
Család, egészség, testmozgás és környezettudatosság mentén építi fel videóit Mándoki Melinda
Fotó: Haáz Vince
Legfontosabb példaképének saját dédmamáját tartja, aki tíz gyereket nevelt fel háborúban, szegénységben és segítség nélkül. Ha annak idején a dédinek lett volna saját YouTube-csatornája, Mándoki Melinda biztosan lelkes rajongója lett volna, hiszen úgy érzi, lenne mit tanulnia felmenőjétől. A marosvásárhelyi tanár, gymstick-oktató, „youtuber” anyuka mesélt nekünk a videókészítésről, a gyerekeinknek átörökített tudásról, arról, hogyan lehet kis körökből kiindulva nagy változásokat elérni.
2020. július 13., 17:102020. július 13., 17:10
Pár hete indult el YouTube-csatornája, de már több éve foglalkoztatja a téma Mándoki Melindát, aki család, egészség, testmozgás és környezettudatosság – vagyis az életet átszövő legfontosabb kérdések – mentén építi fel saját készítésű videóit, amelyeket közzétesz a világhálón.
Legalább egy évig toporgott a nyelvi kérdés körül, hiszen magyar közösségként élünk Romániában angol nemzetközi versenypiaccal, aztán mégis a magyar nyelv mellett döntött, hiszen elsősorban magyar anyanyelvű a célközönsége, akiken segíteni szeretne az ötleteivel. Készített videót már a környezettudatos szépségápolástól kezdve a legjobb női edzéseken át egészen az egészséges receptekig, de hosszútávon egy párhuzamos angol csatorna létrehozása is foglalkoztatja – meséli Mándoki Melinda.
„Elkezdtem videózgatni, de minden új volt. A felszerelés beszerzése, a technikai beállítások, a helyszín kiválasztása, a vágóprogramokon való eligazodás, nagyon lassan haladtam. Az első videót a kedvcsináló bevezetővel körülbelül egy évig bütyköltem. A cél az volt, hogy jó sok tartalékvideót elkészítsek, mielőtt élesben megy a dolog, hogy se én, se a családom ne élje meg negatívan a határidőket. Ebből az lett, hogy amikor három videó volt, rájöttem, hogy el kell engednem a tökéletesség iránti irreális vágyamat, és belevágjak. Azóta minden héten készítek egy videót, szerencsére egyre gyorsabban, egyre jobban. Nem tökéletesek, több hetet tudnék még javítgatni mindegyiken, de hát az élet sem az” – teszi hozzá a marosvásárhelyi videókészítő édesanya.
Úgy érzi, több generáción keresztül a nők ugyanazokkal a kihívásokkal szembesültek, mert dolgozni mindig kellett, ahogy enni is, gyerekek mindig születnek, és ezt sokszor nehéznek érezzük, de nehéznek éreztük egy előző életszakaszunkat is, például amíg nem volt gyerek, amíg csak egy gyerek volt, amíg nem volt kertes ház, amíg nem volt saját vállalkozás. Valószínűleg a régi időkben élt nők is nehéznek érezték a mai átlagnál ötször annyi apróság felnevelését, nulla technikai vagy állami segítséggel. A nők párhuzamos világaikban ugyanazokra a kérdésekre keresik a válaszokat, és bár minden eset egyedi, de alapjában véve mégis nagyon hasonlók vagyunk – sorolja motivációit Mándoki Melinda, aki bevallotta, az egyik fő ösztönzője egy olyan ember, akit nem is ismert.
Ráadásul, ahogy nagymamám meséli, még ők gyerekként sem sokat támogatták, mert egy kis csintalansággal mindig kibújtak a házimunka alól. Helyette volt stressz bőven – talán akkora, amit most el sem tudunk képzelni – hisz háború volt, szegénység, és még a »felmentő« katonák is elvitték mindenüket. Vajon hogyan csinálta? Én biztosan megnézném az összes videóját a dédnagyinak, ha lenne” – mondja Mándoki Melinda.
Fotó: Mándoki Melinda személyes archívuma
Beülne hozzá a sarokba, és egy hétig csak figyelné, hogy mit és hogyan csinál. Hogyan osztja be az idejét? Mit főz, hogy mos? Egyáltalán ennyi munka mellett még mikor van ideje, kedve, energiája a férjére is? – teszi fel a kérdéseit a marosvásárhelyi édesanya. Bevallotta, ő hisz egy olyan holnapban, ahol a gyerekeinknek működő módszereket, rendszereket tudunk hitelesen átadni, és nekik majd nem kell lefutniuk ugyanazokat a hétköznapi köröket, amelyek a fizikai és mentális egészség, a gyereknevelés, a párkapcsolat, a háztartás köré épülnek. Ezért kezdett el videózni is.
„Megmutatom, hogy az én életemben mi az, ami működik. Persze ez nem garancia, hogy máséban is fog, de ki lehet próbálni” – mondja mosolyogva Melinda.
Tanárként és anyukaként tudom, hogy egyik sem működik a másik kettő nélkül. Valahol itt kezdődik számomra a környezettudatosság is, és talán a sorrend hátulról élhetőbb: a legfontosabb a példamutatás” – vélekedik Melinda. Nyilván ez egy folyamat, és fenntarthatóbb az úton inkább lassan és kitartóan menni, mintsem vágtatni, majd megtorpanni, de a lényeg az elindulás. A műanyagmentes július videósorozatban például minden nap csak egy pici – tényleg könnyedén a mindennapokba ültethető – alternatívát mutat, ami nem csak kíméli a természetet, hanem olcsóbb is, így az ember még pénzt is spórolhat, ha rászánja magát – teszi hozzá.
Mándoki Melinda számára az egyik legégetőbb kérdés az, hogy mibe nőnek bele a gyerekeink. Mi lesz a természetes számukra, mit szívnak magukba. Azt, hogy vasárnaponként elmegyünk az erdőbe sétálni, ahová visszük a saját kulacsainkat, hogy ne kelljen szemetet termelve vásárolni egy palack vizet, majd elfogyasztjuk azt a táplálékot, ami tényleg éltet, és nem csak szórakoztat, vagy a kanapétól egy gyorsbüféig kirándulunk, majd visszaülünk a vasárnapi film mellé? – teszi fel a kérdést a környezettudatos életmódot boncolgató édesanya.
Fotó: Mándoki Melinda személyes archívuma
„Természetesen egyik sem jó vagy rossz, mindkettő egy lehetőség, egy döntés, viszont én tudom, hogy melyiknek örvendenék hosszútávon. Ehhez viszont az apró választásaimkor kell résen lennem, és tudatosan tartanom magam az elhatározásaimhoz, mert nyilván én is ugyanúgy szeretem a hamburgert, mint mások” – meséli Mándoki Melinda.
Azt is elmondta, a felsorolt ösztönzésekért szeretne egy közösséget építeni a Mándoki Melinda YouTube-csatorna, az Öko Bio Románia, illetve Öko Bio Maros Facebook-csoportok, illetve a most induló Plant Future with Children Egyesület segítségével. Szórakoztató és tájékoztató videóival arra buzdítja követőit, hogy segítsék egymást nőként, anyaként, családként és marosvásárhelyiként, erdélyiként, magyarként, romániaiként, Kárpát-medenceiként, emberként. Mándoki Melinda hisz abban, hogy kis körökből kiindulva nagy változásokat lehet elérni.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!