Túl sok város nem mondhatja el a környéken magáról, hogy egyik „negyede” egy síparadicsom. Na jó, a paradicsom talán túlzás, de tény, hogy bő húsz perc autózásra a belvárostól sokféle téli kikapcsolódásnak élhetünk úgy, hogy nem megyünk tőle csődbe. Hargitafürdőn néztünk körül.
2018. február 05., 15:212018. február 05., 15:21
2018. február 06., 09:382018. február 06., 09:38
Kezdőknek és haladóknak is alkalmas pályák várják a sízőket, igaz, csak három, és azok is elég rövidek
Fotó: Rédai Attila
Túl sok város nem mondhatja el a környéken magáról, hogy egyik „negyede” egy síparadicsom. Na jó, a paradicsom talán túlzás, de tény, hogy bő húsz perc autózásra a belvárostól sokféle téli kikapcsolódásnak élhetünk úgy, hogy nem megyünk tőle csődbe. Hargitafürdőn néztünk körül.
2018. február 05., 15:212018. február 05., 15:21
2018. február 06., 09:382018. február 06., 09:38
A Csíkszeredához tartozó „fürdőtelep” infrastruktúrája nemrég egy nagy felújításon esett át, ezért megnéztük – amíg még tart ez az igencsak rövidnek tűnő tél –, hogy jó helyre mentek-e azok az uniós eurómilliók, amelyekből utakat, közvilágítást építettek, létesítményeket pofoztak helyre.
Kezdőknek és haladóknak is alkalmas pályák várják a sízőket, igaz, csak három, és azok is elég rövidek
Fotó: Rédai Attila
Az sem túl régi keletű dolog, hogy az itteni három sípályának ugyanazon kezelője legyen, így közös síbérlettel igénybe lehessen venni. A csíkszeredai önkormányzat és a csicsói közbirtokosság közös uniós pályázata hozott fejlődést ebben az ügyben.
Néhányszáz méterre a sípályáktól még akad parkolóhely
Fotó: Rédai Attila
A felújítás előtti időkben az egyik legégetőbb problémája Hargitafürdőnek a téli hétvégeken a parkolás volt. A tömegközlekedés sajnos most sem teszi túlságosan elérhetővé az érdeklődők számára a telepet, gyakorlatilag naponta egyszer lehet kimenni a városi busszal oda és onnan vissza, hétköznap ráadásul a telep lakói ereszkedhetnek le a városba reggel ügyeiket intézni, hogy délután visszamehessenek, csupán hétvégén és ünnepnapokon szolgálja ki a turistákat a hargitafürdői járat azzal, hogy reggel a városból indul, és délután tér onnan vissza.
Közlekedési helyzetkép a pályákhoz közelebb
Fotó: Rédai Attila
Marad hát az autó, így a parkolóhely-kérdés fontossága nem csökkent. Mi egy napos vasárnap délelőttöt választottunk a körülnézésre, és bár sokan voltak, akik szintén Hargitafürdő mellett döntöttek ekkor, nem tűnt zsúfoltnak a telep, parkolóhely akadt bőven, igaz, a sípályáktól kissé távolabb. A pályák közelében már zsúfoltság, egymásba torlódó autók és a parkolási tiltásra fittyet hányók látványa fogadott, ezen vonatkozásban Hargitafürdő sem hazudtolja meg, hogy államilag Romániában található, s ennek az államnak a civilizációs színvonala sajátja is. Ez van.
Ahol parkolni már tilos (volna)
Fotó: Rédai Attila
Ha ezen a bosszúságon túltesszük magunkat, belevethetjük magunkat a különböző téli szabadtéri szórakozási lehetőségek valamelyikébe. A három sípálya három különböző nehézségi fokozatú, így a legtöbben nyilván az elsőnél és legkönnyebbnél, a Csipikénél vannak. Kezdők, gyerekek, hódeszkások egyaránt ereszkednek itt, ráadásul ottjártunkkor zsúfoltság sem volt.
Kezdő, közepes nehézségű és haladó
Fotó: Rédai Attila
A három pálya síliftjeit egyébként ugyanazon mágneskártya segítségével lehet használni, és ez az, amiben nagyot fejlődtek itt a pályák. A kártyát egy fabódéban 10 lej garancia ellenében lehet kiváltani, és pontokat lehet rá vásárolni.
