
A legfontosabb, hogy a cipőt tisztán tartsuk, akárcsak magunkat
Fotó: 123RF
Egy elegáns, jó cipő mindent visz, „talpra állítja” a férfiembert, ám Székelyföldön nem feltétlenül adunk erre (sem). Az eljárt sarkú „félcipők” és a mindenhol és mindenkor bevethető sportcipők korát éljük, holott a boltokban és a neten lenne választék, csak éppen igény kellene legyen rá. Mi a különbség az oxford és a derby között? Mi a double monk? Miért van gumi a Chelsea-csizmában, és kik hozták divatba? Csokorba szedtük az alapokat.
2021. november 23., 16:592021. november 23., 16:59
2021. november 23., 21:442021. november 23., 21:44
Tegyünk egy próbát: egy székelyföldi városban gyalogoljunk mondjuk 200 métert, közben pedig csak arra figyeljünk, hogy a férfiak milyen cipőben járnak. Csak arra figyeljünk, hogy mennyire tiszta, mennyire ép, és mennyire talál az ember ruházatához. Ha az alapokkal nem is vagyunk tisztában, bizony akkor is nagyon meg fogunk lepődni. Tettem egy próbát, és egy idő után azt már nem is néztem, hogy talál-e a nadrághoz, csak azt, hogy mennyire koszos és ápolatlan.
Az elegáns férficipő alapvetően bőrből készül – legyen az valódi, állati bőr vagy műbőr. Utóbbit vegán bőrként is szokták emlegetni, használat mellett nem tart annyit, mint a valódi bőr, más a tisztítási módja (mondjuk szappanos szivacs, de nem kell hozzá cipőkrém), egyre divatosabb, mert világszerte főleg a fiatalok tudatosan kerülik az állatbőrből készült cipőket, s ez a kiegészítőkre is igaz. Egyébként olcsóbbak is.
A klasszikus férficipő barna vagy fekete, bőr, fűzős és tiszta
Fotó: Pixabay
Ha már az olcsóságnál tartunk, sajnos a férficipőnél is két szempont van kies tájainkon: olcsó legyen és kényelmes, a többi senkit nem érdekel, például az, hogy farmerrel mit veszel fel, és a kizárólag lakodalomban felvett öltönyödhöz milyen cipő talál. Ezért van az, hogy egy akármilyen sport- vagy túracipő a betonra is jó, sportolni is, dolgozni is, no meg a nagy mondás (városon): „falura elmegy”. Van még egy nagy „kedvenc észrevételem” a sportcipőknél, mégpedig az, amikor kézilabda- vagy száras kosárlabda-cipőben látok futballozni harmincasokat, vagy pedig tinédzsereket utcán sétálni futsal-, tehát teremlabdarúgó-cipőben.
Az elegánsabb férficipőknek rengetegféle típusa, formája, anyaga, fazonja van, de az alapdarabok ugyanazok maradtak, mint mondjuk a zakóknál vagy a nyakkendőknél.
Volt abban részem, hogy egy cipőboltban az eladó nem tudta, hogy mi a különbség a kettő között. Mikor mondom egy ismerősömnek, rávágja, hogy ő sem tudja, de gondolja, hogy kábé annyi, mint az alma- vagy a baracklé között. Mondom igen, csak te nem gyümölcslé-eladással foglalkozol, mert akkor már nagyon nem lenne mindegy.
Az oxford: a fűzős rész belül
Fotó: Pixabay
Szóval a nagy különbség: az oxford a klasszikus angol ünnepi cipő, amit szinte kizárólag öltönyhöz veszel fel, ennek a felső, fűzős része zárt, tehát az alsó rész alá van varrva. Igazi alapszíne a fekete, fényezett, de a hétköznapi viseletbe is belefér, ha más színű és mondjuk díszített. A különlegesen elegáns darabok azok, amelyek csupán egyetlen bőrdarabból készülnek, csak ez van a talpra rávarrva.
A derby: a fűzős rész kívül
Fotó: Pixabay
A derbynél a fűzős rész felül van varrva, így nyitottabb, lazább és mindenhez felvehető, tehát öltönyhöz csakúgy, mint farmerhez, szövetnadrághoz, chinóhoz. Nagyon szépek a brogue-díszítésűek, tehát ezek a lyukacsos, csipke-mintásak, főleg barnában, farmerrel.
A csatos cipők (monk vagy double monk) tulajdonképpen a papok, szerzetesek cipőiből alakultak ki – inkább hétköznapi viselet, mint alkalmi, de hozzátartoznak a klasszikus férficipőkhöz még akkor is, ha nálunkfelé szinte senkin nem látni ilyet. A lényege, hogy nem fűzős, hanem csatos, lehet egy- vagy (ez a népszerűbb) kétcsatos (double monk), de háromcsatos is van.
A double monk: két csat, igazi kuriózum a hétköznapokra
Fotó: Pixabay
Loafert vagy penny loafert, tehát a másik fűző nélküli „belélépőst” már inkább lehet látni nálunk is elvétve az utcán vagy alkalomkor, de ezekből a kilencvenes években olyan szörnyű típusokat állítottak elő Kelet-Európában, hogy annak idején „makkos cipőnek” neveztük, és tényleg rettenetesen ízléstelenül nézett ki. Ha még akkori, borzasztó minőségű műbőrből is készült, és gazdája nem mosott lábat használat előtt, elképesztő szagokat tudott megtermelni. De egy szép, igényes loafer megfelelő nadrággal nagyon szép tud lenni.
A fűzős bokacipő nem feltétlenül tartozik az elegáns cipők közé, de tökéletes választás a hétköznapokra, öltönyön kívül szinte mindennel kombinálható. Kicsit „délies eleganciára” (olaszosra) utaló hatása van (sivatagi cipőnek is szokták nevezni egyik típusát), alapvetően egy száras derby, de a hasított (velúr) bőrből készült darabjai nagyon jó kiindulópont lehetnek.
A chukka: velúrból az igazi, de a minőségi bőr mindig szép
Fotó: Pixabay
Farmerrel, szövetnadrággal megy, öltönyhöz nem ez jár, bár egy díszesebb, mívesebb darabot szűk öltönynadrággal lehet kombinálni. Ebből jön a magyar csuka szavunk.
Nagy kedvencem, az uniszex és nagyon régi angol bokacsizma, illetve lovaglócsizma, ennek nincs fűzője, a két oldalán egy belevarrt gumipánt adja meg a mozgásterét. Eredetileg lovagló- és sétáló csizmának készült Viktória angol királynő számára, de farmerek és katonák ruházatához is tartozott, mert könnyen lehet le- és felvenni, nem kell a fűzőkkel bajlódni. Igazából a Beatles tagjai hozták divatba a hatvanas évek elején, a Chelsea név London egyik városrészét jelöli, ennek a focicsapata is ismerős. Szűk nadrággal ildomos hordani, feltűrt vagy rövid szárú farmerrel, igazi klasszikus, de a hétköznapi öltözködéshez is elengedhetetlen alapdarab.
A Chelsea-boots: a farmer ne lógjon rá!
Fotó: Pixabay
Van egy másik cipővilág, ezt halkan és álmodozva írom le: a méretre csináltatott, egyedi, cipész (nem egyenlő a suszterrel, figyelem!) által készített lábbeli.
Koszos cipőben ne menjünk az utcára, ha pedig összemocskolódottan, például sáros talppal kerültünk haza vele faluról vagy egy esőben lezajlott temetésről, ne várjuk meg, amíg rászárad, tisztítsuk meg.
Egy eljárt sarkú Converse-csuka esetleg lehet életérzés, valamint jelezhet márkahűséget is, de egy alkalmi cipőnek a sarka soha nem lehet nem egyenes, mert igen nagy igénytelenségre vall.
Barna cipőhöz barna öv, feketéhez fekete, a kettőt nem cseréljük fel még akkor sem, ha mondjuk a „nadrágszíj”a zakó alatt nem látszik.
Fehér zokni elegáns cipőhöz nincsen. Igen, tudom, Michael Jacksonon volt a színpadon, a loafer + fehér zokni kombóval. Kivételesen nagyon gáz volt, akkor is, amit sajnos sokan leutánoztak, máig hat, hiszen vidéki lakodalomban és hétköznapokban is még mindig látni.
Chelsea-bokacsizma fölé ne húzzunk bő szárú és a cipő felső részét elfedő, a kelleténél hosszabb nadrágot, mert nagyon mazlag.
Kockaorrú cipő ugyan van, de roppant ízléstelen. A túl hegyes, előre- és felálló, kunkorodó cipőorr is taszító. Az egy más kultúra.
Fehér cipőt fehér öltönnyel régebb a dél-amerikai kokainbárók hordtak, szivarral kezükben, illetve európai követőik. Nem vagyunk azok, még ha egyesek azt is hiszik magukról.
Rövid szárú zoknit nem húzunk alkalmi cipőbe, mert ha a lakodalomban vagy a munkamegbeszélésen leülsz, a cipőd fölött hirtelen véget ér a zoknid, és a kivillanó csóré, ápolatlan és szőrös lábszárad igen súlyos és visszataszító látvány.
A cipő legyen látható! Válasszunk megfelelő hosszúságú nadrágot (köpcös, alacsony, pocakos ember ne vegyen slim fitet, égimeszelő ne hordjon trottyosat), ha hosszú a nadrág szára, a szabó felhajtja méretre, a lényeg, hogy a nadrág ne omoljon rá a cipőre, ne harmonikázzon rajta annyira, hogy csak a talpat lássuk, mert nem szép. Tongyó, ahogy székelyül mondanánk.
Gumipapucsban, crocs-ban, flipp-flopban, „slápban” egy komolyabb férfi utcára nem megy, esetleg a szomszédhoz falat fúrni vagy levinni a szemetet, de még akkor is kell legyen annyi ideje, hogy mondjuk egy tornacipőt magára kapjon.
Az alkalmi férficipő barna vagy fekete, esetleg sötétkék, utóbbinál nagyon meg kell nézni, milyen „áncungot” veszünk fölé. Alapvetően a cipő indítja az öltözködést.
Ha hétköznap is elegáns cipő mellett döntesz, akkor a cipődhöz igazodik az összes többi bőr dolog. A karórád bőrszíja (ha abból van) is az öved, illetve a cipőd színével találjon, még ha nem is ugyanaz az árnyalat, de az alapszín legyen az.
Elegáns cipőhöz mindig hosszú szárú zokni jár, amely színben harmonizál a nadrággal vagy a cipővel. A loaferhez kizárólag olyan zokni jár, ami nem látszik, vagy egyáltalán nem jár zokni.
A cipőt rendszeresen tisztítsuk, még akkor is, ha nem nagyon koszos, ez a legalapvetőbb dolog! Néhány kis kefe és szövetdarab, illetve a színnek és a bőrnek megfelelő cipőkrém, esetleg fényezőkrém szükséges hozzá. Nem olyan nagy dolog, tíz perc alatt megvan akkor is, ha az alapkrém és a fényező között öt percnyi szünetet tartunk.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
szóljon hozzá!