
Dr. András Péter: hajdani udvarhelyi diák, mesterségesintelligencia-kutató, volt angol parlamenti képviselőjelölt és dékán egy személyben
A mesterséges intelligencia (MI) az evolúció következő lépcsőfoka vagy az emberiség végromlása? Folyhat a dilemma, mert a „mumus” már úgyis beépült mindennapjainkba, sőt lassan egyetlen üzletág sem vonhatja ki magát hatása alól. Az elsőgenerációs robotok repülőket vezetnek, autókat raknak össze, a Marson járnak, műtéteknél segédkeznek, mi pedig online vásárolunk, videojátékozunk, GPS-szel közlekedünk. Dr. András Péter Angliában élő mesterségesintelligencia-kutatóval egyebek közt a Homo vs. Robo sapiens jövőről is beszélgettünk.
2017. november 10., 14:392017. november 10., 14:39
– Mit kell tudni a mesterséges intelligenciáról dióhéjban?
– Általában eszközöket és szolgáltatásokat szoktak a megnyilvánulásainak tekinteni, amilyen például a beszélő műholdas navigáció, önjáró kocsi, arcfelismerésen alapuló szolgáltatás. Mindegyikben az a közös, hogy úgy érzed, mintha egy másik emberrel kommunikálnál. Ezek mögött elsősorban olyan adatelemzési módszerek vannak, amelyek
Sokszor az emberi gondolkodásból, döntésből, viselkedésből inspirálódnak, viszont ez többnyire eléggé absztrakt, és távoli a mi agyunk biológiai megnyilvánulásától. A mesterséges intelligencia nem mindenható, sok területen nem is túl eredményes az alkalmazása, néhányuk azonban (például képek felismerése, go vagy sakkjáték, tőzsdei adatelemzés) meglepően és meggyőzően emberi jellegű.
– Nem olyan rég még a fantasztikus irodalom termékének, csak filmbéli kitalációnak, hálás sci-fi-témának tekintettük, ma pedig valóság. Mennyire alakítja majd át jövőnket?
– Valóban sok olyan dolog van, ami korábban csak fantasztikus filmekben volt, gondoljunk csak a beszélő autóra vagy az érintőképernyős vásárlásra. Viszont belátható, hogy ezek alapjában véve nem annyira hihetetlenek és fantasztikusak. A deep learning elmélet (gépi mélytanulás, amely az agy ideghálózatát másolja működésében, csak szabályozva van – szerk. megj.), ami a legtöbb mai mesterségesintelligencia-alkalmazás mögött áll, ismert volt az 1980-as évek második felében, sőt még korábban. Egy másik alapvető elmélet a szupport vektoroké (egyedosztályozás), amit az 1970-es évek elején fogalmaztak meg. Csakhogy a komputerprocesszorok és a hozzájuk kapcsolt memóriák kapacitása hatalmasan megugrott harminc-negyven év alatt, és ez teszi lehetővé a mai gyakorlati alkalmazást. De továbbra is nagyon távol állnak a biológiai neurális rendszerek működésétől, mert bár látszólag emberihez hasonló képességeket látunk bennük, valójában csupán adatok bonyolult statisztikai elemzéséről van szó.
A jövő az internet és a netfüggők kiszolgálása, valamint az Internet-of-Things (értsd: okos eszközök) az épületekben, autókban, köztereken. A katonai alkalmazások ugyancsak elterjedhetnek. Ennek egyik hatása a technológiafüggőség növekedése lesz, másrészt az is várható, hogy sokak számára nőni fog az élet élvezhetősége.
A mesterséges intelligencia eszközeiben, szolgáltatásaiban az a közös, hogy úgy érzed, mintha egy másik emberrel kommunikálnál
Fotó: Pixabay.com
– Ön hogyan lett MI-szakértő?
– 1993-ban kezdtem foglalkozni vele, még egyetemistaként. Államvizsgámat a mesterséges neuronhálókról írtam. Próbáltam jobban megérteni, hogy a valódi neurális rendszerek miként működnek, ezért részt vettem idegtudományi állatkísérletekben, ahol macskák és majmok agyát kutattuk. Túl bonyolultak és nehezen elemezhetők voltak ezek a biológiai rendszerek, kerestem hát egy egyszerűbbet. Így akadtam rá a barna rákok gyomorkezelő idegközpontjára (angol mozaikszava STG), amivel azóta is foglalkozom. Az én laborom az első a világon, amely a feszültségérzékeny festékeket használta az STG neuronok egyidejű optikai felvételezésére, ami lehetővé teszi ennek az idegrendszernek a tanulmányozását úgy, hogy különálló működésüket is rögzítjük.
