Lakatról szó sem volt

– Bizony lett volna más megoldás, kézenfekvő, egyszerű, és – szerintem- a község jövőjének a szempontjából is előnyösebb. Az elképzelésünk az lett volna, hogy az iskolánk önálló működéséhez szükséges megfelelő gyereklétszámú tanegység a zetelaki iskola hatásköréből a zeteváraljai iskola hatáskörébe rendelődjön, s így apró-cseprő adminisztratív változásokkal a községben továbbra is két jogi személyiséggel rendelkező tanintézmény működjön. A községben lévő óvodások, tanulók létszáma, meg a fejkvóta szerinti költségvetés elosztásában való beilleszkedés is lehetővé tette volna, különösebb megrázkódtatások nélkül. Az új tanügyi törvény szerint 300 tanuló kell ahhoz, hogy egy iskola önállóan működhessen, s a község tanulóinak létszáma 867.

– Tegyük fel, hogy idővel csökken ez a létszám.

– Bár valószínűtlen, de ha a következő 10 évben a község tanulóinak létszáma 200-al megcsappanna, akkor is marad 667 tanuló, akik kényelmesen kitöltik a tanügyminisztérium által meghatározandó, de még jó irányba változható keretet (iskolánként legalább 300 tanuló), s a két iskola akkor is működőképes marad. A mi elképzelésünknek már van előzménye. A Felsőtófalvi Óvoda már 2005 óta a zeteváraljai iskola hatáskörébe került, és elmondhatom, hogy azóta a helyi tanács jóvoltából is, de nemcsak, az óvoda a községben talán a legjobb körülmények között működik. Egy tófalvi szülő sem kell zeteváraljára jöjjön szülői értekezletre, egy tófalvi gyermek sem vedlett „zsigmondtelepivé”, csak az óvónő kell néha feljárjon gyűlésbe, na, meg váraljai iskolaigazgatónak lett több a gondja. Senkinek hajszála sem görbült. Semmilyen partizánakció, merényletkísérlet nem húzódik meg a mi elgondolásunk mögött a becsületes zetelaki polgárok és gyermekeik vagy az iskolájuk ellen, csak magunkat és a község érdekeit védjük azzal, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat anélkül, hogy függőségbe kényszerülnénk.

– Hogyan reagáltak a javaslatukra?

– A Zeteváraljai Iskolaszék, Zeteváraljáért Egyesület és a zeteváraljai pedagógusközösség ez irányú kérelmét a Zetelaki Tanács egyértelműen lesöpörte asztaláról, a Megyei Tanfelügyelőség részéről meg hangsúlytalan fogadtatásra talált (ez a helyi közösség dolga, ők csak javasolhatnak). A zetelaki iskola vezetősége a kérdés érdembeli megvitatásától is elzárkózik, azzal a bizarr hozzáállással, hogy ez az ötlet „fonák” helyzetet szül, kivitelezhetetlen, képtelenség, hogy Zetelakát Zeteváraljához csatolják! Ahogy az angol hidegvér mondja: No comment...

– Egy községnek két iskolát fenntartani - luxus. Ezt a főtanfelügyelő mondta.

– Egyetértek ezzel, ha egy 2-3 ezres község esetében, de egy közel 6000 lakosú és nagyváros méretű területen fekvő nagyközség esetében enyhén szólva cinizmus ilyen szempontból „luxusról” beszélni, vagy az iskolaösszevonásban előnyöket látni. A kommunizmus racionalista szemléletébe bújtatott rémképe vetül vissza a múltból, amikor az embereknek – tudományosan megalapozott egészségmegőrzés végett- halat osztogattak a cukorhoz, olajhoz, fekete kenyérhez, és a falurombolás gondolata is ésszerű közigazgatási lépésként volt elkönyvelve a hatalom részéről.
Visszarendeződés a javából, amelyben a helyi sajátosságokat nem veszik figyelembe, csak a kommunizmus egyenlősdije helyett most a globalizáció kényszerzubbonyát húzzák az amúgy is válságokkal terhelt kelet-európai országokra. Nem az lenne a túlélés egyik járható útja, hogy fontolóra veszünk újszerű megoldásokat, még ha azok az eddigi gyakorlattal, megszokással nem egyeznek, akkor is? Hiszen azt is javasoltuk, hogy csak ideiglenesen, próbaidőre, egy évre osszuk meg a község tanegységeit a két iskola között, addig a tanügyi törvény is megszületik, a problémák tisztább kontúrokat kapnak, és, ha nem működik az elképzelés, ezután is ráér összevonni a két iskolát.

