
Mindenik darab gondosan megtervezett
Fotó: Veres Nándor
Ölelhetőek, öltöztethetőek, moshatóak, gondosan elkészítettek és különlegesek Szőcs Ramóna babái, aki az esküvői ruhaszalonját alakította át ideiglenesen babakészítő műhellyé. Alkotásai egy-egy darabját nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen tudják magukénak, Ramóna pedig nagy szeretettel varrja ezeket a kézműves babákat, macikat, hosszú fülű nyuszikat.
2020. december 29., 18:192020. december 29., 18:19
2020. december 30., 09:392020. december 30., 09:39
Nem is tudta magáról, hogy lenne türelme ilyesmivel foglalkozni – mutatott rá a csíkszeredai Szőcs Ramóna a beszélgetésünk kezdetén. „Valószínű, azért, mert örökké nagy pörgésben voltam, nem volt időm ilyenre. Aztán jött ez a vírushelyzet, leállt minden, elmaradtak az esküvők, és valamit kellett kezdjek a hirtelen jött sok időmmel.” Mint mesélte, a karantén időszakában varrta meg az első nyuszit, lefotózta, és húsvétkor ezzel köszöntötte ismerőseit a Facebookon, mire sokan rákérdeztek, hogy vajon eladásra készült-e, mert szívesen rendelnének. Így kezdte el készíteni a babákat, nyuszikat, macikat, egérkéket, előbb csak a barátainak, ismerősök gyerekeinek ajándékba.
Úgy is terveztem meg ezeket, hogy olyanok legyenek, amit egy gyerek szívesen megölel, amihez hozzábújhat. A fiaim is kértek, nekik nadrágos, fiús alvópajtikat készítettem. Ők is figyelemmel követik a készülő babákat, hogy milyen lesz a szoknyájuk, a pulcsijuk, milyen a hajuk, lesz-e fonat benne” – magyarázta mosolyogva.
A babák ruháit Ramóna édesanyja köti, ha valaki kér még hozzájuk kiegészítőket, azt is elkészíti. „Ő nagyon régóta kézimunkázik. Úgy látom, hogy a pici ruhák megkötésében is örömét leli, a mindennapi élet problémáitól függetlenül azt a kis időt kispórolja magának, egyfajta énidő ez számára. De számomra is jó megalkotni ezeket, mindig jó érzés beülni a műhelybe, amelyet az esküvői ruhaszalonban alakítottam ki. Mindegyik baba más és más, nem készítettem még két egyformát. Meg szoktam kérdezni, hogy kinek rendelik, és akkor rá gondolva, személyre szabottan varrom meg a babákat.”
„Én inkább tanulni akartam, karriert, két egyetemet végeztem egymás után, majd létrehoztam a céget, a szalont, minden, amit szerettem volna, benne van ebben a cégben úgy a személyes, mint a szakmai fejlődésem. És igazából soha nem volt időm másra, a szalon volt a mindenem, ott tudtam kiteljesedni. Ilyen szinten is örülök most a babavarrásnak, nagyon boldoggá tesz, ha elkészül egy-egy darab.”
Szőcs Ramóna úgy érzi, kiteljesedik ebben az alkotásban
Fotó: Veres Nándor
Kiderült, nem csak gyerekeknek igénylik az általa készített babákat, sok felnőtt is rendel magának, hogy ott legyen például az íróasztalán dekorációként. Ők leginkább hajas babákat kérnek, a gyerekeknek pedig macit vagy nyuszit. Egy baba elkészítése mintegy két napba telik, van, hogy az éjszakába is belenyúlik a „manómunka”, de Ramóna nem bánja, mert nagyon szívesen készíti őket, tervezi meg a kis tüllszoknyákat, csipkeruhákat. Azt is elmondta, nem olcsók ezek a babák, jó minőségű anyagokat vásárol, antiallergén töltőanyagot, moshatóak, öltöztethetőek és úgy próbálja kivitelezni, hogy fokozottan figyel a varrástechnikára, a minőségre.
Ramóna babái közül már sok utazott Angliába, Magyarországra, Írországba és Szerbiába is. Karácsony előtt pedig egy szerbiai magyar szociális otthonba küldött ajándékba több darabot.
És itt a vidám társaság
Fotó: Veres Nándor
„Egy kedves ismerősömmel jártuk végig ezt a projektet, hogy huszonkét gyereknek készítettünk ajándékot. Nagyon jó érzés, hogy megtehettem, mert ezek a gyerekek nem férhetnének másképp hozzá ilyen típusú babákhoz. Ez az ismerősöm fedezett fel engem, a legelső babáimat ő rendelte az unokahúgainak, és úgy megszerették, hogy még kért, hogy készítsek nekik. Így született ez a kapcsolat, és elértünk odáig, hogy ezeknek a szegény sorsú gyerekeknek is tudtunk ajándékozni, névtelenül persze. Nagyon hálás vagyok neki, mert végig ő biztatott és inspirált. Helyi szinten is nagyon sok erőt kaptam ehhez, éreztem az emberek támogatását, az együttérzésüket. Úgy érzem, hogy a sok év munkája, a befektetett idő és hozzáállás most térül meg, sok visszajelzést, szeretetet kapok.
Most, hogy minden leállt, ki tudok nézni a nagyvilágba, hogy mi történik. Én mindig próbáltam adni a munkám által, és most itt kapom vissza, jó érzéssel tölt el. Nem tudom, hogy mi lesz ezzel, ha újraindul az esküvői vonal. Pillanatnyilag egy jó elfoglaltság ahhoz, hogy túllendítsen ezen az időszakon. Azt hiszem, engem nagyon szeretnek odafent, hogy megkaptam ezt a lehetőséget” – véli Szőcs Ramóna.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!