
Bernády politikai tevékenysége megosztó tényezőként volt feltüntetve
Nem hagyta abba a politizálást Bernády György, Marosvásárhely legendás polgármestere azután sem, hogy másodszor is elköszönt városvezetői tisztségétől. A nevével fémjelzett tömörülés a fő iránnyal szembemenve politizált, megpróbálva ismét magyar irányítás alá helyezni a várost.
2018. január 15., 15:002018. január 15., 15:00
Bernády 1927-től elsősorban nézetkülönbségek miatt már nem volt tagja a két világháború közötti időszak magyar képviseletét ellátó romániai Országos Magyar Pártnak (OMP), „különutasként” volt kénytelen boldogulni a politikai életben. Így egy ellenzéki regionális szintű párt létrehozásán gondolkodott, amely társadalomszervezési kísérlet is volt egyben. Az 1930-as közigazgatási választásokra az OMP marosvásárhelyi tagozata a Nemzeti Parasztpárttal kötött választási egyezséget (a közös lista vegyes, román és magyar jelöltekkel indult). Az ezzel szembeni elégedetlenséget használta ki Bernády új pártépítéséhez. A másik tényező, amelyet kihasznált, az a városi munkásság problémáinak a tematizálása volt.
Az 1929-es nagy gazdasági válság következményeként több gyár, nagyvállalkozás tönkrement, a válság sújtotta évek után némi fellendülés következett, melynek eredményeként konszolidálódni látszott az a kispolgári és munkásréteg, amelynek szavazataira Bernády számíthatott az új pártja, a Magyar Polgári Demokrata Blokk (MPDB) megszervezésével.
próbált odafigyelni azokra a szociálisan érzékeny tömegekre, amelyeket az OMP „polgári elitizmusa” miatt elhanyagolt. Ugyanakkor hasonló taktikával Bernády a másik oldal, a városi baloldali mozgalom vitorláiból is igyekezett a saját javára kihalászni a szelet.
Bernády számára fontos volt egyrészt, hogy egy ideig titokban tartsa a szervezkedését, másrészt pedig úgy állítsa be későbbi pártját, mint egy spontán, (mondhatni civil) alulról jövő kezdeményezés, amely a város szociáldemokrata munkásságát, a kisiparos polgárságát tömöríti, és melynek elsődleges célja a város magyar vezetésének visszaállítása. A Magyar Polgári Demokrata Blokk (MPDB) megalakulását 1930. március elején harangozta be a sajtó. A szervezet élén ekkor Petry Zsigmond elnök, Kassai Imre főtitkár álltak, akik a Blokk alapítói és követőik társaságában keresték fel lakásán Bernádyt, hogy kérjék fel pártjuk listavezetőjének.
Bernády minden bizonnyal tudhatott a kezdeményezésről, hogyha nem is az ő kérésére történt volna meg, akkor is több cikkében utalt arra, hogy saját csoportosulása volt. A sajtóban különféle reakciókat váltott ki a Bernády Blokk megjelenése. Elsősorban a felháborodás volt érzékelhető, mivel az OMP ellenében indult. Az OMP-t támogató lapok általában hibás lépésként, valamint baloldaliként állították be a szervezetet.
A választási eredmények alapján az OMP–Parasztpárt a szavazatok 50 százalékát tudhatta magáénak, 16 jelöltet delegálva a városi tanácsba (melyből 9 magyar), a Bernády Blokknak 20 százalákos eredménnyel 7 tanácsost sikerült bejuttatnia, harmadik helyen végezve. A Simó Géza által vezetett Dolgozók Blokkjának 9 tanácsosi hely jutott a városi tanácsban.
A korabeli sajtót élénken foglalkoztatta Bernády politikai szerepvállalása
A választási eredmények kihirdetése után az MPDB kimondta további fennmaradását és működésének folytatását, mint a város gazdasági, politikai tömörülése. Bernády sajtóközleményében tudatta (és ezúttal nem tagadva, tudatosan felvállalta irányítását), hogy minden negyedik szavazatot a blokkénak tartott. Továbbá megköszönte a magyar városi és falusi munkásság és polgárság támogatását.
