
Muszka-Pál Anna szerint az óvónői hivatás nemes munka
Fotó: Facebook/Muszka-Pál Anna
Fiatalos és vidám, pedig nemrég töltötte a hatvanat. Szereti a kicsiket, de a szülőkkel is foglalkozik. Szakmai gyakorlatot vezetett líceumban, és oktatta az egyetemistákat is. Ha újjászületne, ismét azt tenné, amit most – mondja Muszka-Pál Anna kolozsvári óvónő az Erdélyi Naplóban megjelent interjúban.
2021. október 14., 09:022021. október 14., 09:02
Mindig is tanítónő szeretett volna lenni – emlékezik vissza Muszka-Pál Anna – aki kisgyerekként, jobb híján az édesapja által tenyésztett nyulaknak énekelt, őket rendezgette. Hogy végül óvönő lett, az a véletlennek köszönhető, de nem bánja. „ Az országban a magyar képzők sok helyen megszűntek, így a nagyenyedi is. Maradt a székelyudvarhelyi képző a székely, illetve a dél-erdélyi megyéknek, az összes többi régióból mindenki Nagyváradra került.
– eleveníti fel. Úgy véli, hogy az elmúlt évtizedekben jó irányba változott az óvónői munka, hiszen az 1990- es változást követően a beindult reformoknak köszönhetően
„Nem vagyunk annyira megkötve egy előre megtervezett tananyaghoz, mint a tanítók vagy tanárok. Nekik ugyanis tankönyvekhez és munkafüzetekhez kell alkalmazkodniuk. Nekünk van lehetőségünk arra, hogy a csoportok összetételének megfelelően alakítsuk a munkánkat. A tananyagot is nekünk kell összeállítanunk, hogy az megfeleljen a kicsik színvonalának. Ez persze nagyobb felelősséget is ró ránk.
– magyarázza. A teljes interjút megtalálják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!