Illatok titkai Zillmann Zsuzsa műhelyéből

mert nem szerettem gyógyszereket szedni. Alapanyagként a növényi olajokat viszont már a régi gyógyszerészeti iskolákban használták, csak nem ugyanazokat, mint ma. Rendszeresen használták a kakaóvajat, az olajok közül pedig elterjedt volt a kukoricaolaj, olívaolaj és a ricinusolaj, ezeket keverték esetleg receptbe a lanolinnal.

Ehhez képest óriási újítás az, ami most történik. Manapság itt is elkezdett terjedni a módszer, mert az emberek méreganyagszintje elérte a határértéket, telítődött a szervezetük, és valahogy vissza kell állítani az egyensúlyi állapotot. Aki egyszer kipróbálja az ilyen típusú terméket, rá fog jönni arra, hogy ez milyen kellemes. Az embereknek az orra ki van élezve a nagyon erős illatokra, és eleinte tényleg nagyon furcsa nekik, hogy a természetes kozmetikumnak nagyon enyhe fás illata van, vagy alig érződik az illata. Pedig érezhető, csak meg kell szoknia az orrnak a növények illatát. Amióta ezzel foglalkozom, azóta

Amikor a strandon vagy valahol kölcsönkérek valakitől ilyen szintetikus terméket vagy tusfürdővel zuhanyozom, a bőröm rögtön reagál rá és kipikkelyesedik. Annyira nyilvánvaló, hogy nem ezt kéri.

– Ahhoz képest, hogy régebb a már említett három olajat használták, mára mennyire bővült az alapanyag-paletta?
– A globalizáció egyik előnye, hogy elérhetővé váltak a távoli országokban honos egzotikus összetevők is, például a Marokkóból származó argánolaj vagy a makadámdió-olaj.

– Ön miket használ?
– Rengeteg olajat használok, csak hogy néhányat említsek: lenolaj, szezámmagolaj, olívaolaj, jojoba, avokádó, neem olaj, kókusz, szőlőmagolaj, makadámdió, ligetszépe.

A háttérhez viszont hozzátartozik az is, hogy gyermekkoromban apámnak és anyámnak a patikájában folyamatosan kevertünk, nagyapámmal jártuk az erdőt, mezőt, fotóztunk, a cserkészeknél gyógynövényes voltam, tehát az évek alatt felhalmozódott ez a tudás is. Emellé még rengeteg aromaterápiát olvastam. Rájöttem, hogy ezzel sokkal hatékonyabban lehet gyógyítani, élettelibb a bőröm, ha természetes kozmetikumokat viszek rá, és az aromaterápiával még felerősítem a gyógyhatást, vagy hangulati hatást tudok hozzáadni.

– Mennyire személyes a viszonya a vásárlókkal? Fontosak-e az ő igényeik, szempontjaik, illetve hogyan tud személyessé válni egy kézműves termék?
– Attól személyes, hogy az igénylőnek a vágyait vagy problémáit próbáljuk megoldani. Nagyjából minden termék valaki számára született először.

– Akkor visszacsatolva az egyik előző kérdéshez: van olyan, hogy a környezete ihleti meg, hogy valakinek a problémájára keresi a választ, és úgy alakít ki egy receptet?
– Persze, ez alapvetően úgy történik, hogy felmerül egy igény, és én arra válaszolok, illetve kitalálunk rá valami megoldást. Úgy gondolom, ezzel csak úgy öncélúan nem foglalkozik az ember, nem talál ki recepteket. Ez mindig valakinek szól.

Ez egy fura szerepkör, de nem a klienseim magánélete érdekel, én csak felteszek esetleg egy kérdést, mert elsősorban elgondolkodtatni akarok. Én ugyanis hiába kezelem a legszebb és legdrágább olajokkal őket, ha ők magukban nem oldják meg a helyzetüket. Legtöbbször azonban a beszélgetések során rájönnek a probléma forrására.