– Idézném ismét a főtanfelügyelőt: \"A Jókai Mór Általános Iskolát az a mentalitás veszélyezteti, amely azért ellenzi a fenntarthatóság mentén kigondolt megoldásokat, vagyis a jogi személyiségek átszervezését, mert a zeteváraljai iskola így a zetelaki iskola szolgasorába kerül. Ez nem racionális szempont.”

– A racionális szempontokról már szóltam, hát akkor egy-két gondolat a „veszélyes mentalitásról”, hiszen ez tagadhatatlan, ezt én mondtam, és mondom most is, hogy az iskolaösszevonás esetén a zeteváraljai iskola szolgasorba kerül, s ez alól nem mentesíti, csak enyhíti a szolgaságot, ha a zeteváraljai iskola fenntarthat egy aligazgatót. Tény, hogy az iskolától megvonják az önrendelkezés jogát (nem lesz saját költségvetése, határozatait, elgondolásait felülírják de, hadd ne soroljam), ami magyarul jogfosztást jelent, a szabadság korlátozását, mi ez, ha nem bizonyos mértékű szolgasor, elnyomás. Én megértem azokat az időket, diákként, tanárként, igazgatóként (pedig akkor már tombolt a szabadság), amikor a zeteváraljai iskolások hónuk alatt, vagy az iskolatáskában, a didergő fagyban hozták hazulról a hasáb fát, hogy az iskola füstölgő kályháit táplálják, s úgy is rágémberedtek kicsi ujjaik az írószerre. Akkor is a központi iskolához tartoztunk, akkor is „gondot viseltek” ránk, de ott a kályhák újak voltak, a régieket pedig nekünk adták. Baj az, és veszélyes gondolat, ha ebből többet nem kérünk, még a finomítottabb változatából sem? Az a lehetőség, hogy az iskola a Zetelaki Tanács jóvoltából (kiegészíteni a fejkvóta költségvetését) ebben a szerkezeti formában megtarthassa jogi státuszát felmerült ugyan, de az illetékesek heves ellenzésére hamar lekerült a lehetőségek listájáról, arról pedig, hogy a zeteváraljai iskola a tanács anyagi segítsége vagy a zetelaki iskolaegységek „átállása” nélkül önálló maradhasson (a lakat lehetőség veszélye) részünkről szó sem volt. Az iskolaátszervezés szenvedő alanyainak gondolataitól távol állt, mint Mekka Jeruzsálemtől, hogy lakatot tegyenek saját iskolájukra. Igy maradt az összevonás javaslata, s én maradok meggyőződésemmel, hogy másképp is lehetett volna.

– Milyen eredménnyel zárult a múlt heti máréfalvi tanácskozás?

– Sajnos nincs jó hírem. Ami új, hogy a községben 4 tanügyi munkahelyet kell megszüntetni. Ebből harmat a zetelaki iskolánál, egyet pedig a váraljainál. Az arányok így megfelelőek ugyan, de az összevonás tényen ez sem változtat. Zetelaka elzárkózása javaslatunktól, és egyáltalán az alárendeltségi viszonyok mélyülése arra kényszeríti a váraljai , sikaszói és ivói lakosokat, hogy elgondolkozzanak azon, vajon nem lenne-e jobb referendumot kiírni leválásunk érdekében, s önálló közigazgatási központtá (községgé) szerveződni...