Az ezredforduló legikonikusabb sorozatgyártású autóinak képzeletbeli dobogóján bebetonozott helye van a Peugeot 206-nak – a gépnek, melynek népszerűsítéséhez egyrészt minden idők egyik legjobb reklámfilmjét készítették, másrészt beírta magát az autósport történelmébe. Pedig sikerének igazi kulcsa a telitalálat formaterv.
2019. május 14., 15:272019. május 14., 15:27
Az autóipar egyik legismertebb formája. Meghódította a világot
Fotó: Pinti Attila
Az ezredforduló legikonikusabb sorozatgyártású autóinak képzeletbeli dobogóján bebetonozott helye van a Peugeot 206-nak – a gépnek, melynek népszerűsítéséhez egyrészt minden idők egyik legjobb reklámfilmjét készítették, másrészt beírta magát az autósport történelmébe. Pedig sikerének igazi kulcsa a telitalálat formaterv.
2019. május 14., 15:272019. május 14., 15:27
Az autóipar egyik legismertebb formája. Meghódította a világot
Fotó: Pinti Attila
2012 végéig világszerte majdnem nyolc és fél millió eladott autóval a kis francia a gyártó máig legnépszerűbb modellje. Szokatlanul hosszúra nyúlt modellciklusa alatt végig elképesztő eladási számokat mutatott fel, holott a mindenkit elkápráztató formán túl nem hozott semmi különlegeset. A műszakilag viszonylag egyszerű, megbízhatóság szempontjából meglehetősen sokat kritizált 206-os, ha már nem is kulcsfigura, de még mindig meghatározó szereplő a használtautó-piacon.
Mérete és formája miatt sokan női városi kisautót látnak benne, holott a férfiak körében is hódított – főleg a kétliteres, „mackósított” RC-verzió. Nem csoda, a kétliteres hengerűrtartalom, a változó szelepvezérlés, a 177 – első kerekekre szabadított – lóerő és a gyári tizenhét hüvelykes könnyűfém felnik olyan élményeket nyújtottak, amilyeneket kevesen ebben a kategóriában. A racionalitás terepén maradva azonban kijelenthető, hogy ehhez a könnyeden elegáns, azonnal felismerhető gömbölyű oroszlánhoz az 1,4-es szívó benzinmotor passzol leginkább – már ha hétköznapi, városon kívül is használt közlekedési eszközként tekintünk a 206-osra.
Átlagos kisautó – állapítható meg az ajtók feltárásakor. A beltér klasszikus, árkategóriájának megfelelő anyagminőséggel, visszafogott deréktámasszal és rövidke ülőlappal. Nem hosszú túrákhoz való, de egy tengerparti utat három-négy rövid pihenővel végtagzsibbadás nélkül tudnánk benne teljesíteni. A tengelytáv rányomja bélyegét a vezető mögötti helykínálatra, csak alacsony sofőr–alacsony utas kombinációban elviselhető a hátsó lábtér. A „világjárást” a csomagtér sem támogatja, az alaphelyzetben 245 literes „űr” még egy nagyobb bevásárlásnál is fejfájást okozhat. Cserébe rengeteg rakodó-tároló rekeszt kapunk a palackoknak, térképeknek – már ha használ még valaki olyat –, kisebb tárgyaknak.
Ahogyan a Volkswagen vagy a Renault kisautóinak – Polo, Golf, Clio –, úgy a Peugeot-nak is a „standard” 1,4-es, 75 lovas benzines volt az egyik húzómotorja.
A hangját percenkénti 3300-as motorfordulat fölött hallatja igazán, ennél magasabb tartományban pedig érdemes tekerni egyet a rádió hangerőszabályzóján. Talán nem véletlen, hogy óránként száz kilométeres sebességnél 2900-as értéken pihen a fordulatszámmérő, száztíznél pedig alig lépi túl a háromezret – érzésre a két érték közötti az optimális tempója, 130 fölött már csak ímmel-ámmal hajlandó gyorsulni.
A zseniális reklámfilmtől a sportsikerekig
A Peugeot 206 ismertségéhez és közkedveltségéhez sokat tett hozzá a tíz nívós szakmai díjjal elismert, kora igazi virális videójaként terjedt 2002-es reklámfilm, amelyben egy indiai fiatal egy Hindustan Ambassadort – egyebek közt egy elefánt segítségével – 206-ossá „alakít át”. De ne feledkezzünk meg a legendás Marcus Grönholmról sem, aki 2000-ben és 2002-ben olyan nagyágyúk ellen vezette világbajnoki győzelemre a kisautó raliváltozatát, mint Tommi Mäkinen, Carlos Sainz, Petter Solberg, az éppen akkor „szárnyait bontogató” Sébastien Loeb, vagy az azóta elhunyt Colin McRae és Richard Burns. Magyarországon ifj. Tóth János vitte csúcsra az új évezred elején a 206 WRC-t, a típus kelet-európai népszerűsítésében – stílszerűen fogalmazva – oroszlánrészt vállalva.
