Tizenöt éve indították el a fürdő- és közösségépítő kalákát

Bár korábban nagy népszerűségnek örvendtek, a 21. század elején több népi fürdő ment tönkre. Ezt a pusztulást szerették volna megakadályozni a 2001. augusztus negyedikén, a Lázárfalvi Nyírfürdő helyreállításával kezdődött Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka révén. Az akkori munkálatokról Jánosi Csaba geológust kérdeztük, aki szívügyének tekintette és tekinti ma is ezen gyógyvizek sorsát.

„A Csomád-Bálványos Kistérségi Társulás nevéhez köthető a kaláka elindítása, ugyanis közösen elkészítettünk egy térségi vizsgálati anyagot, egy programot, illetve egy 17 pannóból álló – fényképes, szöveges – kiállítást, amelyet bemutattunk a kistérség településein. Amikor ez utóbbit Lázárfalván ismertettük, a helyi Jánosi Lajos jött az ötlettel, hogy miért nem újítjuk fel a Nyírfürdőt, ő is segítene. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy kalákában hozzuk rendbe ezeket a fürdőket” – avatott be Jánosi Csaba.

A Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE) vezetője hozzátette, így 2001-ben a lázárfalvi volt az első fürdőhely, amit kiépítettek, azt követte a tusnádi Nádasfürdő (2002), a kozmási Sószékfürdő (2003), a kászonújfalvi Sóskútfürdő (2004), a csíkszentkirályi Borsáros fürdő (2005), a csobotfalvi Kerekeger fürdő (2005), majd a csíksomlyói Barátok feredője (2006), a homoródkarácsonyfalvi Dungó-feredő (2006), a csíkszenttamási Szent Anna fürdő (2007), a Csomafalvi feredő (2008), valamint a borszéki Tündérkerti feredő (2009). Hargita megye után Kovászna megyében folytatták a kalákák sorát.

Nemcsak helyieket, hanem külföldi diákokat, szakembereket is bevontak a munkába: a Herczeg Ágnes tájépítész vezette Ars Topia Alapítvány vállalta a magyarországi pénzforrások megpályázását, illetve ők szervezték a tájépítész egyetemisták székelyföldi alkotótáborait. Voltak kalákások Ausztráliából, Angliából, Katalóniából, Iránból, így volt rá példa, hogy 50–100 hazai és külföldi önkéntes dolgozott együtt 7–10 napig egy-egy településen. A CSTTE szervezte a kalákák lebonyolítását, amelyben a helyi önkormányzatok, közbirtokosságok – anyagi támogatással – is részt vállaltak. A helyiek pedig a szállást és az étkeztetést biztosították – részletezte a fürdőépítő.

Minden felújított fürdőt a helyi közösségek gondnokságára bízták, így az elmúlt 15 év alatt némelyiket tovább fejlesztették, másokat viszont benőtte a gaz. Jó példaként említette Jánosi Csaba a lázárfalvi Nyírfürdőt, amely mellé a kozmási önkormányzat vendégházat, hétvégi piknikezésre alkalmas helyet alakított ki. Kiemelte a csíkszentkirályi Borsáros fürdőt is, amelyet szintén a helyi polgármesteri hivatal jóvoltából fejlesztettek tovább. Elhanyagolttá vált azonban a tusnádi Nádasfürdő, ahogyan a kászonújfalvi Sóskútfürdő is.

Terepszemlénk során felkerestük a csobotfalvi Kerekeger fürdőt, ahol a 2005-ben újjáépített fürdő két medencét, édesvizű forrást, öltözőt, napozóteraszt, egy toalettet, hidat, patakoldal-rendezést, információs táblákat foglalt magába, ezeket pallóút kötötte össze, az oda vezető utat pedig táblák jelezték. A fürdő kiépítése után nemcsak a település lakói, hanem több csíkszeredai is felkereste azt.

A helyszínre kedden csak pontos útbaigazítás révén jutottunk el, az irányjelző táblákról ugyanis teljesen lekopott a festék. Egy kis útszéli oszlop árulkodott arról, hogy jó helyen járunk, ugyanis a felnőtt növényzet miatt nem láttuk a fürdő felé vezető pallót. Nemcsak az út mellett volt nagy a gaz, hanem a teljes fürdő területén, a pallók, padok jelentős része elkorhadt, alig találtuk meg a medencét, amelyiknek vize mocskos, környéke rendezetlen volt.

Felkerestük a csíksomlyói Barátok feredőjét is, ahol minden évben önkéntesek egy-egy csoportja próbálja kijavítani, kicserélni az időközben tönkrement elemeket. Az idei tevékenységük is jól látható, ugyanis a megszürkült deszkák között még sárgán „világítanak” a pár hónapja felrakott elemek. Mivel a füvet is lekaszálták, a fürdő területe jól átlátható.