Csak első látásra bonyi
Fotó: Rédai Attila
Első látásra kissé bonyolultnak tűnik a rendszer, de aztán kimatekozva kiderül, hogy a Csipike pályán egy felnőttnek gyakorlatilag 2 lejbe kerül egy felvonás, míg a másik kettőn 3-ba. Gyerekeknek ugyanez 30 százalékkal kevesebb, mivel ők 70 baniért hozzájutnak egy ponthoz. Ha nincs felszerelésünk, az sem feltétlen baj, a kölcsönzőből óránként 15, egész napra 40 lejért teljes rend sífelszerelést szerezhetünk be.
A Csipike-pálya. Itt két tárcsás felvonó működik
Fotó: Rédai Attila
Aki nem sízik, annak is akad itt tennivaló. A legegyszerűbb és teljesen ingyenes elfoglaltság a szánkózás lehetne, de sajnos nincs kijelölt szánkópálya. A sípályák között jól karban tartott síösvények húzódnak kilométeres hosszúságban, amelyeknek vannak lejtős-emelkedős szakaszaik is, ideálisak lennének a csusszanásra, de mivel a síutakon ez tilos, lécek nélkül legfeljebb sétára használhatók. Sokadik éve üzemel itt viszont az ún. „hópánkó”: egy öblösre kialakított pályán, egy felfújt gumitömlőn kell leereszkedni egy meredek oldalon, majd felvonóval húznak vissza, ugyancsak a tömlőn.
Sétára, szánkózásra alkalmas ösvény
Fotó: Rédai Attila
Egy tízesért ezt a szórakozást ötször lehet kipróbálni, ebéd előtti programnak talán éppen elég is. Ebéd utánra pedig fel lehet kötni a korcsolyát: egészen más hangulata van a szabadtéri korcsolyapályának, ez ráadásul a hegyek közt, 1300 méteres tengerszint feletti magasságban található. Két órás turnusokban lehet a jégre lépni, napközben ezért 10 lejt kell fizetni, este viszont már 15, illetve 20 lejbe kerül ugyanez.
A Miklós-pálya
Fotó: Rédai Attila
Ha már szóba hoztuk az ebédet: a fent megtalálható büfék kínálata is szélesedett mostanában, ehetünk itt mindenféle szendvicseket, hamburgert, hot dogot, természetesen lángost, kürtőskalácsot, de például görög fánkot is. Az árak kissé fesztiválosak, de még elfogadhatók: 5 lejért már falhatunk valamit, 10-15 lejért pedig akár jól is lakhatunk. Az italokat nagyjából 5 lejes egységáron szerezhetjük be attól függetlenül, hogy éppen milyen formában: ennyibe került az ásványvíz, a kávé vagy a forralt bor is. A gyorsbüfék kínálata mellett persze több vendéglő kínálatából is választhatunk.
Szabadtéri korcsolyapálya
Fotó: Rédai Attila
Néhány napos kikapcsolódásra vagy akár egy délelőtti-délutáni kimozdulásra egyaránt választható Hargitafürdő, nem fogunk unatkozni akkor sem, ha nem vagyunk a sízés mesterei. Ha megszállnánk az ózondús levegőjű hegyi telepen, már 80 lejért is találunk itt szobát egy éjszakára, így ez se muszáj feltétlenül egy vagyonba kerüljön. Persze volna még amit itt fejleszteni, de akinek nincs ideje, kedve vagy pénze elmenni egy „igazi” síparadicsomba, számára Hargitafürdő is lehet egy olyan választás, ami nem okoz csalódást. Legalábbis ha tudja, hogy mire számítson.
Mi merre
Fotó: Rédai Attila
Van, aki nem sajnál egy kis gyaloglást a sízés előtt
Fotó: Rédai Attila
Hópánkózás itt
Fotó: Rédai Attila
Aki nem tud sízni és szánkót sem hozott, itt csúszhat kedvére
Fotó: Rédai Attila
Mágneskártya-beszerző hely
Fotó: Rédai Attila
Az elmaradhatatlan kürtőskalács
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A Csipike-pálya
Fotó: Rédai Attila
A Csipike-pálya
Fotó: Rédai Attila
A Csipike-pálya
Fotó: Rédai Attila
A Csipike-pálya
Fotó: Rédai Attila
A Csipike-pálya
Fotó: Rédai Attila
A Csipike-pálya
Fotó: Rédai Attila
Sétára, szánkózásra alkalmas ösvény
Fotó: Rédai Attila
Sor a Miklós-pálya felvonója előtt
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A Miklós-pálya csáklyás felvonója
Fotó: Rédai Attila
Ha nagyon megszomjaznánk, a Miklós-pálya aljában is várnak az itókák
Fotó: Rédai Attila
Tudnivalók a hópánkónál
Fotó: Rédai Attila
Szabadtéri korcsolyapálya
Fotó: Rédai Attila
Szabadtéri korcsolyapálya
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!