A pesti fiú esete a csíki Marival

csak a tömeg sodorja magával át az úttesten. Gyorsan meglesem, mi az a könyv, ami ennyire érdekfeszítő lehet: Charles Bukowski Nők című kötete volt nála... A regényt ugyan még nem olvastam, de érdekes kritikákat igen, amelyek szerint a női nem jó és tiszteletre méltó tulajdonságai egyáltalán nem kerülnek kifejezésre benne, vagyis könyvből kell tanulni elviselni ezt a bánásmódot, ez a dolgok rendje?!

Ebédfőzés közben azon gondolkodtam: jó hogy huszonegyedik század, változott a világ, de hol van a női büszkeség, a kacérság, amivel évszázadokon át vezették a nők orruknál fogva az erősebbik nem képviselőit, nyertek meg csatákat, kisebb nagyobb háborúkat is?

Jó, én nem ismerem a nagyvárosi trendet, falusi földművesek, iparosok ivadéka vagyok, de akkor is... Imigyen sikerült jól felhúznom magam (minden érintett helyett és miatt), mikor az ablakon kipillantva ezt láttam a szemben lévő erkélyen: nagyanyó szépen lassan szedegette a megszáradt ágyneműt a szárítóról, nagyapó pedig karjait tartotta, hogy arra rakja szépen, ne gyűrődjön addig sem, míg beviszik...Olyan idilli volt ez a néhány pillanat, természetes, az összetartozás ékes példája. Vajon a sok macsó teremtés koronája hajlandó lesz vénségére ugyanezt megtenni a nőjének? Feltéve, ha lesz olyan, aki kibírja addig.

A pesti fiú esete a csíki Marival

A helyszín változatlanul Budapest, a téma a hatos villamoson terjengett ezúttal. Nem kellett mást tennem, csak kicsit jobban kinyitnom a fülem, és megjegyeznem a párbeszédet, ami nem esett nehezemre, mert nagyon szórakoztató és tanulságos volt, legalábbis nekem.

A lány kihasználva a hosszú villamosozást, próbál némi felvilágosítással szolgálni élete párjának arról, hogy mi várhat rá, a városi vagányra a székelyek között:

– Figyelj, sok mindent nem tudsz te rólunk, és arról a nektek furcsa, érdekes szokásokkal teli világról, ahol az én szülőföldem van.

– Jelentem, felkészültem, olvastam sokat a világhálón: a fenyőtök örökzöld s egyre kevesebb. A sörötök igazi, a medve mindenhol ott van, s nem mindig kedves, ez nem elég? – válaszolta a srác.

– Jó, ezek általános tudnivalók, de azért vannak dolgok és emberek, amik és akik külön használati utasítást igényelnek. Az anyámmal nem lesz baj, szegény nagyon izgul, hogy megfeleljen neked.

Az apám nem könnyű eset, főképp azért, mert nem voltam hajlandó még szóba állni se Gézával, akit ő nagyon szeretett volna vejének tudni. Képzelheted, olyan érvei voltak, hogy milyen szép pár lova van, s olyan szekér szénát rak, mint a kockacukor... Hát ezért ( is) vettem a nyakamba a világot, mert az nem érdekelte, hogy nekem nem tetszik. Persze, azóta ő is megnyugodott, szeret is a maga módján, de neked most az lesz a dolgod, hogy jól bévágódj nála.

– Ne haragudj, ezt nem értem!

– Bocsi, mindig elfelejtem, hogy más magyar nyelvet beszélünk! Tehát, ha fontos vagyok neked, akkor most áldozatokat kell hoznod! Nem nagy dolgok, de apám szemszögéből te egy tápos úrfi vagy, meg kell győzni az ellenkezőjéről!

– Jó, de én tökre nem értek semmihez, ami nem informatika, ezt te is nagyon jól tudod!

– Tudom, de tanulni sohase késő, az a lényeg, hogy lássa a jó szándékot benned! Ha megérkezünk, az lesz az első, hogy kell igyál vele köményes pálinkát. Neked nem biztos, hogy ízleni fog, de csak igyad, s közben mosolyogj, s dicsérjed erősen a székely köményest.

hanem menj gyorsan utána, a kútnál van két veder, azt töltsd meg vízzel (majd megmutatom, hogyan), s vigyed utána az istállóba!

– Oda, ahol a tehenek meg a lovak laknak? Én oda be nem megyek, az nagyon szagos lehet!

– Szagos, húgyos, szemetes a ti városi járdátok, nem az én apám istállója! Az mindennap ki van pucolva, s drogéria a pesti aluljárókhoz képest!

– Nem lehetne mégis, hogy csak répát vigyek a cuki kisnyusziknak, s simogassam őket?

– Lehetni lehet, de az az óvodás unokaöcsém dolga, ha az ő szintjén akarsz maradni apám szemében, akkor tedd azt. S biztos el kell menj vele szekérrel az esztenára is, s ott is kell inni a pásztorokkal egy pohárból pálinkát. Nyugi, túléled, az alkohol fertőtlenít! S utána ehetsz Túró Rudi helyett ordát s zsendicét, majd elmondom, hogy mik azok. S aztán, ha ángyó megkínál vinettával, nehogy azt mond, hogy köszönöm, nekünk is van, tegnap vettünk, mert az nem vignetta (autópálya matrica), hanem padlizsánkrém, érdemes megkóstolni.

Emlékszel, a tavaly a táncházban tanítottalak, hát csak ügyesen, ne hozz szégyent reám. De azért nagyon ne éld bele magad, hogy neked mindent szabad, s más csajra vesd a szemed, mert veszem a laskasirítőt – bocsánat –, a sodrófát, s szégyenszemre megmutatom, hogy milyen egy igazi székely menyecske!

Eddig tartott számomra a történet, mert olyan hirtelen szálltak le a Nyugatinál, hogy a fiatalembernek ideje sem volt válaszolni. Hogy a kislány csíki volt, az biztos, mondta a szülőfaluja nevét is. Marinak én neveztem el, az alcím hitelesítése céljából, de lehetett attól Bori vagy Nóri is... Hogy a pesti fiú hogyan élte át a kiképzőtábort, egyáltalán eljutott-e odáig, vagy a hallottaktól inába szállt a bátorsága, nem tudom. Amilyen kicsi a világ, reménykedem, hogy egyszer a hatoson a Móricztól a Nyugatiig megtudom a folytatást is...