– Legalább ilyen érdekes eddigi életútja. Megosztaná az olvasókkal?
– Kézdivásárhelyen születtem, de Székelyudvarhelyen nőttem fel. Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Informatika és Matematika Karán végeztem, ott is doktoráltam. Előbb Hollandiában, a Maastrichti Egyetemen dolgoztam kutató asszisztensként, majd Angliába kerültem, a Newcastle-i Egyetem Pszichológia Tanszékére, később az Informatika Karra. 2014 óta a Keele-i Egyetem Informatika és Matematika Karán vagyok tanár, és idén szeptembertől ugyanitt dékán.
Ugyanakkor részt vettem egy, a gyógyszerkutatási folymatok felgyorsításához adakezelési módszereket használó cég alapításában, amely a Londoni Tőzsdére került. Még a ’90-es évek elején odahaza a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének egyik vezetője voltam, illetve hat éven át álltam a Civitas Alapítvány élén. Az országos RMDSZ-en belül a Szabadelvű Körhöz tartoztam.
– Milyen volt a kibontakozóban lévő civil szféra akkoriban, és ma foglalkozik-e ilyesmivel?
– A Civitas Alapítvány létrehozása úttörő munka volt az önkormányzati és civil tanácsadás területén. Akkoriban sok új szervezet jött létre, több irányból is jöttek a jó tanácsok és támogatások. Azóta is van némi kapcsolatom a civil szférával. Egyik vezetője voltam Gatesheadben egy lakossági szövetségnek, amely több Viktoriánus-kori utca lebontásának megakadályozásáért küzdött. Később önkormányzati képviselőként több szervezettel is dolgoztam. Nemrég a Keele-i MakerSpace létrehozását segítettem, ez egy közösségi mozgalom, amely lehetőséget ad arra, hogy bárki elektronikai rendszereket (pl. kis robotokat) építhessen egyszerű komponensekből, szoftvert írhasson, 3D nyomtatón nyomtathasson alkatrészeket és végül kipróbálhassa működésüket.
Dr. András Péter, aki világelső kutatólabort működtet
– Érdekes, hogy egy mesterségesintelligencia-kutatónak elég régimódi hobbija van…
– A hobbim a régi: az 1940 előtti postai bélyegek gyűjtése. Korábbi mániáim voltak még a kristályok és a pénzérmék.
– A sok teendő mellett hogyan töltődik fel?
– Nincs túl sok szabad időm. Amikor van, akkor legtöbbször a gyerekek programja határozza meg, hogy hova megyünk. Otthon érzem legjobban magam, a dolgozószobámban.
– Szokott hazalátogatni? Mit gondol, tartjuk a lépést a világgal?
– Nagyjából kétévente szoktunk hazalátogatni.
Nyilván sok minden tovább javulhat, viszont összességében nagyon előrelendült az elmúlt húsz évben.
Röviden a történet:
MI-nek egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligánciát nevezzük. Jelenleg a számítógép-tudomány ágazata. A kifejezés egy dartmouthi konferencián született meg 1956-ban, jóllehet már a 17. században René Descartes filozófus elmélkedett arról, hogy az állatok teste nem több egy összetett gépnél. Nemsokára Blaise Pascal megalkotta az első mechanikus számológépet, a következő században pedig Charles Babbage előállt a programozható számítógép ötletével. Az 1950-es években a Tuning-teszt már meg tudta állapítani, hogy egy adott gépezet képes-e emberi válaszokat adni. 1966-ban létrejött az Eliza program, vagyis az első chatbot (beszélgető robot), másfél évtizeddel később Hans Moravec kifejlesztette a számítógép vezérelte járművet, 1997-ben a Deep Blue számítógép legyőzte a legendás Garri Kaszparov sakknagymestert, 2005-ben diákok által kifejlesztett önjáró autó győzött egy sivatagi versenyen, és ebben az évtizedben rukkolt elő virtuális segédjével, Sirivel az Apple, a Google gépagya képessé vált a macskák felismerésére a feltöltött képeken és videókon, illetve legyőzőre talált a go logikai játék világbajnoka…
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!