A hegedűkészítés kicsit több mint szakma, már szinte művészet. András Gusztáv Imre, aki maga is készít ilyen hangszert, mindenképpen ezen a véleményen van. Nemrég rangos nemzetközi elismerésben is részesült keze munkája.
2019. február 21., 15:532019. február 21., 15:53
A díjnyertes hegedű és készítője
Fotó: Veres Nándor
A hegedűkészítés kicsit több mint szakma, már szinte művészet. András Gusztáv Imre, aki maga is készít ilyen hangszert, mindenképpen ezen a véleményen van. Nemrég rangos nemzetközi elismerésben is részesült keze munkája.
2019. február 21., 15:532019. február 21., 15:53
A díjnyertes hegedű és készítője
Fotó: Veres Nándor
Rangos elismeréssel tért haza nemrégiben Máltáról András Gusztáv Imre. A székelyföldi férfi első díjat nyert saját készítésű, egyedi hegedűjével egy nemzetközi hegedűkészítő versenyen. A csíkszeredai férfi immár hetedik éve készít hegedűket, s bár a máltai megmérettetésen másodjára vesz részt, ilyen rangos elismeréssel most először tért haza.
„A tavaly csak megfigyelő voltam, nem nyertem semmit, idén viszont az aszimmetrikus kategóriában nekem ítélték oda az első helyet. A versenyen külön kategóriában indultak a hagyományos hegedűk és külön kategóriában az ettől eltérő, aszimmetrikus formájúak.
Nagyon örültem az elismerésnek, hiszen a nemzetközi versenyeken rengeteg olyan hegedűkészítő van, aki nagyon nagy tudással rendelkezik, és rendszerint visz mindent” – mesélte megkeresésünkre a csíkszeredai férfi.
Fotó: Veres Nándor
Azt mondja, a hegedűkészítés kicsit több mint szakma, ez már majdnem művészet. „Bár fával dolgozik az ember, nem beszélhetünk asztalosszakmáról. Egy hangszer elkészítésénél nagyon sok mindenre kell figyelni, kezdve a nyersanyag minőségétől a precíz munkán keresztül a lakkig, hiszen még azt is kézzel készítem, én főzöm meg. Érdekes, különleges világ a hegedűkészítés” – jegyezte meg a férfi, aki végzettségét tekintve lakatos lenne, bár ez a világ elég távol áll tőle. Mindig is a fa érdekelte – fűzte hozzá –, korábban régi bútorok restaurálásával is foglalkozott, most a hegedűkészítés mellett felújítást is vállal.
Mint beszélgetésünk során kiderült, ő annak idején tulajdonképpen gitárkészítésen gondolkodott, hiszen gitározik, végül egészen másként alakult az élete. „Egy idős szomszédom szólt egy alkalommal, hogy a tűzifája között van gitárnak való anyag és nem-e érdekel. Megnéztem, de sajnos nem volt gitárnak megfelelő a faanyag, így lett belőle hegedű” – mondta nevetve. A hangszerkészítés fortélyait hét évvel ezelőtt autodidakta módon sajátította el és azóta is folyamatosan tanul, tájékozódik, képezi magát.
Fotó: Veres Nándor
Megtudtam, a hegedű készítésére jól megválogatott, igen jó minőségű faanyag szükségeltetik. A hegedű hátát habos jávorfából készíti, ezt Szászrégenből rendeli. A hegedűtető elkészítéséhez pedig a fenyőfa a legmegfelelőbb, de bármennyire is hihetetlenül hangzik ez, az ehhez szükséges faanyagra már Németországból vagy Olaszországból tesz szert.
– jegyezte meg.
A csíkszeredai férfi készített hegedűt a Brassói Filharmónia számára, játszanak Csíkban készített hangszeren a Szentegyházi Gyermekfilharmóniánál, de a környéken még sokfelé fellelhetőek a hangszerei. Most éppen az ötvenegyediken dolgozik.
„Én összerakom, de hogy szépen szóljon, azt már Veress Csaba hegedűs munkáját dicséri” – jegyezte meg a hangszerkészítő. A csíkszeredai férfit egyébként nagy büszkeséggel tölti el, hogy négy, általa készített hegedű is van Artur Kaganovszkij világhírű hegedűvirtuóz tulajdonában.
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!