
A kis lelkes csapat
Fotó: D. Balázs Ildikó
Szőrén ülik meg a lovat, vágtázó lóról íjjal célba lőnek, de attól sem riadnak meg, ha éppen tánclépésben vagy egy vékony deszkán egyensúlyozva kell célba találjanak. Lovasíjászok. Egy kis közösség, melynek tagjai a Kassai-féle lovasíjászmódszer tisztelői, követői.
2019. május 29., 16:032019. május 29., 16:03
Egy Csíkszereda melletti birtokra vagyok hivatalos, ahol éppen lovasíjászedzés zajlik. Mindannyian fehér blúzban és fekete nadrágban vannak, kezükben íj és nyílvesszők. A legkisebb hétéves, a legidősebb negyvenes éveinek közepén jár.
Kiegészítik egymást, figyelmek egymásra, tanítják egymást. Mint vendéglátónk, Lőrincz Rómeó meséli, a gyakorlatok tulajdonképpen a belső és a külső egyensúly megtalálását, összhangba hozását célozzák. Heti három alkalommal tartanak edzést, rendszerint tízen vannak, ottjártunkkor öten igyekeztek bevezetni a lovasíjászat világába. Az edzés első részében az íjászaton, az egyensúly-gyakorlatokon van a hangsúly, aztán érkeznek a négylábú társak, a lovak. És az edzés folytatódik, de már lóháton.
Lőrincz Rómeó négy-öt éve érdeklődik a lovasíjászat iránt, Kassai Lajos íjkészítő mesternek, a modern kori lovasíjászat megteremtőjének nagy tisztelője. Tavaly ősztől ő maga is tagja a kaposmérői Kassai Lovasíjász Iskolának, a debreceni Bodnár törzsnek, ahol lófő státusban van. Igen komolyan kidolgozott vizsgarendszer alapján lehet az iskolába bejutni illetve haladni a „ranglétrán”.
Fotó: D. Balázs Ildikó
Szőrén ülik meg a lovat
Fotó: D. Balázs Ildikó
„Nem a besorolás a lényeg, amit ott megtanulunk, azt hazahozzuk, és itthon próbáljuk kamatoztatni. Amit itt, az edzéseinken látni lehet, az csak egy igen parányi része az iskolában tapasztaltaknak, látottaknak. Ott más színvonalon űzik ezt” – magyarázza beszélgetőtársam az edzés utáni kiértékelő beszélgetés során. Minden edzés után ugyanis leülnek, és megbeszélik a történeteket. A Kassai iskola felfogásában a lovasíjászat harcművészet közösségépítéssel, hagyományápolással.
A hétéves Virág édesapjától tanult meg az íjjal bánni
Fotó: D. Balázs Ildikó
„A lovasíjászat egy eléggé komplex aktivitás. Van, aki a harcművészetet látja benne, más a hagyományőrzést, van, aki mindkettőt. Különbözőek vagyunk, mindenki másért szereti, és ettől jó.
Meg kell tanulni külön íjazni, majd lovagolni és végül lovasíjazni. Egy szőrén megült vágtázó lóról íjazni, hát az az érzés leírhatatlan. Ezt meg kell élni. Úgy telik el itt a négy-öt óra, hogy észre sem vesszük, csak azt, hogy besötétedett. Ez mindent elmond. Sokkal több, mint a sport, lelki feltöltődést is ad” – meséli lelkesen Lőrincz Rómeó, aki kislányát, a hétéves Virágot is „megfertőzte” e sportág szeretetével.
Egyensúlyban lenni önmagunkkal és a világgal
Fotó: D. Balázs Ildikó
Lőrincz Rómeó
Fotó: D. Balázs Ildikó
Ha teheti, évente háromszor-négyszer maga is el látogat a Kassai Lovasíjász Iskolába feltöltődni, tanulni, hazahozni a tudást. Büszkén meséli, ő maga is a szabad lótartás híve, jó dolga van Bogyónak, Babócának, Bazsának és Sibának. „Nem használunk külső kényszerítő eszközt a tanításra, irányításra. Egy csodamadzaggal irányítjuk, csodákat is művel. Itt nincs sarkantyú, zabla. Az edzések előtt egyébként közös munka is van, istállótakarítás, lópucolás, hiszen a csapatmunkának fontos szerepe van” – fűzi hozzá.
Nagy Attila Sepsiszentgyörgyről érkezett, ha teheti, részt vesz a csíkszeredaiak edzésén. „A lovasíjász tevékenység Erdély-szerte két-három fős csoportokban történik, és az elmúlt tíz-tizenöt évben nagyon sok lovasíjász fejlődött ki, de nincs köztük együttműködés. Sepsiszentgyörgyön több egyesület, több csapat is van, kis magocskák léteznek. Kassai Lajos azt szokta mondani, hogy a gyöngyök szétgurultak. Ahhoz, hogy ezek egy láncra fűződjenek fel, együtt kell dolgozzunk. Eljárunk egymás edzésére” – magyarázza.
...és repül a nyílvessző
Fotó: D. Balázs Ildikó
Ő havonta egyszer látogat el a Kassai-völgyben lévő iskolába, de még nem felvételizett. Figyel, tanul. Nevetve meséli, két és fél éve foglalkozik az íjászattal, egy éve a lovaglással, és nemrég jutott el arra szintre, hogy vágtázó lóról íjjal lőni merjen. „Nem tömegsport, nagy a kezdeti befektetés addig, amíg élvezetessé kezd válni. Viszont utána nagyon magával ragadja az embert, és a legszerencsésebb esetben életformává válik” – fűzi hozzá.
Azt mondják, nem gondolkoznak törzsben, Magyarország területén ugyanis strukturálisan törzsekre vannak osztva a lovasíjászközpontok. Céljuk az, hogy egy igazi közösséget építsenek a lovasíjászat köré.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!