Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.
Sejtéseim vannak, vagy inkább balsejtéseim – de Székelyföldön, tömbmagyarságban mindenképp elvesztettünk egy adag szavazót. Kiss Bence véleménye.
A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
Jottányit sem csorbult volna Csíkszereda jelenlegi városvezetésének érdeme attól, ha Korodi Attila polgármester megemlíti elődjének, Ráduly Róbert Kálmánnak a nevét a hídavatón.
Csak idő kérdése, hogy mikor következik be egy katasztrofális közlekedési baleset a „tarzani” gyorshajtók miatt. Lengyel rendszámú autókkal közlekedőkről van szó, akik lakott területen évek óta olyan tempóban róják a kilométereket, aminek sosem jó a vége.
A Hargita és a Korona vonatok Budapestet összekötik Székelyföld településeivel. E kapcsolatteremtést sajnos egyesek próbálják megakadályozni – hívta fel a figyelmet egy olvasói levélben a gyergyószentmiklósi Garda Dezső.
A megfelelő munkaerő bevonzásának és megtartásának egyik legfontosabb eleme a különböző béren kívüli juttatások rendszere, amelyek manapság számos formát ölthetnek a vállalkozások lehetőségei és alkalmazottaik elvárásai alapján. A Jóálláson megjelenő videósorozatunk legújabb részében arról kérdeztük az erdélyi magyar munkavállalókat, szerintük melyek a legvonzóbb juttatások egy munkahelyen? A válaszok között szerepeltek többek között a csapatépítő- és továbbképzési programok, a bónuszok, prémiumok, a szabadnapok, a rugalmas időbeosztás és az egészségügyi juttatások is.
Oly sok megaláztatás és arculcsapás után szombaton délelőtt, ha csak egy kis időre is, de végre nem másodrendű állampolgároknak érezhettük magunkat itthon, Romániában – a csendőrségnek hála.
Éles vita alakult ki a közösségi térben azzal kapcsolatban, hogy a Máltai Szeretetszolgálat kinek is építette a csíksomlyói foglalkoztatóközpontot. Szerintünk a somlyói roma közösségnek – ami teljesen rendben van.
Tíz esztendővel ezelőtt játszi könnyedséggel tartottam meg az újságírói munkáról szóló ötven perces előadást az általános iskolásoknak. Minap a húsz perc is nehezen jött össze.
A napnál is világosabb, hogy miért olyanok a megyei útjaink, amilyenek: mert Borboly Csaba szerint „legalább tíz évre kell jó utat építeni”.
A hatalommal visszaélés egyik finom és gyakori formája a személyre szabott álláshirdetés. Aki állást keres, tudja, hogy miről van szó.
A ballagás dátuma körül kialakult helyzet ugyanis nem a betegség maga, hanem egy kitüremkedő szimptómája egy komplex folyamatnak – állítja a szerkesztőségünknek eljuttatott véleménycikkében a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium egykori diákja.
Borboly Csaba Facebook-influenszer, másodállásban tanácselnök az utóbbi időben nagyon rákattant a Székelyhonra és Kozán Istvánra. Nemrég élő videóban fenyegette meg kollégánkat, most pedig azzal vádolja, hogy „ellenszélt nyomott az úzvölgyi ügyben”.