Az olasz Lehár: séta Puccini szülővárosában

A generációk folyamatosságának szép példája a 8. században épült, azóta többször átépített San Pietro Somaldi templom. Az ősi falak közt már dédnagyapja, Antonio és édesapja is orgonált, s az ifjú is gyakran megfordult a karzaton. Egy írásában hálásan emlékezik meg az orgonaépítő, Domenico Cacioli mester alkotásáról.

Magyar emlék a diadalszobában

A szülőház ma természetesen múzeum. Jóllehet, egyes útikönyvek szerény épületnek írják le, a kiállítóhely igen impozáns. A múzeumot kezelő alapítvány korhűen állította helyre a szobákat, s a berendezést is autentikus forrásokból pótolta. Már a második teremben igazi gyöngyszemre akadunk, a Steinway&Sons zongorára, amelyen először hangzottak el a Turandot dallamai, azé az operáé, amely Puccini hattyúdala volt, s befejezetlenül maradt az utókorra. Az utolsó művet a világ fenntartások nélkül fogadta, így a „diadalszobában” kapott helyet a monarchia dívájának, Jeritza Máriának, az 1926-os New York-i premieren viselt kosztümje. A ruhadarab ezekben a napokban is járja a világot egy Puccini-kiállítás kellékeként. Egy magyar emléket is rejt a szoba: a budapesti bemutatóról készített metszetet az aláírás tanúsága szerint Kiss Ferenc adományozta a gyűjteménynek.

Egy másik terem a zeneszerző kiadójának, Ricordinak állított emléket. Giulio Ricordi mecénás és barát is volt egyben, s közepes türelemmel kezelte a vérmes olasz mester érzelmi kilengéseit. Tény, hogy – a dühkitöréseket leszámítva – Puccini főnyeremény volt számára, s a jogdíjakból tovább növelhette amúgy is terjedelmes vagyonát.

A nagyhatású Aida

A gyermekkornál maradva: az ifjú zenei tehetsége a Santa Maria Forisportam kolostor épületében működő Giovanni Pacini konzervatóriumban bontakozott ki. Érdemes megemlékezni a névadóról: Pacini a 19. század érdekes zenei egyénisége volt. Rossini becsülte, Verdi és Bellini lenézte, de életműve mégis figyelemre méltó: kilencven operát hagyott az utókorra. A közeli Pescában élt, nagy tekintélynek örvendett, s a környék zenei oktatását szervezte. Luccában a vezetői széket Michele Puccininak adta át 1862-ben.

Az ifjú első szárnybontogatásai is az ódon falakhoz kötődnek, 1877-ben egy motettájára figyeltek fel tanárai és a közönség. Az operához való vonzódása is itt kezdődik, gyalog vándorol a 25 kilométerre fekvő Pisába, hogy megnézhesse Verdi Aida című zenedrámáját. A premier jól sikerült: örökre eljegyezte magát a műfajjal. A közben Boccherini nevét felvevő tanintézmény természetesen hűen ápolja híres diákja emlékét: gondosan őrzik azt a zongorát és a harmóniumot, amelyen az ifjú titán csiszolta egykor billentyűs technikáját. Különleges helyet foglal el a család életében a Szent Kereszt templom. Giacomo felmenői a Santa Croce orgonistái és zeneszerzői voltak, ő gyerekként a fiúkórus tagja volt később az orgonánál is kamatoztathatta tudását. Szeptember közepén, a templom ünnepén minden évben műsorra tűznek Puccini művet. A zeneköltő némi nosztalgiával gondolt vissza mindig szülővárosára. Az itt komponált Ász-dúr mise motívumai közül az Agnus Dei a Manon Lescaut-ban, a Glória dallama a Toscában bukkan fel.

A luccai éveknek 1880-ban szakadt vége, amikor az ambiciózus ifjú Milánóba készült. A feltételeket édesanyja teremtette meg, aki Margherita királyné udvarhölgyének, Pallavicini grófnőnek a támogatását kérte. A magyar történelemben is gyakran felbukkanó család sarja ösztöndíjat szerzett a zenésznek, ami elindította fényes karrierjét.