A Bernády Blokk céljait, programját az 1931–32-es évek folyamán, elsősorban a választások előtti felkészüléskor határozták meg markánsabban. Általában a Blokk szerepét Bernády az OMP-vel való viszonyulás mértékeként határozta meg, hosszú távon a kibékülésig, illetve mely szerint a városi magyarság képviseletét egy egységes szervezetbe kell tömöríteni, de leszögezett néhány teljesítendő pontot. Tervei szerint a Blokk nem foglalkozott és nem is fog „ún. nagy, vagy országos politikával” és kisebbségi politikával sem, csak ami Vásárhely „városi nemzeti jellegét, hovatartozandóságát, közigazgatásai és gazdasági kérdéseit érinti”. Bernády elképzelése szerint a város magyar jellegének és Székelyföldhöz való tartozásának kiemelésével
A MPDB további célja volt, hogy a somostetői Polgári Lövöldét rendbe hozzák, hogy a városi lakosok a háború előtti hangulatot idéző helyszínen kikapcsolódhassanak.
A Párt célkitűzésként jelölte meg a polgári öntudat állandóan való ébren tartását, a polgárság egy zárt sorba való tömörítését, hogy „önérzetes fajáért” és városáért dolgozó polgári társadalommá alakuljon.
Amint ezek a célok teljesülnek, Bernády számára nincs miért tovább fenntartani a Blokkot. Szerinte a Blokk létrehozásának fő oka az OMP és a Nemzeti Párt közötti paktum volt, ami veszélyeztette a város magyar polgárainak az érdekeit. A két párt közötti békülési szándékát az is jelezte, hogy nem avatkozott be túlságosan a Blokk vezetőségi ügyeibe, egyfajta „szürke eminenciásként,” inkább a háttérben munkálkodott. Ebből fakadóan a szervezet adminisztrációs és egyéb tevékenységeit a Blokk tulajdonképpeni vezetősége látta el, elsősorban (az 1932 júniusában bekövetkezett haláláig) Petry Zsigmond, őt pedig Jakab Béla, Kassay Imre és Krón Ernő segítették aktív tagokként.
Az újonnan alakult párt hivatalos irodát nyitott a Bolyai u. 2. szám alatt, a Transsylvania szálló épületében. A Bernády Blokknak az OMP-vel való kibékülése az egyik vagy másik fél személyes sértettsége miatt akadozott, és ez gyakorlatilag három évig tartott. Az ún. „békekötés” valódi okai részben tisztázatlanok. A közlemények szerint a városi fiatalság vette kézbe a tárgyalás folyamatait, az egyezség körülményeiről, feltételeiről pedig szintén nincs ismeretünk, csupán az ünnepélyes aktusról: a fiatalság a béketárgyalások után felkereste Bernádyt. Felkérték, hogy lépjen vissza az OMP-be.
(a tollat pedig a Polgári Párt a Református Kollégium díszszekrényébe helyezték, megőrzésre az utókor számára). 1933. június 20-án a Polgári Párt közleményben jelentette be megszűnését, illetve egybeolvadását az Országos Magyar Párttal.
Bernády György politikai tevékenysége és a Magyar Polgári Demokrata Blokk létezése megosztó tényezőként volt feltüntetve. De végeredményben a város magyarságát akarta egy párt alá terelni, igaz, hogy konfliktusok és személycserék árán. Bernády társadalomszervezői kísérlete nem maradt következmények nélkül, sikeresnek tekinthető, hiszen
valamint igényeikkel addig csupán a baloldali mozgalmak foglalkoztak. Megfigyelhető, hogy Bernády pártalapítása tulajdonképpen egyben szemléletváltás is az akkor már gazdaságilag hanyatló nagypolgársággal, de az OMP arisztokrata többségű vezetőségének elitizmusával is. Kísérlete tehát, ha a fő sodorral szemben is történt, nem volt sikertelen és hiábavaló.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!