
Kovács Emőke és asszisztense, Süket Réka
Fotó: Veres Nándor
Igen szoros kapcsolat tud kialakulni páciens és orvosa között, a páciens pedig – törvényes keretek közt – mi mással is tudná meghálálni orvosa türelmét, szakmai hozzáértését, mint azzal, hogy jelöli A nemzet háziorvosa pályázatra. A csíkszeredai Kovács Emőke háziorvos főorvossal és asszisztensével, Süket Rékával ez történt, ők pedig a hatodik helyezést érték el a több száz jelölt közül. A háziorvosi rendelőben látogattuk meg őket.
2019. november 15., 16:452019. november 15., 16:45
Barátságos, játékos, kellemes a hangulata az orvosi rendelőnek, van ott minden, amitől az ember akár jól is érezhetné magát, ha történetesen nem azért keresi a háziorvosát, mert beteg. Kovács Emőke doktornő szerint a rendelőnek olyannak kell lennie, mint az otthonunknak. „Ha a beteg nem kap kérdéseire érthető választ az egészségügyi rendszeren belül, akkor ide jön, innen pedig nem mehet el tisztázatlan kérdésekkel, hiszen adott esetben ettől függhet a kezelése, gyógyulása. Ide jön vissza, és mindenhova innen indul el” – jegyzi meg a háziorvos.
Kovács Emőke kisdiákként is orvosnak készült. Bár voltak kisebb kitérők – jegyzi meg –, de már ötödikes, hatodikos diákként eldöntötte, hogy orvos lesz. „Amikor édesanyám megtudta a velem való várandósságát, nem sokkal előtte a nagyapámat egy nagyon súlyos baleset érte. Ez 1981 elején történt, neki akkor semmilyen életesélyt nem adtak, többszörös alsó végtagi és medencetörése mellett belső szervi sérülése is volt. Kritikus volt az állapota. Hónapokig tartott a rehabilitációja. Miközben én méhen belül fejlődtem, a nagyapám gyógyult. Tizenöt évvel élte túl a balesetét, köztünk pedig nagyon jó kapcsolat alakult ki, és úgy nőttem fel, hogy majdnem mindennap hallhattam a hálás megjegyzéseit gyógyítóiról. Ez megmaradt bennem. Édesanyám szerint én már a méhen belüli életemben szagot fogtam, ami a pályaválasztást illeti. Egyenes út vezetett tehát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, majd onnan haza Csíkszeredába” – meséli, miután aznapi utolsó betegét is megvizsgálta.
Kovács Emőke kisgyerek kora óta orvosnak készül
Fotó: Veres Nándor
Emőke immár tizenharmadik éve fogadja a betegeket. Fontosnak tartja kihangsúlyozni azokat a kezdeti éveket, amikor Bachner Katalin doktornő mellett dolgozott, ahol olyan dolgokat, olyan szemléletet sajátíthatott el, amit bizony az egyetemen nem tanítottak. „Ha nem az ő szemléletét tanulom, akkor én ma nem tartok itt. Gondolok itt arra a gyermekközpontúságra, amit a doktornő Nyugatról hozott. Ez pedig arról szól, hogy a gyerek partner, játékosan közelítjük meg, hagyjuk kibontakozni, igyekszünk megnyerni a bizalmát, mert ha ez sikerült, bármit csinálhatunk vele, persze ehhez bevetjük a motiválás és játékos jutalmazás eszközeit is.
– fűzi hozzá mosolyogva.
Háziorvosnak lenni hálás és egyben megterhelő is – véli. Hálás, mert jó ránézni a sok kismamára, akinek majd megszületik a kisbabája, és ők követik a fejlődésüket egészen pici kortól. Aztán a kamaszok esetében jó visszaemlékezni, az időseknél pedig látják a családi kötelékeket, a genetikát. Tulajdonképpen végigkövetik egy ember életét. Ugyanakkor megterhelő az állandó készenlét. „Ha rendelési időn kívül keresnek, igyekszem egy-két mondatban segíteni a szülőknek, hogy túl legyenek az éjszakán, az estén, a hétvégén. Nekem is ott van a család, ezért igyekszem korlátozni a hívásaimat, hiszen otthon tanulni kell a nagyobbik lányommal, és ott van a kicsi is, aki alig volt öthetes, amikor vissza kellett térnem dolgozni. Orvosként is, de szülőként is azt mondom, a gyermek egy csoda. Igyekszem minden szabad időmet nekik áldozni, mert eljön az az idő, amikor szükségük lesz az egyedüllétre, és akkor majd nem igénylik az állandó jelenlétemet. De most még maximálisan rám van szükségük, és ezt igyekszem nekik megadni” – mondja.
Kovács Emőkét munkatársa, Süket Réka asszisztens is elkísérte A nemzet háziorvosa pályázat díjátadó ünnepségére Budapestre. Ez kettejük kapcsolatáról is sokat elmond. „Nem is mentem volna el Réka nélkül. Egyikünk sem tud a másik nélkül lenni. A betegek útja hozzám igazából Rékán keresztül vezet. Az egyik betegünk bástyának hívja, és igaza van, mert rengeteg a konzultáció, és a mindennapi munkát nagyon pontosan meg kell szervezni és beosztani ahhoz, hogy mindenki ellátást kapjon. Rékának nagyon kell ismernie a betegeket és engem is, tudnia kell a napi programot és hogy abba mi fér bele. Én örülök, hogy együtt dolgozhatunk” – mondja Emőke.
Előkelő helyezést értek el A nemzet háziorvosa versenyen
Fotó: Veres Nándor
Mosolyogva jegyzik meg, olyan még nem volt, hogy két napra így bezárják a rendelőt. Mindketten lelkesen mesélik élményeiket, számukra az is adott az eseménynek egy plusz töltetet, hogy férjeik, gyerekeik is elkísérték őket. Két órára megállt az élet, minden erről szólt – mondják nevetve –, igaz, öt perccel az ünnepség kezdése előtte még egy gyors telefonos tanácsadást le kellett bonyolítani. Látom rajtuk, hogy akkor sem lehetnének büszkébbek és hálásabbak, ha történetesen ők lesznek az első helyezettek.
„Én arra biztatok mindenkit, hogy ha tényleg szeretik az orvosukat, vegyék a bátorságot, és ajánlják A nemzet háziorvosa pályázatra. Sok olyan orvos van a környezetünkben, aki bőven megérdemelné ezt. Ezzel lehet igazán kinyilvánítani a hálát, és mi is ebből merítkezünk” – búcsúzik Kovács Emőke.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. november 15-én.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!