Körbevitorlázni újra és újra a Földet: a Fa Nándor-sztori

Kiszabadult a vasfüggöny mögül két fiatal, a világról nagyon keveset tudó, de borzalmasan kíváncsi és kalandvágyó srác, s megismerték a világot: legalábbis azon részét, ami számukra fontos volt. Mindjárt az út elején megtanulták a leckét, amikor Gibraltáron az angolok kidobták őket, mert nem volt vízumuk, így a szemközti oldalon kötöttek ki. Később megtanulták, hogy lehet vízumot kérni mindig az előző helyen, mint ahová mennek. Alapvetően azonban egy-egy mindössze egyetlen hónapos érvényességű útlevéllel vágtak neki a világnak három évre. Igaz, aztán rövidültek a tervek, mivel a barátja éppen elutazásuk előtt nősült meg, távollétében született meg gyermeke, s emiatt epekedett. Fa Nándor javasolta ezért, hogy rövidítsék le az utat, s menjenek haza. Így „csak” két évet voltak oda, de ezalatt is olyan kultúrákkal, emberekkel ismerkedhettek meg, ami egészen elképesztő. S nem utolsósorban: megismerkedtek a természettel.

A hatvan láb hajóméretben hatalmas, a Szent Jupát méretének és költségének többszöröse, s mivel fogalma sem volt, hogyan kell kinéznie egy ilyen versenyhajónak, ezért Sidney-be ment, ahol egy tervezőirodában megtanulta, hogyan kell hajót tervezni. Ezután született meg egy székesfehérvári gyárcsarnokban az Alba Regia, amivel két földkerülést teljesített: az 1990-91-es BOC Challenge-t 1992-93-ban már a Vendée Globe non-stop Föld körüli szóló vitorlásverseny követte, ami akkor érte meg második kiadását. Ezt 128 nap alatt, ötödikként teljesítette.

Ennyivel azonban nem elégedett meg: szerette volna megnyerni a versenyt, ezért egy új hajó megépítésébe fogott. Ez is egy 60 lábas, Székesfehérváron készült hajó volt, amely a Budapest nevet kapta, s amellyel 1996-ban állt rajthoz a Föld körüli vitorlásversenyek legnehezebbjén, a Vendée Globe-on. Ez a hajó azonban nem született szerencsés csillagzat alatt, különböző technikai problémák miatt kénytelen volt feladni Fa Nándor. Ezzel a hajóval még futott egy levezető, transzatlanti versenyt, majd hazatért Magyarországra, ahol céget és családot alapított, s elkezdett egy „teljesen normális, szárazföldi” életet élni.

2008-ban azonban kitört a pénzügyi válság, s vállalkozása nehéz helyzetbe került. Szinte egyik naptól a másikra megszűntek a megrendelések, le kellett állítsa a termelést, el kellett küldeni az embereket, ráment az egész tartaléka. „Ott üldögéltem egyedül az egyik termelői csarnokban, s örültem, hogy legalább a házat nem viszik el a fejem fölül.

Ezzel a hajóval két földkerülő versenyen vett részt Fa Nándor: először a Barcelona World Race-en indult 2014–2015-ben, ami ugyanazon az útvonalon zajlik, mint a Vendée Globe, de kétszemélyes. Erre egy magyar fiúval készült, de mivel nem tudtak eléggé felkészülni a versenyre, a kolléga visszalépett. Helyére egy új-zélandi srácot talált az utolsó pillanatban, Conrad Colmant, aki azonban szerencsés választásnak bizonyult. Bár meg kellett állniuk éppen Új-Zélandon javítani a hajót, végigmentek a versenyen,

Több mint nyolcvanezer kilométert vitorlázott a Spirit of Hungary-val Fa Nándor a Vendée Globe előtt, amin így 2016–2017-ben, 64 évesen harmadszor indult el. A sok tesztelésnek, átépítésnek köszönhetően a versenyre lényegében nem volt technikai problémája, így kizárólag a vitorlázásra tudott koncentrálni. Egy laikusnak nehéz elképzelni, hogy ez mi mindennel jár: manapság a vitorlázás nem arról szól, hogy megméri a vitorlás a szelet, s annak megfelelően kiengedi, bevonja, forgatja a vitorlákat. Rendelkezésére állnak a modern időjárás-előrejelzési modellek, amelyek segítségével olyan meteotaktikát kell kidolgozni, hogy mindig a megfelelő helyen legyen a megfelelő időben.

Több mint negyven hajó fogadta, a családja, barátok tömege, az újságírók hada. „Nem is nagyon emlékszem erre a napra, rózsaszín köd fedi be a történteket. Rángattak ide-oda, feltettek egy színpadra, amiről majdnem leestem, hisz három hónap a tengeren eltöltött idő után olyan szárazföld-beteg lesz az ember, hogy el sem tudja képzelni” – mesélte Fa Nándor.

Azért tudta maga alá gyűrni a mezőny kétharmadát, mert fegyelmezettebben követte a saját meteotaktikáját, s a déli vizeken többet vállalt, vélte.

„Kimondani azt, hogy negyven-ötven csomós szélben harminc csomóval megy egy hajó, ezek szép számok. De higgyék el nekem, ez tömény életveszély. Ezt húsz percig élvezi az ember. Két óráig még megy, öt óra múlva már kezd fáradni, egy nap múlva már teljesen tönkremennek az idegei tőle, annyira frusztrálja. De négy hétig megy még ilyen kondíciók között. Ezt fejben el kell tudni viselni. S közben enni, pihenni, kommunikálni kell. Erről szól a verseny a déli vizeken, végig robogás van, s a hajókon nincs fék” – érzékeltetett Fa Nándor.

Erre a versenyre úgy ment oda, hogy utoljára teszi. Elbúcsúzott a déli vizektől, az albatroszoktól, a transzformálódó energiáktól, a Horn-foktól. „Legalább négyszer-ötször megsirattam ezeket a dolgokat. Mert annyira elképesztő élmény, higgyék el.