Reneszánszát éli a hímzett terítő

A csíkmenasági helytörténeti és néprajzi gyűjteménybe hozott tárgyak válogatása és rendszerezése során sok kézimunka került elő, elsősorban falvédők, abroszok, asztalterítők, törülközök, kendők, kefetartók, valamint lepedők.

„Minden asszony sokat dolgozott a régmúlt időkben. Ősztől tavaszig a mezőn munkálkodtak, télen pedig bent a házban szőttek a családnak ruhát, fehérneműket és egyéb terítőket” – mesélte az egykori csíkmenasági asszonyokról Károly Veronika. A helyi néprajzi gyűjtemény gondozója a kézimunkák közül az úgynevezett szedettes szőtteseket emelte ki, amelyeket húsvétkor az ételszenteléshez használt kosárra terítettek, és sokan terítenek még ma is.

„A kézimunkák széléhez csipkét is horgoltak, hogy még szebbek, díszesebbek legyenek” – tette hozzá Károly Veronika, aki a hagyományőrző Repülj Madár Egyesület elnöke is egyben. Mint mondta, ezeket a szép terítőket nemcsak ünnepekkor, hanem a mindennapokban is használták. Vasalták, keményítették, gondos helyen tárolták, vigyáztak rájuk, hogy tartósan megmaradjanak. Menaságon elsősorban a keresztszemes mintákat kedvelték, és általában piros cérnával varrták ki a virágmotívumokat, de adott esetben kék cérnát is használtak.

Károly Veronika rámutatott, érdekes szokás volt, hogy a férjhez készülő lány a hozományba szánt kézimunkára belehímezte a nevét vagy annak kezdőbetűit. Húsvéthoz kapcsolódóan bemutatta azt az utolsó vacsora jelenetét ábrázoló falvédőt is, amelyet szintén a falumúzeumban őriznek. „Az Úrjézus látható rajta a tizenkét apostollal, piros és kék cérnával varrták ki, bár utóbbi kissé már megkopott. Fehérrel a következő szöveget hímezték rá: »Bizon mondom nektek, van közöttünk valaki, aki engem el fog árulni«. Bizonyára a tiszta szoba falán lehetett, és nemcsak húsvétkor, hanem egész évben ott tarthatták” – fejtette ki.

Azt is megtudtuk tőle, hogy régen szokás volt húsvétkor a faluban a határkerülés, a legények hajnalban bejárták a faluhatár kijelölt részét, sajnos ez a tradíció az idők folyamán elkopott. Viszont hagyománnyá vált, hogy húsvéthétfőn a népviseletbe öltözött legények muzsikaszó kíséretében végigjárják a falut, és vízzel meglocsolják a lányokat. „Régen számított, hogy hányszor kellett a lánynak átöltözni, mert dicsőség volt, ha sokan meglocsolták” – mesélte.

Hímzett virágos terítők

Egyre divatosabbak a virágos hímzett terítők a húsvéti kosarakon – ezt már a madéfalvi Tamás Aranka nyugdíjas kézimunkázó mondta, mikor felkerestük otthonában. Elárulta, hogy egész életében varrással, hímzéssel, kézimunkával foglalkozott. Húsz éve, amióta nyugdíjba vonult, előszeretettel hímez varrógépe segítségével különböző terítőket, csipkéket. Nekünk is megmutatta munkája gyümölcsét, és telerakta hímzett terítőkkel az asztalt. 

Egyébként a házban található minden csipke és párnahuzat vagy terítő az ő keze munkáját dicséri. Mint mesélte, húsvét közeledtével egyre többen viszik hozzá virágokkal kivarrt terítőiket gépi hímzésre (riselésre). Ilyenkor odaül az ablak előtt található varrógépéhez és gyakorlott mozdulatokkal vágja ki és szegi körbe a rámába fogatott vásznon a színes virágokat, egyéb mintákat. Tőle tudjuk, hogy a húsvéti kosárterítőre legtöbbször piros rózsákat, kék nefelejcseket, árvácskákat, sárga nárciszokat, piros tulipánokat és boglárkákat szoktak hímezni a matyó és a kalocsai hímzés mintáit véve elsősorban alapul. „Ételszenteléskor a kosárra fehér terítőt terítenek, de egy ideje divatos lett, hogy virágos, hímzett kézimunkával díszítsék a kosarat, mert tetszik az embereknek. Meglehet Magyarországról vették át ezt a szokást” – vélte a néni.

Kókonya a húsvéti kosárban

Húsvéti motívumokkal teli asztalterítőjére büszke Kozma Ilona, csíkszeredai nyugdíjas is, aki szintén saját kezével varrta rá a nyuszikat, piros tojásokat, különböző virágokat és pillangókat az anyagra. Mint mesélte 1981-ben készítette, azóta sokszor díszítette az ünnepi asztalt.

„A magyarországi Fürge ujjak folyóirat húsvéti számában láttam a mintát, annak pontos, kinagyított mását varrtam ki” – mesélte. Jó kézügyességéről tanúskodtak a lakása falán található gobelinek, amelyeket természeti fotók alapján készített, de általában mindent saját maga szőtt, horgolt vagy varrt. Mint kiderült református vallású, de ennek ellenére, tekintettel arra, hogy a családjában vannak római katolikus vallásúak is, mindig megszentelteti az eledelt. „A húsvéti kosárba kerül piros tojás, báránysült, disznósült, kolbász, sonka és só, valamint fűszeres kókonyát is teszünk bele. Ez egyfajta kenyérféle, amelynek elkészítését én édesanyámtól és ő a nagymamámtól tanulta” – osztotta meg.