Borvizes nosztalgia a sárga medencében: teszteltük a zsögödi strandot

A hűsölni vágyó vendég érkezhet személyautóval, gyalog vagy akár tömegközlekedéssel is a strandhoz, utóbbi inkább munkanap ajánlatos, amikor óránként jár ki ide reggel 6 és este fél tíz között a 2-es számot viselő járat, szombaton összesen négy járat üzemel, vasárnap pedig nincs közlekedés.

Beléptetőrendszer az nincs, egy kedves hölgy vágja le a tömbről a jegyet: délután 5 előtt 10, utána 7 lejt kell fizetni, illetve 7 lej a kedvezményes belépője a 18 éven aluliaknak, érvényes diákigazolvánnyal rendelkezőknek és a nyugdíjasoknak is. Bérletet is lehet váltani, ha gondoljuk, 200 lejért 30-szor is beléphetünk, a 3 év alatti gyerekeknek pedig nem kell fizetni. Hogy ez sok-e vagy kevés?

Ha benn vagyunk, a sárga-zöld árnyalatban „pompázó”, téglavörös vizű medencék közelében leheveredési, átöltözési lehetőséget keres a vendég. Utóbbira a strand hagyományos öltözőkabinjai szolgának. Örömmel nyugtázzuk, hogy a nyár elejei felújítás ezeket sem kerülte ki, a kabinok tiszták, frissen meszeltek, benne a deszkák a padokon épek. Padlócsempére, tisztálkodási lehetőségre az öltözőknél azonban persze ne számítsunk: ez nem az a műfaj. A medencéknél néhány vízporlasztó szolgál fürdés előtti és utáni zuhanyzásra, de itt nem szokás tusfürdővel, szappannal megmosakodni. Az otthonra marad. Addig is viseli a bőr a különleges borvizes „parfümöt”.

A vécéknél azonban már nem hiányzik a csempe sem: itt is viszonylagos tisztaság fogad, szappan és papírtörülköző még az egyébként zsúfolt hétvégi nap zárórához közeli szakaszában is elérhető volt. Ez mindenképpen egy óriási fejlődés a korábbiakhoz képest.

A pokrócot a puha, ápolt pázsitra teríthetjük, ha akarjuk, de padok és asztalok is állnak a vendégek rendelkezésére, ha üldögélni szeretnének. A pázsiton mezítláb is kellemes a közlekedés. Napozó- vagy nyugágyat, napernyőt azonban inkább otthonról vigyünk, ha igényeljük, bár azért elképzelhető, hogy elférünk egy reklámernyő alatt, ha muszáj. Késő délután azonban már nem kell aggódni a napszúrás és leégés miatt, a közeli hegyoldal ilyenkor már bőven biztosít árnyékot. Ami azt illeti, túlságosan is: fél hét után gyakorlatilag az egész létesítmény árnyékba borul.

A működtető jól felszerelt bárt ígért induláskor, s valóban, a legtöbb igényt ki tudják elégíteni, szolid árakon. Sörből van csapolt is 4 lejért, a dobozos árpaléért és a különböző üdítőkért 5, az ásványvízért 3,50 lejt kérnek el. Fagylaltos hűtő is van kettő darab, bő választékkal. Ennivalót azonban néhány chipsfélén kívül nem találtunk, de mikor erről érdeklődtünk, a pultos hölgy tiszta ingyen kisegített minket egy banánnal – a kedvesség tehát nem csak a bejáratnál lévő személyzetre korlátozódik. S senki nem akadályozza meg mondjuk a pizzázókat, hogy a strandra is kiszállítsanak. S megjegyzendő:

Aki mozogna is a strandon, s nem csak a vízben, kibérelheti a teniszpályát óránként 15 lejért. A nagymedence melletti friss aszfalton ugyanakkor két kiskapura fociztak a legények, külön fizetség nélkül.

S a végére hagytam a fő attrakciót, a vizet. Aki először megy Zsögödre fürödni, első alkalommal elrettenhet attól, hogy belemenjen a medencébe, ugyanis rendkívül hidegnek tűnik. Arra vonatkozó tájékoztatás a helyszínen ugyan kiolvasható formában nincs, hogy ez a hideg hány fokot jelent, de ha az ember kicsit nyomoz az interneten, akkor rögtön kiderül, hogy úgy 17 fokos lehet.

Megmártózni a medencében próbatétel, de ha összeszorítottuk a fogunk, s végre bent vagyunk, a szénsavas víznek köszönhetően olyan sajátos bizsergető simogatásban részesülünk, amit leírni nem igazán lehet, ki kell próbálni. Néhány másodperc múlva a hidegérzet is elillan, szinte úgy érzi magát az ember, mintha langyos vízben volna. Valaki egyszer úgy magyarázta ezt el nekem, hogy a szénsav egy védőréteget képez a bőrön, s ezért nem fázom. Bár ezt hajlamos vagyok az anekdoták közé sorolni, de ki tudja.

A medencék persze olyanok, mint harminc évvel ezelőtt, de ezt senki nem bánja. Sőt, ettől van az egésznek egy kívánatos nosztalgikus hangulata. Nagyon nem kell ugrálni bennük, mert érezhető módon nem mindenütt sima az aljuk. A zöldre festett lábmosóban poshadó vizet is inkább kikerüli az ember, minthogy belelépjen, de van, aki kisgyerekmedencének használja. Lelke rajta.

Bizonyos időközönként, mint már kiderült, bezár a strand a víz cserélésére és karbantartásra, de működés közben folyamatosan érkezik – szénsavasan fortyog, puffog – a medencékbe a víz. S amikor kevesen vannak a nagyobbik medencében – s kora este, „napnyugta” után erre jócskán van esély – az is látszik, ahogy a medence aljáról bugyog fel a borvíz: egy forrás ugyanis pont a medence alatt, valahol középtájt van. Legalábbis úgy tűnik, bár lehet, hogy ez is csak egy legenda. De ha arra járunk, rákérdezhetünk a strand mindenkori gazdájára.