
Edzés a város szívében
Fotó: Veres Nándor
Immár hatodik éve, hogy rendszeresen rajthoz áll a különböző, veteránoknak kiírt versenyeken. És ha már indul, sok esetben dobogós helyezést is ér el. Vákár Lajos, az egykori legendás jégkorongozó unokája, Csiszér Csongor mesél a szaladásról, hasznos tanácsokat is adva azoknak, akik fontolgatják e mozgásforma kipróbálását.
2019. március 14., 16:002019. március 14., 16:00
„2013 májusában vettem részt az első futóversenyen, és azóta is lendületben vagyok” – mondja nevetve a veterán sportoló. Gyakran látni őt edzeni Csíkszereda különböző pontjain, kíváncsivá is tett, mitől lett e sportág szerelmese. „Az első versenyre azért jelentkeztem, mert gondoltam itt az ideje felmérni magam, hiszen már korábban is szaladtam. Akkor a saját kategóriámban harmadik helyezést értem el. A verseny után Keresztes Gyula bácsi javasolta, hogy igazoljak le a csíkszeredai Kárpátok Sportklubhoz, és én azóta is folyamatosan versenyzek, országos- és Balkán bajnokságokon veszek részt, de járok maratonokra is” – meséli. Nemrég tért haza az isztambuli Balkán-bajnokságról, ahol a 45 év felettiek korcsoportjában, 14 veterán sportoló közül hatodik helyezett lett szaladásban és gyaloglásban.
Azt mondja, szeret versenyezni, szereti a kihívásokat, és nem utolsósorban szeret szaladni. Számára ez ma már életforma. Napi szinten edz, rendszerint tíz kilométert szalad, és ha éppen versenyre készül, napi két edzést is beiktat a programjába.
Csiszér Csongor veterán atléta
Fotó: Veres Nándor
Hogy mit hozott a sport az életébe? „Rengeteg barátot, amióta rendszeresen sportolok, még egészségesebb vagyok, és a sportnak köszönhetően nagyon sok helyre eljutottam” – sorolja egy szuszra. És abban a szerencsés helyzetben van, hogy saját vállalkozást működtet, így össze tudja hangolni a munkát a sporttal.
Nagy vágya, hogy jövőre eljusson a veterán világbajnokságra, az eredményei alapján erre megvan minden esélye.
És ha már Vákár Lajos neves jégkorongozó, edző unokájával beszélgetek, természetesen az emlékek is szóba kerülnek. Csongor tizedikes koráig hokizott, testvérével együtt abban a minden bizonnyal sokak által irigyelt helyzetben voltak, hogy a kor legnagyobbjától leshették el a trükköket, a tudást.
Az is megtörtént, hogy gyerekként az udvaron kergettük a korongot, és én beütöttem a koronggal az ablakot. Tél volt, így maradt egy északára, nem volt mit tenni, de engem ő akkor sem szidott meg. Nagyon fontosnak tartotta a sportolást. Most biztosan nagyon büszke lenne rám” – jegyzi meg mosolyogva.
Azt mondja, szeretné másokkal is megszerettetni a szaladást, hogy minél többen érezzék ennek a mozgásformának az örömét. Őt is örömmel tölti el, hogy Csíkszeredában igen népszerű ez a sport. Maga is sokakat rávett már a futásra, bármilyen jó tanáccsal szívesen segít. Aki pedig fontolgatja, hogy szaladni kezdene, annak nem többe, mint egy jó minőségű szaladócipőbe kell befektetnie, és már róhatja is a kilométereket. Persze csak mértékkel – hangsúlyozza.
Csíkszeredában több városrész is alkalmas a szaladásra
Fotó: Veres Nándor
„Fokozatosan kell hozzálátni, lassú tempóban szaladni, és a szaladást rövid sétával váltani. Aztán következhet egy nap szünet. Idővel fokozatosan lehet növelni a távokat is. Az nagyon fontos, hogy hogyan lélegzünk, orron be, szájon ki, ne összevissza kapkodjuk a levegőt, mert ettől jobban kifáradunk. És talán a leglényegesebb a bemelegítés, enélkül el sem szabadna kezdeni. Majd a végén ne maradjon el a levezetés, nyújtás” – tanácsolja a veterán atléta.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!