
Gálfi Kinga és az általa főzött zakuszka
Fotó: Erdőháti Áron
Hogy egy erdélyi háziasszony ősszel zakuszkát főz, ismerjük el, abban semmi rendkívüli nincsen. De ha valaki olyan zakuszkát főz, hogy arra a budapesti gasztróvilág krémje is felkapja a fejét, na arról érdemes szót ejteni. Gálfi Kinga zakuszkája ilyen lett. Vele beszélgettem.
2020. november 12., 19:232020. november 12., 19:23
A csíkszeredai születésű Gálfi Kinga és férje, Szabolcs 2003-ban indultak el szerencsét próbálni Magyarországra. Az egészségügyi főiskolai végzettségű Kinga ugyan dolgozott még egy kevés időt a szakmájában, de nagyon hamar körvonalazódott számára, hogy valami egészen mást szeretne. Diplomája a fiókba került, ő meg leadta önéletrajzát egy budapesti fejvadász céghez, és rövid időn belül munkába is állhatott.
„Takarítónőnek jelentkeztem, hiszen így volt a legkönnyebb állást találni, azzal az elgondolással, hogy aztán onnan megyünk tovább. A Magyar Konyha nevű újsághoz vettek fel takarítani, s noha akkor még nem volt magyar állampolgárságom, nagyon segítőkészek voltak, segítettek a szükséges dokumentáció beszerzésben, hogy munkát vállalhassak. Egy éve dolgoztam takarítónőként, amikor hazalátogatott Amerikából az újság tulajdonosa, beszélgetni kezdtünk, ő pedig meglátta bennem, hogy többre is képes vagyok. Mivel akkor indították el a főzőiskolájukat, én oda kerültem, feladataim között volt többek között a séfekkel való kapcsolattartás, receptek kinyomtatása, alapanyagok beszerzése” – meséli Kinga.
Mautner Zsófiával. Igazi barátság
Fotó: Erdőháti Áron
A főzőiskola 2014-ben szűnt meg, ő pedig egy ideig kereste saját útját, aztán
Így lett Kinga hét évvel ezelőtt a közismert gasztroblogger, szakácskönyv író asszisztense, mondhatni jobbkeze. Hogy mi a feladta? Rendezvényekre kíséri el a Zsófit, különböző főzőműsorokat forgattak, forgatnak együtt, segítéségre volt a szakácskönyvek előkészítésében, de az évek folyamán igazi barátság is kialakult közöttük.
Kinga és férje, Szabolcs
Fotó: Gálfi Kinga személyes archívuma
Ha csak felületesen nézzük, azt mondhatnánk, hogy Kinga a szerencsés véletleneknek köszönhetően tudta saját útját egyengetni, de tulajdonképpen igen erős elhatározás, olykor bátorság és vakmerőség is szükségeltetett, hogy érvényesüljön.
„Egészségügyi főiskolai diplomámmal bármelyik kórházba felvettek volna, de nulláról kezdtem, igen, merész döntés volt. De ott volt mellettem a férjem, aki a biztos hátteret adta ahhoz, hogy én megtaláljam azt a munkát, ahol jól érzem magam. Kellett ehhez szerencse és a merészség, de bennünket otthon is arra tanítottak a szüleink, hogy becsüljük meg bármelyik munkát és a belőle származó pénzt is, hiszen anélkül nincs továbblépés. Mindenkinek azt mondom, hogy persze kell egy biztos háttér, de merni kell lépni” – magyarázza Kinga nagytarcsai otthonában ülve, miközben éppen befut egy zakuszkarendelés.
Alapanyagbeszerzésen
Fotó: Gálfi Kinga személyes archívuma
Apropó zakuszka. Kinga évek óta saját készítésű zakuszkával kedveskedik barátainak, idén pedig arra gondolt, felcímkézi az ajándéküvegeket. Az ötletet tett követte, címkét rajzolt, majd egy grafikus barátja segítségével ezt sikerült tökéletesíteni, kinyomtatta, az üvegre ragasztotta, és megmutatta Mautner Zsófiának. „Ekkor még nyoma sem volt a gondolatnak, hogy ezt eladásra szánnám, egy figyelmesség volt a barátoknak. Amikor Zsófi meglátta, olyan lelkesen fogadta, hogy meg is könnyeztem. Látott benne fantáziát, mellém állt, segített, fotóst fogadott, és egyszercsak életem első termékfotózásán találtam magam. Tulajdonképpen innen indult az egész” – meséli lelkesen.
Forgatásra készülődve
Fotó: Gálfi Kinga személyes archívuma
Két fontos dolgot is kiemel a zakuszkafőzés kapcsán. Az alapanyagok kiváló minőségűek, csakis kistermelőktől vásárolja meg, illetve mivel számára fontos a környezettudatosság, a csomagolás teljes mértékben műanyagmentes. Kinga maga is meglepődött a sikeren, s bár a történet nincs még egy hónapos, közel kétszáz üveg zakuszka máris gazdára lelt, és az érdeklődés egyre nagyobb. Addig tudja főzni – mondja –, amíg a kistermelőknek van sárgarépájuk, hagymájuk, padlizsánjuk, paprikájuk.
A zakuszka édesanyja receptje alapján készül hagyományosan, pici újításokkal. Ő például – magyarázza – édesanyjától eltérően évek óta repceolajat használ, és nála a bab egészben kerül a zakuszkába. „A kápiapaprika és a padlizsán is faszénen sül, ettől picit talán füstösebb az átlagos zakuszkánál. Számomra ezek az otthon ízei. Nem lehet mindenkinek az ízlését eltalálni, biztosan lesz, akinek túl füstös, másnak picit sótlan, de ez az én szám ízére készülő zakuszka, és ettől egyedi. Persze attól is függ, ki miként fogyasztja. Van, aki csak kenyérrel, más tésztaszószként, megint mások mezze-t (előétel, étvágygerjesztő az az arab és török konyhában – szerk. megj.) készítenek belőle. Mindig másként érvényesülnek az ízek, attól függ, mihez és mivel fogyasztjuk. Mindehhez természetesen a férjem biztatása, támogatása is kellett, a minőségi alapanyagok beszerzése nem kis befektetés, és nem biztos, hogy megtérül” – magyarázza. Nevetve jegyzi meg, Szabolcs az első számú kóstoló is, nem kerül úgy zakuszka az üvegbe, hogy ő meg ne kóstolná.
Kinga lelkes, és terveket szövöget. Nagyokat is – jegyzi meg cinkosan, de ennyivel be kell érnem, nem hajlandó többet elárulni. Egyelőre egy újabb rendelésnek kell eleget tennie. Indul zakuszkát főzni.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!