
Karácsonyi hangulat. Ünnepek táján keresettek a betlehemes méhviasztermékek is
Fotó: Jakab Mónika
A méhviaszt évszázadok óta alkalmazzák gyertyák, gyógyszerek és kozmetikumok előállítására. A karácsony hangulatát idézi az Erdélyi Napló riportja, amelyben a Kolozsváron élő Kovács Árpáddal kalotaszegi méhészetének fejlesztését és a méhviaszgyertyák készítésének műhelytitkait járták körül.
2020. december 24., 11:392020. december 24., 11:39
Az egyiptomiak szigetelőanyagként, a rómaiak a vízálló hatása miatt alkalmazták, az ókorban már szobrok és ékszerek készítésére is használták a méhviaszt. A középkorban fizetőeszköz szerepe volt.
Nagyapja is méhész volt, a mesterséget később édesapja vette át, amit családi hagyományként a fiára hagyott. Szülőfalujában, a Kolozsvártól 50 kmre fekvő Magyargyerőmonostoron jelenleg 32 méhcsaládot gondoz. A nagyvárosi zajból kilépve számára ez a foglalatosság jelenti a felüdülést és a kikapcsolódást.
Öntött és méhviaszlapból sodort gyertyák különböző árnyalatokban
Fotó: Jakab Mónika
Miután édesapjától átvette a méhészetet, a kaptárokat átalakította. A régi keretekből sok méhviasz megmaradt, amit a kereskedők nem fizettek meg. Ekkor jött a mentőötlet, hogy a méhviasznak mégsem szabad kárba vesznie:
Kovács Árpád elmondta, a paraffinból készült gyertya – amely minden bevásárlóközpontban megvásárolható – a méhviasszal ellentétben káros az egészségre. A méhviaszból készült gyertyákat sokkal drágábban és nehezebben lehet előállítani, de jótékony hatásai világszerte ismertek. Olvassák el a teljes cikket az Erdélyi Napló legfrissebb számából !
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!