
Nem barlang, de célnak megfelel
Fotó: Haáz Vince
Láncfűrészek hangja verte fel a csendet egy esős hétköznapi reggelen Szovátán, a Medve-tó körüli sétányon. Mint kiderült, nem fát vágnak, a kidőlt fatörzsekbe állatokat faragnak. Kicsiket, nagyokat, jól látható helyen levőket és rejtőzködőket. Kiss János-László, Nagy János, valamint Szalai Norbert egy szűk hét alatt csodákat varázsolt az erdőbe.
2022. június 02., 18:532022. június 02., 18:53
Először a láncfűrészek hangját hallottuk, majd láttuk, hogy egy nagy, ember formájú szobor kandikál ki az erdőből, a fák körül. És kissé odébb valaki épp egy nagy rönköt formáz láncfűrésszel. Az egész éjjel zuhogó eső miatt azonban nehezen tudtuk megközelíteni az alkotókat és alkotásokat. Míg járható ösvényt kerestünk, újabb csodákra bukkantunk a Medve-tó partján.
Elsőként egy kidőlt fába faragott sast pillantottunk meg. Mit jelent nyitott szemmel járni – gondoltam, miközben azt figyeltem, hogy vannak olyanok is a sétányon, akik csak a tóra figyelnek, vagy mobiltelefonjukat nyomkodva sétálnak. Ugyanabban a fában, amelyikbe a sast faragták, egy kis vaddisznócsorda ábrázolása is látható. Mintha az erdőből szaladtak volna a fa rejtekébe, menedékbe. A vizes avaron keresztülvágva láttunk még kis rókát, medvét, épp akkor készült a nagy farkas és a nagy medve is. Szalai Norbert fafaragótól megtudtuk: egy szűk hétre érkeztek Szovátára, szobraikkal szebbé, érdekesebbé akarják varázsolni a Medve-tó környékét.
Ez a medve nem csatangol el
Fotó: Haáz Vince
A három fafaragót a szovátai Szász Mózes hívta a Medve-tóról neves településre. Mint tőle megtudtuk, egy huszárportyán, huszárcsapatok találkozóján ismerkedett meg és barátkozott össze velük. Pár évvel ezelőtt hívta meg először a hobbifaragászokat Szovátára, akkor egy ember nagyságú betlehemest faragtak ki, ezt azóta is használják adventben és karácsonykor Szovátán.
Készül a farkas is
Fotó: Haáz Vince
Aztán a járványidőszak miatt nem tudtak találkozni, és a fürdőtelepen alkotni. Idén azonban újra lehetőség nyílt erre, így öt napra jöttek Szovátára. Mint Szász Mózestől megtudtuk, mivel
Csupán annyit lehet tenni, hogy ha kidől, és a sétányra vagy ösvényre zuhan, el lehet vágni őket, hogy a turistáknak fenntartott helyeket felszabadítsák. Így a fafaragók elsősorban a vihar nyomán kidőlt fákba faragtak különböző állatokat.
Kedvencem: a kidőlt fából kinőtt sas
Fotó: Haáz Vince
A május utolsó napjaiban készült kilenc alkotás, a kisebb állatok és egy életnagyságú sóőr már a helyére került. Ez utóbbi a Medve-tó mellett elhaladó Só útja mentén fogja vigyázni a sótömböket. Hiszen Szovátán korábban is voltak sóőrök, akiket az értékes sót tartalmazó hegyek őrzésére telepítettek ide az 1570-es években.
Fatörzsben rejtőző vaddisznócsalád
Fotó: Haáz Vince
Nem az erdőben, hanem Szász Mózes udvarában készült egy 2,5 méteres nagy medve is, ezt előre láthatóan valamelyik fürdőtelepi parkban fogják kiállítani, hogy a turisták fényképezkedni tudjanak vele. Bizonyára sokan vannak olyanok, akiknek gyermekkori képük van a kitömött szovátai medvével. Ez a maci most tartós tölgyfából készült, és már az idei idényben megörökíthető a családi fényképeken.
A kapaszkodó medve az erdőben marad
Fotó: Haáz Vince
Szász Mózes elárulta: tervezik, hogy kis feliratokkal, jelzésekkel hívják fel a turisták figyelmét az alkotásokra, hogy minél többen megcsodálhassák, és örömüket lelhessék bennük. Ha Szovátán járunk, mindenképp érdemes megkeresni a kisebb-nagyobb szobrokat.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!