könyvekből, dokumentumfilmekből, az internetről merített ismereteket. „Úgy kell elkészíteni, megfesteni, hogy kell ismerni a történetét. Vannak variációk, hogy egy adott repülőgép hol volt bedobva. A Csendes-óceánon, az európai fronton, és akkor annak megfelelően színezem, amelyik nekem tetszik. Mert mindeniknek megvolt a sajátságos festése. Mindenikhez tartozik egy történet, hogy ki a pilótája, hány repülőt lőtt le. A modern gépek még nem fogtak meg, nem mondom, hogy egyszer nem fogok összerakni ilyent is, de leginkább az első és második világháború időszaka érdekel. A harci tanok nem vonzanak, nem érdekelnek. Mindig nézem a háborús filmekben a repülőket, hogy van-e olyan, amilyent én is csináltam, és jóleső érzés, ha látok olyant” – mondja Princz Károly.
A lányuk, Barbara ugyanis a nyárra Angliába utazott, és ott két hét otthoni karanténba kellett vonuljon. Mivel a szilvesztert a barátjával együtt egy idős angliai hajóskapitány otthonában töltötték, aki korábban körbehajózta a világot, a férfi, David, felajánlotta, hogy lakhatnak nála a karantén időszakában. Ezért Barbara arra gondolt, hogy meglepi őt egy vitorlás modelljével, és édesapjával együtt el is készítették.
Összerakás közben kell megfesteni
Fotó: Veres Nándor
„A jacht volt a legnehezebb, nem talált semmi, sok kicsi csörlő volt, estek le, ragasztottam vissza… Végül összeraktuk, megfestettük. Ki kellett találni, hogyan viszi el repülővel. Csináltam egy speciális dobozt, meg kellett oldani, hogy ne mozogjon a szerkezet, mert a vitorlák nagyon sérülékenyek, kartonból támasztékokat vágni. Barbi kézicsomagként vitte végig, de megérte. David nagyon boldog volt, nagyon jól esett neki ez az ajándék.”
David, a hajóskapitány az ajándékba kapott vitorlással
Fotó: Princz Barbara
Március közepe óta közel huszonöt repülőgép és hajó modelljét készítette el Károly, volt, hogy enni is elfelejtett, úgy lefoglalta a darabok összeillesztése. A gyűjtemény folyamatosan bővül, még külön szekrényt is rendeltek a modelleknek, hogy megfelelően tudják tárolni. Így sem a hajók, sem a repülők, de még bennük levő pilóták sem porosodnak.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!