
Nagy fontossággal bírnak a családok életében a családi ünnepek, a hagyományok, illetve azok megélése is
Fotó: 123RF
Milyen szerepük van egy család életében a rituáléknak? Egyáltalán miben különbözik a rutin és a rituálé, és mitől válik egy-egy rituálé rutincselekedetté? A válaszokat Antal Ildikó pár- és családterapeutától kapjuk meg, aki szerint a családi rítusok nagy jelentőséggel bírnak: amellett, hogy összetartó erejük van, tisztázzák a családi szerepeket, a családi működésmódokat is.
2021. május 03., 18:062021. május 03., 18:06
Amíg a rutin viselkedéshez kötött, a rituálé szimbolikus jelentőséggel bír. Tehát ha nincs szimbolikus tartalom egy cselekedet, egy esemény mögött, a rítus rutinná válik. Egy kisgyermekes családban például a fektetést megelőző cselekedetek, a vacsora, fürdetés, altatás mind rutintevékenységek, de ha mindez kiegészül az elcsendesedést szolgáló közös imával, a napi szorongásokat feloldó mesével, közös beszélgetéssel, akkor már rituáléról beszélhetünk. Az identitásőrző családi rítusok pedig erősítik a családi köteléket.
„Az identitás tulajdonképpen a személyiségfejlődés eredménye, amit elsősorban a szocializációs közegek alakítanak ki, tehát elsődleges színtere a család, majd később a tanintézmények vagy más közösségi terek. Az identitás formálódása egy életen át tartó folyamat. A családi identitás szoros kapcsolatban áll a családi rituáléval, ez pedig egy olyan szimbolikus kommunikáció, amely kortól, illetve kultúrától függetlenül a közösség identitásának és értékeinek hordozója és megjelenítője. Nem lehet nem ritualizálni, ez egy ősi, elemi képesség, amely az állatok világában is megtalálható. A rituálé tehát egy jól körülhatárolható kommunikációs forma, amely időről időre ugyanúgy játszódik le, és érzelmi hatást vált ki” – szögezi le Antal Ildikó.
A csíkszeredai pár- és családterapeuta szerint a családi rituálék nagy jelentőséggel bírnak, hiszen összetartó erejük van, tisztázzák a családi szerepeket, a családi működésmódokat, a szerepelvárásokat. Például, hogy mit is jelent az anya vagy apa szerep, milyen elvárások tartoznak hozzá, ki mit várhat el egy ünnep kapcsán egy anyától vagy egy apától. A családi rituálék meghatároznak bizonyos szabályokat, amelyekhez tartva magát minden családtag tudja, hogy „a mi családunk ilyen”.
A rituálék tehát egy biztos pontot is jelentenek az életünkben, átvezetnek egyik életfázisból a másikba.
„Ezek az átmenetek mindig tartalmaznak egyfajta veszteséget és feldolgozást is. Az, hogy mostantól nem vagyok gyerek, és nem az iskola határozza meg, hogy mit csinálok, az egy veszteség. A gyász nem csak a halállal kapcsolatos, hanem életszakaszok, élethelyzetek változásához is köthető.”
A szakember szerint éppen ezért nagy fontossággal bírnak a családok életében a családi ünnepek, a hagyományok, illetve azok megélése is. Beszélhetünk itt eseményekhez kapcsolódó családi rítusokról – temetés, keresztelő – vagy vallási- és világi ünnepekről, ezek mind összehozzák a családot, segítik az összetartozást, egyben lehetőséget adnak esetenként a kibékülésre, beszélgetésére, egymás jobb megismerésére. A családi hagyományok már kevésbé kultúraspecifikusak, inkább az egyes családokra jellemzők. Ide tartoznak a családi nyaralások, születésnapok megünneplése, távolabbi családtagok meglátogatása – mutat rá Antal Ildikó.
Családonként különbözik, hogy hol milyen rituáléra helyeznek nagyobb hangsúlyt, mit tartanak a maguk számára fontosnak. Van, ahol a karácsonyt, máshol a húsvétot, van, ahol a különböző életciklusok lezárását ünneplik meg kisebb közösségben, de lényeges, hogy ezek a rituálék stabilitást és folytonosságot adnak. „A családok gyarapodnak is, fogynak is, de maga a rituálé egy megtartó akció a változások ellenében, a folytonosság oszlopa. A rituálé ereje ezenkívül összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt” – magyarázza Antal Ildikó.
Antal Ildikó pár- és családterapeuta
Fotó: D. Balázs Ildikó
Vannak magas rituáltsági szintű családok, azok, amelyekben a családtagok, akik hűen ragaszkodnak az örökölt családi rituálékhoz, ez esetben tulajdonképpen a múltat hozzák át a jelenbe. De vannak olyan családok is, amelyekben könnyedén felrúgják a múltbeli hagyományokat, a családtagok ebben az esetben inkább a jelenre és a jövőre fókuszálnak. Ezt nevezi a szakirodalom alacsony rituáltsági szintnek. „És vannak a rugalmas családok, amelyek a jelen igényeihez alakítják a múlt rituáléit. Hiszen fontos, hogy a család alkalmazkodni tud-e rituális életével a felnövő gyerekekhez, amikor már az ő véleményük is nagyobb súllyal esik latba.
Nagyon fontos a rítusok szimbolikus tartalma – emeli ki a szakember –, és ha valamit ugyanúgy ismétlünk mindig, az elveszíti szimbolikus tartalmát, és ekkor már fennáll a kiégés veszélye, illetve a rutinná válás. „Fontos tehát a rutin, kiszámíthatóvá teszi az életünket, de tudatában kell lennünk annak, hogy önmagában a stabilitás nem ad teret a fejlődésnek. A fejlődést a stabilitás és változás megfelelő aránya és mértéke hozza létre. A változásnak életszakaszról életszakaszra kell megmutatkoznia a családtagok szükségletei mentén.”
A szakember szerint mindenképpen fontos úgy kialakítani a friss családok új rituáléit, hogy a családtagok igényeit is figyelembe vesszük. Lényeges, hogy ez ne csak rutinizált cselekvések sorozata legyen, hanem szimbolikus üzenettel is bírjon, ami újra és újra megerősíti, hogy mi ilyenek vagyunk, nekünk ez az értékrendünk. Ez viszont rugalmasan szoros családi kapcsolatot feltételez.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!