– És ezekhez kapcsolódnak olajok vagy illatok?
– Persze, minden alapállapotnak megfeleltethető egy illóolaj, ezt kell megkeresni. A bőrproblémára vivőolajat keresünk, a lelkiállapot helyreállítását pedig illóolajokkal oldjuk meg, amelyekkel elég jól lehet hatni az emberre. Az illóolajoknál a „kevesebb több” elv érvényesül, ezért minimális mennyiségben használjuk: tíz milliliterbe öt-hét csepp illóolaj egy felnőttnek bőven elég. A végeredmény nem egy ütősen illatos valami, hanem egy enyhén illatos keverék, amit lehet, hogy az edzetlen orr meg sem érez először. Sokszor csak a hatás érződik, egyszerűen kinyit, jobban érzed magad tőle.

Legtöbbször van egy kiindulási alap, és arra épülnek a variációk. Ez folyamatos munkát jelent, de szeretnék megőrizni magamnak – még akkor is, ha nagytermelő leszek – egy kis helyet, ahol leülök és kísérletezek, mert ez a legnagyobb öröm az egészben.

– Ha megnő a termékek iránti kereslet, akkor hogyan tudja fenntartani majd a személyességet, ezt a fajta kapcsolatot a vásárlókkal?
– Most arra gondoltam, hogy lesz egy napom, amikor adminisztratív dolgokkal foglalkozom, és lesz egy olyan nap, amikor csak kísérletezek, és a többi három napban vagyok hajlandó gyártani. Nagyon kevés időm van, amit erre tudok fordítani, de ahhoz a két-három órához ragaszkodom, amikor leülök és ötletelek. Az emberekkel általában hétvégente a vásárokon beszélgetek: odajönnek, elmondják a gondjukat, igényeiket, én feljegyzem, és gondolkozom rajta. Emiatt szép ez a történet, ezt meg akarom tartani, ebből nem engedek.

– Melyek a legvásároltabb termékek?
– Az ajakbalzsam, a szemráncolaj és a deó meg persze az arckrém, körülbelül ilyen sorrendben. Kifejlesztettem egy nátha elleni, gyulladáscsökkentő, légúti felszabadító mellkasbalzsamot, ami szintén nagy népszerűségnek örvend. Az egy nagyon hosszú fejlesztési folyamat eredménye, sokat gondolkoztam rajta, hogy minden szempontból megfeleljen: arányban, állagban és hatékonyságban is.

– Vannak-e kedvenc illatai vagy termékei?
– Nagyon szeretem a kakukkfű illatát és a gerániumot, de általában a lelkiállapotomtól függ, hogy éppen milyen illatot kedvelek. Nem szeretem például a hagyományos citrom illatát, a citromfüvet viszont szeretem nagyon, a Melissa officinalis pedig állandó kedvenc, azzal bármikor le lehet venni a lábamról.

– Milyen fejlődési irányt képzel el a vállalkozásának?
– A következő lépés egy labor kifejlesztése lesz, és akkor majd a termékeket be lehet jegyeztetni a minisztériumnál, aztán webshopra lehet feltenni, amivel a vásárokat – amelyek egyébként rengeteg energiát igényelnek – ritkítani lehet. Tehát a teljes hivatalosság következik. Nehéz volt eldöntenem, hogy ez lesz az út, ebbe az irányba akarok tovább haladni, rengeteget vajúdtam rajta. Körülbelül egy éve járok különféle konferenciákra és vállalkozásfejlesztő workshopokra, hogy eldöntsem, hogy akarom-e ezt, és átlássam, hogy mindehhez mire van szükség. Most vállalkozni is tanulok, az üzleti gondolkodást próbálom elsajátítani, merthogy közgazdász sem vagyok.

A hosszú távú terv egy műhely, kisgyár vagy kézműves manufaktúra létrehozása. Nem szívesen dolgoznék külsősökkel, mert például nehezen bizonyítható, ha a recepteket elviszik.

Valahogy így képzelem el a manufakturális jövőmet, nem merev, gyári hangulatban.