
Országszerte egyedülálló táncklub létrehozását tervezik Marosvásárhelyen
Fotó: Pixabay.com
A tánc nem csak abban segít, hogy szép tartása legyen az embernek, de az önmegismeréshez, az önbizalom növeléséhez is hozzájárul, fejleszti a koordinációs készséget, és segít az érzelmek mozgás általi kifejezésének elsajátításához – vallja Somodi Katalin, aki férjével, Somodi Mártonnal közösen 1999 óta működteti Marosvásárhelyen a Dance Art Táncklubot.
2018. március 20., 16:002018. március 20., 16:00
Nyugdíjasoknak, fiatal felnőtteknek, tinédzsereknek és óvodásoknak, illetve kisiskolásoknak is tartanak tánctanfolyamot a Dance Art Táncklub edzői hétfőtől péntekig. A legkisebbek, a 4 és 6 év közöttiek délután 5-kor kezdenek, aztán következnek este 6 órától a 7 és 9 év közöttiek, majd 7-től a 10–13 éves korosztály. Este 8-tól pedig két modulban a felnőttek, valamint a nyugdíjasok.
A Somodi-házaspár, Katalin és Márton korábban szintén táncolt és versenyzett, aztán elkezdte az oktatást, és mivel nem maradt idő az edzésre, illetve olyan edző sem volt a környezetükben, aki igazán segített volna, abbahagyták táncos karrierjüket. Amikor úgy érezték, eljött az idő, hogy úgy tanítsanak, ahogy ők szeretnének és tudnának, 1999-ben megalapították a Dance Art Klubot.
– idézi fel a kezdeteket Katalin, akitől azt is megkérdeztük, milyen volt az indulás, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, ha voltak nehézségek.
Somodi Katalin és Márton. Most oktatják a táncot
Fotó: Facebook/Somodi Katalin
„Mi már nem vagyunk táncosok, valamikor réges-régen, amikor még a versenytánc gyerekcipőben járt, akkor mi is versenyeztünk, de amikor elkezdtünk oktatni, akkor már nem maradt idő az edzésre, és nem is volt olyan edző a környezetünkben, aki igazán segített volna. Egyetemista tánccsoportban táncoltunk Szőke István vezetésével, onnan szakadtunk ki, hogy a saját utunkat járjuk. Ott ismerkedtünk meg és váltunk egy párrá, nem csak a táncparketten, hanem az életben is” – meséli Katalin.
„Minden kezdet nehéz, újabb és újabb kihívásokkal kellett szembenézni. Akkoriban kezdő fiatal tanárok voltunk és be kellett bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk betörni a versenytánc világába” – vallja Somodi Katalin, aki férjével együtt nagyon sok képzésen vett részt, sokat tanult, rengeteg energiát fektetett a közös álom megvalósításába. Az eredmény pedig nem maradt el, sikerült a Dance Art Klubot országszerte, sőt azon is túl, elismertté tenni.
Bajnokok. A Somodi-házaspár tanítványaikkal
Fotó: Facebook/Somodi Katalin
Úgy vélik, hogy ez a párosaik által elért eredményeknek is köszönhető. Ugyanakkor megfelelő tánctermet kellett berendezniük, illetve meg kellett ismertetniük a versenytáncot a vásárhelyi közönséggel, hogy utánpótlásról is gondoskodhassanak. A siker tehát a sok munka és kitartás eredménye.
– hangsúlyozza Katalin, aki azt is elmondta, hogy amikor már olyan párosokat neveltek, akik nagyon jól szerepeltek a versenyeken, elérkezettnek érezték az időt, hogy saját versenyt szervezzenek. Ez 2007-ben történt meg első alkalommal, azóta pedig folyamatosan szervezik a Dance Art Kupát, illetve az idén első alkalommal szerveztek a megyei versenytánc egyesület tagjaként országos román bajnokságot minden korosztály számára standard és latin-amerikai táncokban.
A legkisebbektől az idősebbekig minden korosztály táncol a klubban. Akit érdekel ez a mozgásforma, annak lehetőséget biztosítanak, hogy rendszeresen tanulja, illetve gyakorolja a lépéseket. A legkeresettebb tánckurzus az, amit a kisgyerekek számára tartanak, ugyanis sok szülő szeretné, hogy gyereke megtanuljon táncolni. A klub működtetőinek is mint versenytánc-edzőknek fontos, hogy már kiskortól kezdjék a gyerekek felkészítését, hogy mikor elérik a 7-8 éves korosztályt, elindithassák a versenytánc világába. Természetesen a nagyobb gyerekek számára is szerveznek tanfolyamokat, hiszen erre is van kérés, és sokszor innen kerülnek ki azok, akik versenytáncolni szeretnének – magyarázza Katalin. Az edzők a táncosok, illetve a volt táncosok közül kerülnek ki, akik elvégezték közben az edzőiskolát.
Összhang és erőnlét, szépség és erő: nem egyszerű sportág a versenytánc
Fotó: Facebook/Péter Ferenc
A felnőttoktatas a szívügye az egykori táncosnak, amit azzal magyaráz, hogy ő maga is felnőttként kezdett el táncolni.
– mondja, majd hozzáteszi, hogy vannak, akik már több mint tíz éve táncolnak a klubban és olyanok is kikerültek, akik versenyszinten művelik, szenior kategóriában, 35 illetve 45 éven felüli korosztályban. Mindez óriási háttérmunkát igényel, megszervezni a klub működését és az edzők munkáját. „Szerencsénkre sikerült az évek során kinevelt táncosainkból jó edzőket faragni, akik ma már nagyon ügyesen készítik fel a párosokat” – teszi hozzá a táncoktató.
A sporttánc egy igen komplex sportág, hiszen fizikailag igen megerőltető – az alpinizmussal és a sífutással egy kategóriában emlegetik, ami az erőnlétet illeti –, ugyanakkor többletnehézséget jelent az is, hogy minden mozdulat teljesen összhangban kell legyen a zenével, illetve a partner mozdulataival. Ahhoz, hogy valaki versenyen indulhasson, jól megtervezett edzésprogramra van szüksége, valamint sok munkára és odaadásra. Az élsportolók nap mint nap edzenek, csoportosan, illetve egyénileg, a speciális edzések mellett más erőnléti edzéseken is részt vesznek. A hónap első hétvégéjén szervezett verseny sikeres volt az eredményeket illetően, bár Katalin úgy véli, soha nem szabad hátradőlni a jó eredmények láttán, mindig jobbra és jobbra kell törekedni. Szervezés szempontjából ez volt az egyik legnagyobb és legsikeresebb projektjük – teszi hozzá.
„Egy régi álmunk vált valóra, sikerült egy magánszemélytől, bankkölcsön segítségével megvásárolni az egykori kazánházat, és a belső tereit felújítani. Az épület teljes felújítása és a további elképzelések megvalósítása több évre kinyúló terv, de ha elkészül,
– magyarázza Somodi Katalin.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!