A street food forradalma

A júniusi Street food fesztivált a színház mögötti téren rendezték meg, amely – leszámítva a Szabadság szobor helyén álló kommunista, a II. világháború hőseire emlékező emlékművet – igen kellemes helyszín. Nem mérték fel viszont a minőségi gasztronómiai rendezvény iránti nagy közönségigényt a bő szászötvenezres lakost számláló városban, így aztán a jobb ételekre akár háromnegyed órát is kellett várni – időnként esőben is. A szegény szakácsok izzadtak, pörögtek, igyekeztek állni a rohamot, de a várakozási idő kódolva volt a rendszerben.

Mi halat ettünk kenyérben, ami számunkra jó hívó szónak számított: vaslapon kevés zsiradékkal pirított makrélát adtak némi belevalóval, hagymával, fűszerekkel friss zsemlekifliben, ami kifejezetten megnyert. Kipróbáltuk a Noodle Pack nevű cég tavaszi tekerccsel adott kínai pastát, nem volt rossz, de kiemelkedő sem. A Pocca Mexican Foodnál quessadillát kértünk, amit meggyőzőnek találtunk és két helyen is ettünk hamburgert, amivel alapvetően meg voltunk elégedve. Miután kiálltuk a fesztivál legnagyobb sorát, ami a BBQ-food truck előtt kígyózott, a hamburger mellé kértünk porchettát is, amit olaszosan készítettek, de amerikai stílusban, zsemlében kínáltak. A porchettáról azt kell tudni, hogy nem csak toszkán változata van – amely kicsontozott malacból, egyszerűbb változatban ropogósra sütött zöldfűszeres kötözött sertéstekercsből készül –, hanem egy amerikai is, ami a pulled pork szendvics rokona.

Persze van mit javítani a rendezvény színvonalán. Csak kereskedelmi tételekben kínált nagyipari sört lehetett venni, és örültünk, hogy kaptunk jó bort. A Crush nevű magyar érdekeltségű cég remek tételeket kínált, nem kis részben erdélyi magyar borokból. Jelen volt többek között a Nachbil, a Kárásztelek pezsgőpincészet és Balla Géza borai – mi is ezek közül válogattunk. Jó lett volna, ha opcionálisan készülnek üvegpohárral is, akár magasabb betétdíj mellett,

A fő különbség a Strarad és a másik két rendezvény között abban ragadható meg, hogy az előbbi kifejezetten a helyi erőkre támaszkodott: Arad legigényesebb egységei közül jelent meg bő fél tucat. A választék minőségi volt és áttekinthető.

Igényes sushi minőségű hal

A legfrissebb street food rendezvénynek, az Aradi Pikniknek a festői Maros-part adott otthont a városnapok idején. Ha gondoskodnak normális minőségű sörről, netán üvegpohárról, ha nem tiltják meg a boros standon a habzóbor árusítását, akkor ez közelítette volna meg a tökélyt, de így is kiemelkedő volt. Számunkra a legtöbb izgalmat az egyébként is igényes Art Café standjai jelentették. Egyiknél főként hamburgert készítettek, a másiknál elsősorban sushit, aminek még az ára is kedvező volt 35 lejért. A zenei aláfestés is jó volt, nem a mai zenének aligha nevezhető zajt halhattuk a színpadról, hanem igényes jazzt és rhythm and bluest.

Mindemellett figyelemre méltó, hogy a street food rendezvények mellett az éttermi kultúra is fellendült Aradon. Ema del Mar, Picasso, Leon, Marin and Friends, a már említett Art Café, a Vegan Time, desszert műfajban a Mercato, a Bio Sweets és az Amalfi sablonmentes, izgalmas, új vonalat és minőséget képviselő helyek. Egyszóval az a pezsgés, az a fejlődés, ami Erdély-szerte zajlik a gasztronómia és vendéglátás terén a Partium és a Bánság határán fekvő Maros parti városban is jól érzékelhetően lecsapódik. Aki ma ellátogat Aradra a kulináris kalandozás szándékával, más élménnyel távozik, mintha ezelőtt öt esztendővel tette volna ugyanezt.

 Dorozsmai Endre