Puccinni és az ő Luccája

A város üdülőhelyén fejeztük be az emlékek kutatását. Bagni di Lucca számunkra két dolog miatt volt érdekes: itt lakott emigrációban gróf Teleki Sándor, s az ifjú Puccini is sokat zongorázott a meleg vízéről híres üdülőhely kaszinójában. Később már nagy betegen a Park Hotel Reginában dolgozott utolsó operáján.

Luccában idén is megrendezték a Maestroról elnevezett fesztivált Puccini e la sua Lucca (Puccini és az ő Luccája) címmel. Az egyhónapos eseménysorozatnak a San Giovanni templom adott otthont. A változatos programsorozatból egy-két tipikus előadást emelek ki. A Puccini és Verdi összeállítás a két olasz géniusz művészetének hasonlóságaira helyezte a hangsúlyt. Puccini és a hagyományos nápolyi dal koncert a bel canto nagymesterének olasz gyökereire utal. A Puccini asszonyai című est a zeneszerző híres női hőseinek állított emléket. Ugyanis míg Verdi a férfi énekesideál megformálásának volt nagymestere, addig Puccini a szebbik nem ábrázolásában alkotott örökbecsűt. A Pillangókisasszony bája annyira megfogta, hogy, mint Pygmalion, ő is beleszeretett saját teremtményébe. A szövegkönyv szerint a címszereplő még csak 15 éves, de Nagyáriája az operairodalom egyik legnehezebb alkotása, s sok énekesi karriert buktatott meg. A Bohémélet Mimije szintén elbűvölő. Közhely, hogy amikor az operadirektor a siker felé kacsint, akkor az úgynevezett ABC-hez fordul (Aida, Bohémélet, Carmen). A Párizsban játszódó dalmű Magyarországon is rendkívül népszerű, érdekes, a közönség számára az 1937-es Oláh Gusztáv díszlet az etalon, a mesteri kulisszák között majd’ kilencszáz előadást élvezhettek az operabarátok.

De folytathatjuk a sort, a Manon Lescaut-val, amelyben Prévost szerencsétlen sorsú hősnőjét álmodta a színpadra, s a magyar közönség a főszerepekben olyan sztároknak, tapsolhatott, mint a Házy Erzsébet–Ilosfalvy Róbert álompáros. Tosca című operáját legalább egy tucatszor láttam, s a zeneköltő emléke előtt fejet hajtva sétáltam el a dalmű két római helyszínére, az Angyalvárba és a Sant'Andrea della Valle templomba. A Turandot, a szerelmet megismerő, kínai despota-uralkodónő összetett jelleme sok vitát váltott ki, hanggyilkos szólama a szopránoknak igazi megmérettetést jelent. Büszkék lehetünk Marton Évára, aki a világ számos operaházában sikerrel alakította a címszerepet.

Az opera megújítója

Puccini a színpad igazi mestere, az olasz opera utolsó nagy korszakának vezéregyénisége volt. A közönség istenítette, de a kritikusok és az olasz zene korifeusai sokszor igazságtalanul bántak vele. Ekkor aggatták rá az olasz Lehár jelzőt. A zenetörténelem tükrében és magyarként e megállapítás nem tűnik pejoratívnak. A beskatulyázás abban a korban sem volt szerencsés: például Schönberg, a dodekafónia atyja operettek hangszerelésével egészítette ki jövedelmét, Debussy szívesen kísért sanzonokat lebujokban, baráti társaságban. Puccini és Lehár többször találkoztak, Lehár Antal, a zeneszerző testvérének visszaemlékezése szerint elválaszthatatlanok voltak a zongoránál, s egymás műveiből idéztek önfeledten. Lehár inspirálta  A fecske című egyetlen operettjének megírását is, s a pacifista Puccini alig várta az első nagy világégés végét, hogy a darabot Bécsben mutathassa be. Lehárra az operett, Puccinire az opera megújítójaként emlékezünk. Sergio Failoni, a híres Puccini-interpretátor így vall művészetéről: