
Kiss Tamara az Ifjúsági Repülőmodellező Világbajnokság többszörös éremszerzője
Fotó: Dávid Anna Júlia
Az alig 17 éves székelykeresztúri Kiss Tamara egy egészen különleges technikai sportba szeretett bele, a repülőmodellezés mint versenysport lett a hobbija. Sőt, mára sokkal több ez, mint egyszerű hobbi – szinte életforma. A fiatal röptetővel arról beszélgettünk, hogy mit is jelent álmodozni, milyen egy lelkes családdal a háttérben útra kelni, és sorra nyerni minden versenyt, amit csak lehet.
2017. november 07., 15:462017. november 07., 15:46
Tamara az Ifjúsági Repülőmodellező Világbajnokság többszörös éremszerzője, tagja a román válogatottnak, több Európa-bajnokság és számos verseny van a háta mögött. Négyéves kora óta röptet, azóta több mint hetven kupát sikerült begyűjtenie. Olyan átható lelkesedéssel mesél a versenyekről, a köréjük szervezett utazásokról, a gépekről, a különböző kultúrákról, amelyekkel találkozott, hogy kívülállóként az az érzésem, lemaradtam valami nagyon izgalmasról.
Kiss Tamara még négyéves pici lány volt, amikor repülőmodellezéssel foglalkozó édesapja egy versenyre vitte el családját. Amikor a kislány látta, hogyan is reptetnek, édesapja elé állt és azt mondta: „Ezt én is meg tudom csinálni”. Akkor az édesapa engedte, hogy a drága műszerrel tegyen egy próbát, ami sikerült, és azóta is mindketten szerelmesei a sportnak.
Tamara elmesélte, hogy bár technikai sportról van szó, nagyon sokat számít a szerencse, az, hogy jó időben jó helyen legyen, de az is, hogy éppen megfelelő időjárás legyen a reptetéshez. Ugyanis
Megeshet az is, hogy míg kora reggel rajthoz álláskor még borús, hűvös idővel kell szembenézniük a versenyzőknek, a déli órákban már verőfényes napsütés van, ami több lehetőséget ad a pontszerzésre.
Sokadik kupája ez, de az elsőt még négy évesen szerezte
Fotó: Dávid Anna Júlia
Egyébként a repülőmodellek karbonból, karbonszálas vászonból, műanyagból és kis elektronikai szerkezetből állnak. Ez utóbbi hajtja a propellereket a felszálláshoz, és egy lokalizáló berendezés is van benne, hogy könnyebb legyen leszállás után megtalálni. Röptetéskor kötélen, egy csiga segítségével engedik fel a szerkezetet, és addig haladnak vele, míg megfelelő meleg-áramlatot, hogy kirepüljön. Egy-egy verseny alatt egy versenyzőnek ötször kell felengednie a repülőmodelleket, és a verseny kiírásainak megfelelően általában 3-4 percig kell repülnie ahhoz, hogy megfelelő pontot szerezzen.
Első nyereményét át sem akarták adni, mert az akkori román törvények szerint iskolásnak kellett volna lennie, s Tamara még csak óvodás volt. Aztán senkinek nem volt szíve visszavenni egy négyéves kislánytól a Junior kategória első helyét.
Nem egy olcsó sportág a repülőmodellezés: egy repülő két-háromezer euróba is kerülhet használtan, és csupán azzal nem lehet versenyt nyerni, ha valaki vásárol egy nagyon drága készüléket. Bár nyilván maga a repülő is, nagyon sokat számít, hiszen vesztett már versenyt amiatt, hogy meghibásodott a készüléke. A felszerelést tároló láda értéke is 350 euró körül van – használtan. A Tamaráé ereklye, ajándékba kapta egy nagyszalontai baráttól, aki rengeteget biztatta a versenyeken. „Ettől nem szívesen válnék meg” – mondta.
Tamara a terepen érzi igazán magát elemében
Érdekességképp azt is megtudtam, hogy a Hargita kupát azért nem szervezik a megyében, mert egyszerűen nincs elég nagy beépítetlen, magasfeszültségű vezetékektől mentes övezet, ami alkalmas lenne erre, s ez lassan a környező országokban is probléma. Ennek okán a gyakorlást sem könnyű a környéken megszervezni: bevált módszerük az, hogy a versenyekre hamarabb érkeznek, és rászánnak egy-két napot vagy a versenyek előtt a hajnali órákat a gyakorlásra.
A hosszú évek alatt számos értékes barátságot sikerült Tamarának kötnie. A nyári hónapokban szinte egyfolytában versenyekre jár, így hosszú időt tölt versenyzőtársaival.
Technikai sport, de kell hozzá némi szerencse is
A román válogatott csapata tagjaként megtanult románul, a külföldi barátságok révén az angollal is jól boldogul. Édesapja arra is nevetve emlékezett vissza, hogy kezdetben beültek az autóba s több ezer kilométert mentek egy-egy verseny helyszínére, nem ismertek senkit, nem beszéltek nyelveket, nem ismerték a versenykörülményeket sem. Sátorral megérkeztek, felhúzták és utána kezdtek tájékozódni.
„Alig várom a tavaszt, hogy ismét kezdődjön a szezon” – mondta csillogó szemekkel Tamara. Általában már decemberben megkapják a versenynaptárat, s ilyenkor meg is tervezik az évet. Szállást foglalnak, időpontokat egyeztetnek.
A 17 éves lány és repülőmodeljei
Tamara elmesélte, hogy sok iskolai felmérőt írt már meg egyedül, amiatt, hogy az éppen egybeesett a verseny időpontjával. Arról is nevetve mesélt, hogy míg a hétköznapokban el tud fáradni, nehéz a koránkelés, addig a verseny ideje alatt, vagy ha gyakorolni kell, hajlani hatkor örömmel, minden fáradtság nélkül kel és indul ki a terepre. Mikor a terveiről faggatom mosolyog picit, nem akar semmit elkiabálni, de
Szeret több lábbal a földön állni, ezért nemrégiben futball-játékvezetői képesítést is szerzett, bíráskodik és ezen a területen is szeretné elérni a maximumot.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!