A nyomatékváltónak csak az áttételezése hibátlan, maga a sebességváltó kar tipikus franciás lötyögéssel „keresi” az egyes gangokat, ráadásul nagyon hosszú úton jár. A pedálok elhelyezése sem túl átgondolt, lehetnének távolabb egymástól, ráadásul kuplungolás közben a lábunk könnyen beakadhat a gyári padlószőnyeg szélébe. Az ennél kisebb, 1,1-es motor – egy korábbi tesztút alapján – felejtős, csak vánszorgásra alkalmas, több utassal pedig egyetlen „előnye” van: soha nem fogunk túllépni semmilyen településen kívüli sebességhatárt. Az 1,4-es HDI dízel is kerülendő, az ilyen motorral felszerelt 206-osok szinte kivétel nélkül országjáró „ügynökautóként” szolgáltak, ennek megfelelő futásteljesítménnyel és állapottal.
A 206-os méretéből adódóan elsősorban városi közlekedésre alkalmas: gyerekjáték vele parkolni, kicsi a fordulóköre, elhanyagolhatók a túlnyúlásai. Országúton, autópályán sem feltétlenül játszik alárendelt szerepet, de a rövid tengelytáv miatt igencsak pocsék az egyenesfutása. Ez és a fokozott szélérzékenység az oka annak, hogy menet közben sokat kell korrigálni a kormánykerékkel.
Utastéri tárolórekeszekkel „pótolták” a kis csomagtartót. Nem túraautós méretek
Fotó: Pinti Attila
Sajnos ez a modell sem mentes egy kellemetlen hibától: az első McPherson rendszerű felfüggesztéssel jellemzően nincs baj, de a torziós rugós, csatolt lengőkaros hátsó futómű javítására külön független szervizek létesültek egy időben – és még manapság is sok fejfájást okoz a tulajdonosoknak. A 206-osnál a lengőkar és a hátsó híd csatlakoztatásánál ugyanis tűgörgős csapágyazás található, ez az igazi problémaforrás. Az alkatrész meghibásodása (tulajdonképpen a tűgörgő kenésének megszűnése) jókora kárt tud okozni a felfüggesztésben és az abroncsokban, ha nem fordítanak rá kellő figyelmet – szerencsére sok az árulkodó jel, amivel időben kivédhető, hogy temérdek pénzt kelljen költeni a teljes rendszer javítására vagy éppenséggel cseréjére.
Pörgetve hangos. 75 lóerő mozgat kevesebb mint egy tonnát
Fotó: Pinti Attila
Ha útegyenetlenségeken áthajtva nyikorgó hangok szűrődnek az utastérbe a hátsó kerekek irányából, érdemes mihamarabb futómű-specialistához menni, ilyenkor remélhetőleg egy kevésbé drága zsírozással időszakosan megoldódik a gond. Az „öndiagnosztika” másik része a hátsó kerekek dőlésének megfigyelése: amennyiben a kerék síkjának hajlásszöge terheletlenül, álló helyzetben is eltér a függőlegestől – „terpeszkedő”, úgynevezett negatív kerékdőlés jeleit mutatva –, akkor felejtsük el a hosszabb utakat, a csapágy kopása ebben az esetben előrehaladott, a közlekedés pedig balesetveszélyes. A tűgörgő és a hátsó híd állapotának súlyossága azzal is megállapítható, hogy az autó „fenekére” rányomva függőleges irányba mekkora az elmozdulás. Minél kisebb, annál nagyobb a baj. Sajnos a romániai utakon rengeteg olyan, kétezres évek elején gyártott Peugeot-modellt látni, amelyeknél rendellenesen „terpeszkednek” az abroncsok. Ez nem mellesleg használtautó-vásárláskor is jó alkualap lehet – már annak, aki bevállal egy olyan autót, amelynek a hátsó része a vásárlás utáni hazavezető úton egy kanyarban nemes egyszerűséggel „elpattoghat”.
Az említett – esetleges – hiba ellenére még ma is kiváló, szerethető társat szerezhetünk magunk mellé egy karbantartott, jó állapotú 206-ossal. Amennyiben a kerékdőléssel nincs gond, a kerékjárati íveknél érdemes szétnézni rozsda után kutatva, noha a fényezés felhólyagosodása bárhol előfordulhat.
| Gyári adatok | 1.4i (1361 cm3) |
| Teljesítmény (5500 motorfordulat/percnél) | 55 kW / 75 LE |
| Forgatónyomaték (2800 motorfordulat/percnél) | 120 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 13,2 mp |
| Végsebesség | 170 km/óra |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 8,9/5,0/6,4 liter |
| Szén-dioxid kibocsátás | 152 g/km |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 3822/1652/1425 mm |
| Tengelytáv | 2442 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1425/1416 mm |
| Csomagtér | 245–992 liter |
| Üzemanyagtartály | 50 liter |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 950/1450 kg |
| Abroncsméret | 175/65R14 |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!