"A földet is kilopták alólunk!"

Az egybegyűltek közösen emlékeztek arra az 520 000 romániai kényszer-munkaszolgálatos katonára, aki 1950 és 1961 között a legveszélyesebb bányákban, munkatáborokban több mint három évig dolgozott fizetés nélkül. A Nyikó vidékéről több mint ezer embert vittek az említett helyekre. Buzogány Dénes, a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetségének elnöke és Péter Zoltán, a község polgármestere közösen leleplezték az emlékművet, ezt követték a megemlékezések és a műsorok.

Borbély Gábor pápai prelátus, nyugalmazott főesperes, aki egyben sorstársuk is volt a meghurcolt katonáknak, az áldás előtti megemlékező beszédével fiatalnak és öregnek egyaránt könnyet csalt a szemébe. Elmondta, az ország különböző területein minden rosszra hajlamosnak és gonosznak bélyegezték őket. “A legnagyobb bánatunk az volt a csákányolás közben, hogy mindig haza gondoltunk. Tudtuk, hogy most vezetik ki az istállóból a lovakat, most veszik el a földünket, kuláknak nevezik a szüleinket, a kis vagyonunkat elkobozták, mert úgy tartották, hogy loptuk azokat! De amikor nem figyeltek őreink, szívünkből fakadt az ének: a földet is kilopták alólunk. Építettük a szocializmust, de jött a történelem vihara, és elvitte ezt a homokra épített házat. Amikor elballagunk emellett a kopjafa mellett, hajtsunk fejet mindig, mert megérdemlik azok, akiknek tiszteletére épült. Isten áldja meg őket!”

A megemlékezés után a már leleplezett kopjafára koszorúkat helyeztek, majd egy perc néma csenddel adóztak az elhunyt Nyikó menti munkaszolgálatosok emlékének.

Buzogány Dénes beszédében felelevenítette, milyen volt a kommunista hatalom bérbe adott rabszolgáiként dolgozni. “Ez az emlék hirdetni fogja, hogy ennek a vidéknek is viselnie kellett a politikai megbélyegzést!” Buzogány után Péter Zoltán polgármester is üdvözölte a jelenlévőket.

Rövid ünnepi műsorral színezték az avatást, elsőként a Székelyszentmihályi Citerazenekar lépett fel, őket követte Mandel Réka ás Ágnes éneke. A továbbiakban Mandel Gabriella csíkszeredai tanárnő elszavalta a Szeressétek az öregeket című verset. Zárószámként a Siménfalvi Kórus énekelt.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit képvisel ez a kopjafa, Buzogány elmondta, hogy ez egy elégtétel nekik. “Ez egy régi álmom volt, mivel én is a vidék szülötte vagyok. Élő és elhunyt bajtársainknak ez egy gyönyörű emlék. Minden munkaszolgálatosnak jó egészséget kívánok, remélem, sokszor találkozhatunk még.”

Az avatás után aznap 17 órától egy emlék-fotókiállításra is sor került Székelykeresztúron. A kiállítás abból a 30 darab, korabeli fotóból áll, melyeket az akkori tilalmak ellenére sikerült megörökíteni a munkaszolgálatosok katonai életéből. Ezeket a képeket 2008-ban Prágában is kiállították, a Volt Munkaszolgálatos Katonák Nemzetközi Szövetsége által szervezett tárlaton.