
Déli napsütésben a vendégmarasztaló panzióba
Fotó: Kisréti Zsombor
A koronavírus-járvány által megviselt éttermek közül azok vannak szerencsésebb helyzetben, ahol a vendéglátás panzióval vagy szállodával párosul. A turisztikai szempontból kullogó Szilágyságban ez a kettősség lehet a vállalkozók mentőöve. A szilágycsehi Panoráma étterembe kalauzolja el olvasóit a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró melléklete.
2020. szeptember 02., 13:232020. szeptember 02., 13:23
2020. szeptember 02., 13:312020. szeptember 02., 13:31
A rendszerváltás óta eltelt harminc esztendőben a Szilágysággal mostohán bánt a turizmus. Míg a legtöbb erdélyi magyar tájegységben kisebb-nagyobb turistavonzó régiók alakultak ki, a Szilágyság nem dicsekedhet ilyennel.
Pedig magyar szempontból nem elhanyagolható a történelmi Szilágyságnak az 1968-ban megalakult Szilágy megyébe eső nagyobb része sem. A több tucat magyar falu és a gazdag történelmi múlttal rendelkező Szilágysomlyó, Szilágycseh, Zsibó és az öt évtizede megyeközpontként működő Zilah – amit a rendszerváltás előtti húsz évben a kommunista hatalom lerombolt, és ízléstelen tömbházakkal szórt tele – ma is vendégmarasztaló hely lehetne a turisták számára.
A kommunista időszak ipari centruma a rendszerváltás után leépült, és az utóbbi hónapokban a koronavírus-járvány még azoknak a cégeknek egy részét is padlóra küldte, amelyek munkahelyeket kínáltak. Nem véletlen, ha a városka lakosságának legalább egyharmada külföldön dolgozik. Ilyen miliőben nem könnyű éttermet fenntartani, a város fölött húzódó elegáns panzió azonban úgy tűnik, szerényen, de megél a turizmusból. A teljes cikket a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében találják meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!