Az idén két város, a bolgár Plovdiv és a dél-olasz Matera nyerte el az Európai Unió kulturális fővárosa címét. Olaszországban hat város állt ringbe a címért: Ravenna, Cagliari, Lecce, Perugia és Siena. A zsűri tizenhárom tagja közül heten Materára szavaztak. Nemrég ott jártunk, felelevenítjük utazásunkat.
2019. január 23., 15:562019. január 23., 15:56
2019. január 29., 15:322019. január 29., 15:32
Érdemes hagyni, hogy vigyen a lábunk az orrunk után, és egy kicsit eltévedni a zegzugos utcákon
Fotó: Antal Erika
Az idén két város, a bolgár Plovdiv és a dél-olasz Matera nyerte el az Európai Unió kulturális fővárosa címét. Olaszországban hat város állt ringbe a címért: Ravenna, Cagliari, Lecce, Perugia és Siena. A zsűri tizenhárom tagja közül heten Materára szavaztak. Nemrég ott jártunk, felelevenítjük utazásunkat.
2019. január 23., 15:562019. január 23., 15:56
2019. január 29., 15:322019. január 29., 15:32
Érdemes hagyni, hogy vigyen a lábunk az orrunk után, és egy kicsit eltévedni a zegzugos utcákon
Fotó: Antal Erika
Materát elég könnyen meg lehet közelíteni Erdélyből is: Kolozsvárról rendszeres repülőjárat közlekedik Bariba, ahonnan egy órányi távolságra sincs a városka, amely 1993 óta az UNESCO Világörökségének a része. Vonattal érkezve a városba nem lehet eltéveszteni az irányt, gyalogosan tíz percnyi sétára található a Sassi di Matera, a történelmi városrész, a barlanglakások negyede, annak kanyargós utcácskái, sikátorai, terei.
mert nemhogy nincsenek palotái, kiemelkedő épületcsodái, de az utcákat járva sziklákba épített, a kőfalakba, a hegy oldalába kapaszkodó sárga, mézszínű házakat láthatunk, amelyekben talán nincs semmi különleges, mégis, ahány annyiféle, és együttesen valami meseszerűt, egyediséget ad a hatvanezer lelket számláló településnek.
Mintha egy rajzot látnánk
Fotó: Antal Erika
Az üreges hegyet kihasználva már az őskorban is lakták a vidéket, a barlanglakások viszont a 20. századra, annak második felére már igazi nyomort jelentettek. Igaz, hogy még az ötvenes években is éltek azokban áram és víz nélkül az emberek, míg végül ki nem költöztették őket az új városnegyedekbe. Az olasz kormány az 1980-as években indított megmentésére egy programot. A program meghozta a várt eredményt, ma már turisták százezrei kerekednek fel, hogy megnézzék ezt a világon egyedüli várost, amelynek kövezett utcáit járva olyan, mintha egy időutazáson vennénk részt.
Előbb csak lenéztünk, majd keskeny lépcsősorokon, szűk sikátorokon ereszkedtünk alá a barlangvárosba, ahol még mindig sok az elhagyatott lakás, bár a hotelek, panziók, éttermek és kávézók jól működnek a rendbehozott, korszerűsített helyeken. Ezt a korszerűsítést úgy kell elképzelni, hogy az épületek külalakjain nem történt változás, esetleg annyi, hogy már nem jelentenek veszélyt az ott sétálókra. Az eltaposott lépcsősorok a hegyoldalban vagy a mélyebb helyeken ugyanúgy néznek ki, ahogy ezelőtt többszáz évvel. Az épületek egymáson helyezkednek el, de látszik alattuk vagy mögöttük a szikla is, ahogy félig arra támaszkodva, abból kivájva találták meg a legideálisabb formájukat.
mert sok meglepetésben, érdekes látnivalóban lesz részünk. Amikor nem várjuk, akkor térré szélesedik az utca, máskor meg vissza kell fordulni a zsákutcából, vagy van, amikor egy tető felett találjuk magunkat. Ha egy magaslatról nézzük, az az érzésünk, hogy valaki fantáziáját szabadon bocsájtva megrajzolta azt. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy történelmi filmben szerepelnénk.
