Harcművészet és hagyományőrzés: lovasíjászat

„Nem a besorolás a lényeg, amit ott megtanulunk, azt hazahozzuk, és itthon próbáljuk kamatoztatni. Amit itt, az edzéseinken látni lehet, az csak egy igen parányi része az iskolában tapasztaltaknak, látottaknak. Ott más színvonalon űzik ezt” – magyarázza beszélgetőtársam az edzés utáni kiértékelő beszélgetés során. Minden edzés után ugyanis leülnek, és megbeszélik a történeteket. A Kassai iskola felfogásában a lovasíjászat harcművészet közösségépítéssel, hagyományápolással.

„A lovasíjászat egy eléggé komplex aktivitás. Van, aki a harcművészetet látja benne, más a hagyományőrzést, van, aki mindkettőt. Különbözőek vagyunk, mindenki másért szereti, és ettől jó.

Ha teheti, évente háromszor-négyszer maga is el látogat a Kassai Lovasíjász Iskolába feltöltődni, tanulni, hazahozni a tudást. Büszkén meséli, ő maga is a szabad lótartás híve, jó dolga van Bogyónak, Babócának, Bazsának és Sibának. „Nem használunk külső kényszerítő eszközt a tanításra, irányításra. Egy csodamadzaggal irányítjuk, csodákat is művel. Itt nincs sarkantyú, zabla. Az edzések előtt egyébként közös munka is van, istállótakarítás, lópucolás, hiszen a csapatmunkának fontos szerepe van” – fűzi hozzá.

Felfűzésre váró gyöngyök

Nagy Attila Sepsiszentgyörgyről érkezett, ha teheti, részt vesz a csíkszeredaiak edzésén. „A lovasíjász tevékenység Erdély-szerte két-három fős csoportokban történik, és az elmúlt tíz-tizenöt évben nagyon sok lovasíjász fejlődött ki, de nincs köztük együttműködés. Sepsiszentgyörgyön több egyesület, több csapat is van, kis magocskák léteznek. Kassai Lajos azt szokta mondani, hogy a gyöngyök szétgurultak. Ahhoz, hogy ezek egy láncra fűződjenek fel, együtt kell dolgozzunk. Eljárunk egymás edzésére” – magyarázza.

Ő havonta egyszer látogat el a Kassai-völgyben lévő iskolába, de még nem felvételizett. Figyel, tanul. Nevetve meséli, két és fél éve foglalkozik az íjászattal, egy éve a lovaglással, és nemrég jutott el arra szintre, hogy vágtázó lóról íjjal lőni merjen. „Nem tömegsport, nagy a kezdeti befektetés addig, amíg élvezetessé kezd válni. Viszont utána nagyon magával ragadja az embert, és a legszerencsésebb esetben életformává válik” – fűzi hozzá.

Azt mondják, nem gondolkoznak törzsben, Magyarország területén ugyanis strukturálisan törzsekre vannak osztva a lovasíjászközpontok. Céljuk az, hogy egy igazi közösséget építsenek a lovasíjászat köré.