Párját ritkító kincstár: kutatási eredmények a Medve-tóról

A vízi ökoszisztéma olyan egyedülálló ökológiai vonásaira hívja fel a figyelmet a kutatók, amelyek révén a tó a joggal került be nemzetközi tudományos kutatások látóterébe. Archív felvétel

Fotó: Haáz Vince

A legfrissebb kutatások szerint az igen nagy népszerűségnek örvendő Medve-tó víztömege egyféle „természetes szendvicsként” képzelhető el – legalábbis ez derül ki abból a tanulmányból, amelyet többek között a vízi ökoszisztéma olyan egyedülálló ökológiai vonásaira hívja fel a figyelmet, amelyek révén a tó a joggal került be nemzetközi tudományos kutatások látóterébe.

Liget

2020. április 09., 14:262020. április 09., 14:26

A Babeș–Bolyai Tudományegyetemnél (BBTE) tevékenykedő kutatók jelentős szakmai hozzájárulásával jelent meg az a tanulmány, amely a szovátai Medve-tó ökoszisztémáját térképezi fel interdiszciplináris módszerekkel. A huszonegy romániai és egyesült királyságbeli szakemberből álló, dr. Horia Banciu, a BBTE Biológia és Geológia Karának professzora vezette kutatócsoportnak geokémiai, biofizikai, statisztikai ökológiai, molekuláris mikrobiológiai, valamint bioinformatikai vizsgálatok segítségével sikerült egy sokdimenziós képet alkotnia a tó fizikai-kémiai, illetve biológiai rétegzettségéről.

A kutatás eredményei a nemzetközileg igen elismert Environmental Microbiology című folyóiratban jelentek meg. A BBTE sajtószolgálatától szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményből kiderül,

a Medve-tó víztömege egyféle „természetes szendvicsként” képzelhető el: a tófenék és tófelszín közötti vízoszlop fizikai-kémiai, illetve biológiai jellemzők alapján három jól elkülöníthető rétegre oszlik.

A felszíni, körülbelül három méter mélységű vízréteg enyhén sós, oxigénes, áthatol rajta a napfény, leginkább a cianobaktériumok (Cyanobacteria) törzsébe tartozó mikroalgák lakják be. Ez a biomassza képezi a Medve-tó táplálékhálózatának az alapját. Ezt követi egy átmeneti, hozzávetőlegesen ötven centiméter „vastagságú” réteg, ahol az abiotikus, vagyis élettelen tényezők jelentősen eltérnek a korábbiaktól. Az átmeneti réteg hipersós, oxigénhiányos, valamint fényhiányos (afotikus). Ezt a közeget sűrűn benépesítik a zöld kénbaktériumok (Chlorobium), amelyek fotoszintézis során nem bocsátanak ki oxigént, energiaforrásként pedig a kénhidrogént használják. A kénhidrogén gáz a tó harmadik, legmélyebb rétegéből szabadul fel, az emberi szervezetre káros, ugyanakkor számos prokarióta faj számára alapvető életforrást jelent.

A legalsó réteg körülbelül négyméteres mélység alatt kezdődik, és egy szélsőségesen sós (a tengervíznél tízszer koncentráltabb), fény- és oxigénhiányos, ammóniumban, metánban és kénhidrogénben bővelkedő életteret képez. A harmadik réteg olyan mikróbáknak, halofil, azaz extrémsós közeghez alkalmazkodott fajoknak ad otthont, amelyek anaerob módon, lassan bontják le a tó felsőbb rétegeiből aláereszkedő, elhalt biomasszát – adja hírül a közlemény.