A szeszgyártól a szalonig: egy masszőr szokatlan története

Nyugalomba ringató zene, hangulatfények, kellemes környezet és egy jó szakember – ez fogad, amikor a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyő wellness házába lépünk. Az egyik masszázsszalonban ülünk le beszélgetni.

Jánosi Tibor 1984-től 1990-ig mezőgazdaságban dolgozott traktoristaként, aztán munkásként a csíkszentsimoni szeszgyárban. „A szeszgyárban jó munkám volt, jó kereseti lehetőség, de miután édesapám meghalt, vissza kellett vegyem a gazdaságot, mert nem volt, aki vezesse. Megvoltak a földek, még béreltem melléjük, és húsz hektáron gazdálkodtam 2005-ig. De egy idő után nem érte meg ennyi földön gazdálkodni. Időközben megbetegedett a feleségem, egyedül maradtam, és egy gazdaságban kell a segítség, nem volt, aki főzzön a munkásoknak.

Miután elvégezte a tanfolyamot, 2005 szeptemberében rögtön alkalmazták a tusnádi kezelőközpontba, a Csukás Hotelbe. Ettől fogva dolgozik masszőrként. Tusnádfürdőn két évig dolgozott, egy éven keresztül pedig a Fenyő Wellnessbe is bedolgozott, majd tíz évvel ezelőtt szerződött mostani helyére.

 „Eleinte furcsa volt az emberekkel foglalkozni. Nem szeretek sokat beszélni, és voltak, akik sokat mondtak, igényelték a beszélgetést, mert ez egyfajta terápia is, nem csak testileg, lelkileg is. Aztán ráéreztem, megszerettem.

Amíg gazdálkodtam, egyedül voltam, nagyon bezárkóztam. Ha elmentünk egy társaságba, én hallgattam, egy szót sem szóltam. A masszázs által én is megnyíltam, az emberek kérdezgettek, muszáj volt válaszolni, lassan kezdtem kinyílni. Ebben a szakmában fontos az emberi kapcsolat, a kommunikáció. Megszerettem ezt a fajta munkát” – vallotta a foglalkozásáról a masszőr, majd hozzátette: a falujában, Csíkszentsimonban sokan csodálkoztak a hirtelen váltáson, és vannak, akik még ma sem tudják, hogy mivel foglalkozik.

Mint mondta, manapság nagyobb az érdeklődés a masszázs iránt, mint ezelőtt tíz évvel, sokan ráéreznek arra, hogy jót tesz, és meg is tudják engedni maguknak. Ma már nem számít luxusnak ez a fajta kezelés vagy kényeztetés, hisz úgy van, akárcsak az idővel: amire szánunk, arra van pénz.

És hogy milyen gyakorisággal ajánlott? A szakember szerint hetente-kéthetente, de legalább havonta egy alkalommal jó felkeresni egy masszőrt, hogy lazítsa el az izmokat.

Sokan járnak hozzá lazításra, de olyanok is, akiknek már fáj itt-ott, noha kihangsúlyozta, hogy ő nem gyógymasszőr. „A mai világban nagyon sok olyan munka van, amelytől fáj a hát, a derék, vagy éppen az állómunka a lábakat teszi tönkre. Járnak hozzám olyanok, akik csak relaxálni szeretnének, nekem kicsit nehezebben megy az ilyen fajta masszázs, mert keményebb a fogásom, a svéd masszázsra jobban áll. Nehezebben tudok ráhangolódni a finomabb munkára, de azt is megcsinálom. Itt végzünk svéd, relaxáló, csokis, zöldteás, gyertyás, mézes és aromaterápiás masszázst is” – tudtuk meg.

Jánosi Tibor szerint fontos, hogy egy masszőr évente több alkalommal is elmenjen továbbképzőre, mert mindig vannak új technikák, fogások, amelyeket elsajátíthat. Ugyanakkor a szakkönyveket is be kell szerezni, és jó visszanyúlni az ősi masszázstechnikákhoz is. Ő maga is elsajátított olyan technikákat, amelyeket ugyan nem használ egészében, de beépít belőlük egy-egy fogást. Falvakra is járt ki kenőemberektől tanulni, csontkovácsolásból is van képesítése, ezeket igaz, nem alkalmazza a napi tevékenysége során.

„Most nagyon sok tanfolyam van, sokan elvégeznek egy-egy masszázstanfolyamot, és azt hiszik, hogy sokat kereshetnek ezzel. De nem épp úgy van, ahogy elgondolják, és nagyon hamar feladják. Úgy vélik, hogy könnyen megy.