Meghosszabbították a hagyományos termékek bejegyzési határidejét

A határidő-módosításra azért volt szükség, mert számos ilyen terméket előállító nem tudta a hivatalos bejegyzésére vonatkozó dokumentációt időben eljuttatni a mezőgazdasági, egészségügyi minisztériumokhoz vagy a fogyasztóvédelmi főhatósághoz. A szakminisztériumok által tavaly kibocsátott rendelet értelmében szeptemberig kilenc hónap állt volna rendelkezésükre a bejegyzésre, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ez az időintervallum nem elég, ezért kellett több mint két hónappal hosszabbítani.

Az év elejétől a múlt évi 724-es kormányhatározat értelmében 239 benyújtott ilyen jellegű kérelemből 116-ot hagytak jóvá, 123-at pedig elutasítottak, mert nem feleltek meg az előírásoknak.

Annak ellenére, hogy a hagyományos termékké való minősítés önkéntes jellegű, nem díjköteles, továbbá sem országos, sem uniós védettséget nem élvez, nagy a tülekedés a minősítés megszerzése körül. A jelenleg kialakulóban levő táplálkozási és fogyasztási trendek miatt egyre többen kívánják megszerezni a „hagyományos” minősítést, abban reménykedve, hogy az jobb piaci forgalmat, élénkebb vásárlói érdeklődést eredményez.

Az új jogszabály értelmében a hagyományossá minősített terméknek nem szabad élelmiszer-adalékanyagokat tartalmaznia, a nyersanyag helyi előállítású kell hogy legyen, ami az európai felfogás szerint nemzeti jelleget ad a terméknek. Az előállítási recept nemzedékekről nemzedékekre kell hogy öröklődjön, az előállítás műszaki folyamata és az alapanyagok feldolgozása a helyi hagyományokat kell hogy kövesse.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium 2005-ben 280 hagyományos jellegű terméket jegyzett be, 2011-ben ezek száma már 1050-re ugrott, 2013 végén pedig már 4400 ilyen termékkel számoltak, s jelenleg is ennyit tartanak nyilván.

Hagyományos termékek közé tartoznak a különböző kolbászfélék, sajtfélék, túróféleségek, amelyeket általában a háztájiban készítenek, de ide sorolható a kürtős kalács, savanyúságok, tésztafélék, s ugyanígy minősítik a kerámiatermékeket, vesszőfonatokat, szőtteseket és más, egy adott tájegységre vagy közösségre jellemző kézműipari termékeket.