Ahol a fehér lónak is kötelező a farsang

A nevetés, a szórakozás mellett a fonó jó alkalom volt az udvarlásra is. A legények megérkezése után már nem is ment annyira szaporán a munka, és énekszó közben a serényen járó kezekből gyakran el-elgurult az orsó is, amelyet a legény csak csókért cserében adott vissza.

Eltemetik a telet

„Csíkszentsimonban a farsanghoz kapcsolódott a népi színjátszás ideje és a színdarabos bál megszervezése, amelynek a faluban több évtizedes múltra visszatekintő hagyománya van. Mára a helyi amatőr színjátszócsoport előadása összekapcsolódott a húsvéti ünnepkörrel, így a húsvétvasárnap egy közösségi eseményévé alakult.

– magyarázta Sándor Cecília, aki szerint így van ez napjainkban is. A megyei szintű farsangtemetés mellett a helyi farsangon a fiatalabbak énekszóval hívják fel a falubeliek figyelmét és a temetési paródia után, az áltemetés eljátszását követően, tánccal zárják a vigadozás napjait. A farsangi időszak tehát a nagyböjti megtartóztatás előtti mulatozás, az öröm, a humor és a játék ideje, másrészt a tavasz beköszöntének közeledtét jelző, vagy a hosszú tél után annak siettetését előidéző rítusokat, a tél szimbolikus eltemetését jelenti.

Napokon át tartó mulatság

Csíkszentsimonban a farsangot a húsvéti nagyböjt előtt négy nappal megkezdődő hétfogásos húshagyati bál zárta. A farsang végének közeledtével a fiatalok megválasztottak két gazdát, akik a mulatság megszervezéséért feleltek. Úgy volt szokás, hogy zenészeket hívtak Baconból és három napra szállást foglaltak számukra.

Húshagyókedd éjszakáján az is szokás volt, hogy a legények hamuval telített edényeket helyeztek el a vénleányok ablaka alá.

Újjáéledt hagyomány

Fontos megjegyezni, hogy a múlt század politikai berendezkedése egyértelműen a társadalom tudatos homogenizálására törekedett és a farsang megünneplésének ezen formája 1956-ban teljesen megszűnt.

Lényeges az, hogy miközben a múltbéli emlékezetre alapozódtak, új kulturális minták, humoros ötletek meghonosodásának, aktuális társadalompolitikai kritikák megfogalmazásának is teret adtak. A csíkszentsimoniak 1998-ban helyi kezdeményezésre kapcsolódtak az abban az évben Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő farsangtemetési eseményhez és azóta is jelen vannak a megyei szintű rendezvényen. Emellett lokálisan is elkezdődött a szokások felelevenítése, a helyi farsangtemetés megszervezésre.

A sort a beöltözött zajkeltők, a hamut szóró, a szerepjátékos maszkosok zárják. Időbeliségét tekintve új, de már évek óta a helyiek szokásaiba beépült elem a fánkokkal díszített száraz ágas is. Emellett a régebbi siratók szövegei is folyamatosan kiegészülnek új ötletekkel vagy az aktuális helyi történések paródiájával. Így ér véget tehát a bőség, a vigadalom, melyre összegyűl a falu apraja-nagyja és kezdődnek a böjti napok.”