Egy kis trópus a rideg januárban: a melegházban már nőnek a virágok

A sétálóutcát ékesítő muskátlik most még téli álmukat alusszák a melegházban, de nem sokáig. „Eddig nem is nagyon öntöztük őket, csak teletettük, most már viszont kiszedjük az edényekből , mindegyikben három tő van. Megpucoljuk a gyökereket, eltávolítjuk a száraz, beteg leveleket, új földbe ültetjük, amibe száraz táp is kerül, hogy egész nyáron legyen mi táplálja őket. Ezekből is készítünk dugványokat, amit tudunk, felhasználunk, itt csak a beteg növényeket dobjuk el” – mutatja Burista Csilla. Legalább tízfajta levéldísznövény van, amelyekről folyamatosan dugványt szednek – derül ki.

Magvetés, palántanevelés

Február közepén látnak hozzá a magvetésekhez, ez a palántanevelés első lépése, az egynyári növények az elsők a sorban. Na de ehhez is kell némi nyugalom, hiszen a magokat át kell vizsgálni, ha a helyzet megköveteli, frissíteni kell az állományt. Hogy miért nem tanácsos idegesen hozzálátni?

Aztán amint elolvad a hó és az időjárás is engedi, a kertészet munkatársai hozzálátnak a városbeli ágyások megtisztításához. „Mielőtt a tulipánok kihajtanának, hogy bennük se tegyünk kárt, kicsit megjárjuk magunkat” – jegyzi meg a főkertész. Ősszel egyébként több mint harmincezer virághagyma került ki az ágyásokba.

Trópusi hangulat, különleges növények

Bizony érdekességekkel is találkozunk a csíkszeredai kertészet üvegházában. Jól érzik itt magukat a datolyapálmák, páfrányok, a hatalmas méretű fikuszok, kaktuszok. De van itt babérfa, és még a maracuja is beérik. „Egy nagyáruházban vásároltuk a gyümölcsöt, a magot elültettük, és immár szüretelhetjük is, mert beérik” – jegyzi meg nevetve Burista Csilla.

Mint mondja, innen-onnan kerültek be a melegházban a különböző, terebélyes növények, és ha már hozzájuk jutottak, ők ki nem dobják.

Mindig nyíljon valami

Ez a cél. Olyan virágokat ültetni egymás szomszédságában, hogy mindig nyíljon az ágyásban valamelyik. A virágültetés mellett persze a faültetés is tervben van. Pótolják a kiszáradt, kitörött fákat.

„Arra próbáltam törekedni, hogy ne egzotikumokat, hanem tájba illő díszfákat ültessünk. Persze a határokat mi is próbáljuk feszegetni, sikerülget is. Így vannak már a városban szivarfák, platánok, díszalmafák, galagonya, de még magnólia is. A mi munkánk olyan jellegű, hogy van, aki szereti, van, aki nem. Igyekszünk megfelelni. A tapasztalat az mutatja, hogy ha gondozottak, szépen nyílnak a virágok, akkor kevesebb a pusztítás is” – mondja Burista Csilla.