A kávézók mellett egy lakatos- és kovácsműhelyt is felfedeztünk, ahol hajlított fémből mindenféle érdekességet készített a mester, de ugyanakkor régi játékok, biciklik, hajtányok, bútorok, edények javításával is foglalkozott. Amolyan olasz ezermesternek tűnt, székelyes beütéssel. Egyes házak, bejáratok elől nem hiányoztak a növények sem, cserépben vagy egyszerűen egy-egy kimustrált fazékban díszítették a várost, zöldet, pirosat, sárgát, fehéret csempészve a mézszínű falak és kövek közé.
Középkori templomok helyezkednek el az ősi barlanglakások között és fölött
Fotó: Antal Erika
Matera a 10. századtól kezdődően püspöki székhely. A 11. században rövid ideig érseki székhely is volt. Minderről tanúskodnak azok a 10–13. századi templomok, kápolnák, amelyeket sorra meg lehet látogatni, vagy ha bentről nem is lehet megcsodálni, kívülről annál inkább.
Jelenleg a materai sassik területén hatvan barlangtemplom és húsz épített templom áll. A számontartott 3012 lakásból 665 barlanglakásnak a bejárata az utca szintje alatt van, 1672 barlanglakásnak pedig az utca szintjén. 362 már meglévő lakásra épült barlanglakás, 307 egyemeletes ház, 8 kétemeletes ház, 1645 kezdetleges barlanglakás. A sassik kiürítésekor összesen 18 000-en laktak ezekben a házakban.
Plovdiv az első bolgár város, amely elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet – írja az Európai Bizottság honlapján. A város az Együtt mottó jegyében dolgozta ki programját, melynek keretében több mint 300 projekt valósul meg 2019 folyamán a településen, továbbá Dél-Közép-Bulgáriában, illetve Várna, Szófia és Veliko Tarnovo városában. A projektek Plovdiv jellegzetességeivel, történelmével és kulturális örökségével kapcsolatos témákra, valamint a város előtt álló kihívásokra hívják fel a figyelmet. A látogatókat számtalan program várja, így például kiállítások, ahol megismerkedhetnek a cirill ábécével, illetve olyan színházi előadások, melyeket a szervezők nyugat-balkáni színházi társulatokkal, valamint a roma és a török közösségekkel közösen állítanak színpadra.
Rálátás a barlanglakásokra egy késő középkori árkádból
Fotó: Antal Erika
Matera programja – mely a Nyitott jövő mottót viseli – a társadalmi és kulturális befogadást és az együttműködésen alapuló innovációt állítja a középpontba. A program fénypontjai közé tartozik az Ars Excavandi kiállítás, mely kortárs szemmel vizsgálja a föld alatti építészet történetét és kultúráját, A reneszánsz újraolvasása című kiállítás, mely Basilicata és Apulia régió művészeti múltjába kalauzolja az érdeklődőket, valamint A prímszámok költészete című kiállítás, mely azt mutatja be, milyen fontos szerepet játszott a matematika a művészek munkásságában a különböző korokban. Matera lesz a helyszíne a Parasztbecsület című opera első szabadtéri előadásának is, és 2019 folyamán a város 27 olyan projektet is megvalósít, melyeket a helyi kreatív közösségekkel és európai partnereivel közösen dolgozott ki.
A 13. században épült Keresztelő Szent János templom
Fotó: Antal Erika
Az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés 1985-ben indult útjára, és napjainkra az egyik legnagyobb szabású és legismertebb európai kulturális projektté nőtte ki magát. A címet azok a városok nyerhetik el, amelyek olyan, erőteljes európai dimenzióval rendelkező kulturális programot állítanak össze, amely elősegíti a város lakosainak tevékeny részvételét, és hozzájárul a város és a környező régió hosszú távú fejlődéséhez. A címen 2020-ban Rijeka (Horvátország) és Galway (Írország), 2021-ben Elefszína (Görögország), Temesvár (Románia) és Újvidék (a címre uniós tagjelölt országként pályázó Szerbia második legnagyobb városa), míg 2022-ben Esch (Luxemburg) és Kaunas (Litvánia) osztozik majd. A pályázatokat elbíráló független testület 2018. december 14-én kiadott ajánlásában azt indítványozta, hogy 2023-ban Veszprém legyen Európa Kulturális Fővárosa.
Régi postaláda, talán javításra vár
Fotó: Antal Erika
Fotó: Antal Erika
Fotó: Antal Erika
Fotó: Antal Erika
Fotó: Antal Erika
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!