Igen, vannak, akiknek fontosabb a saját fontosságuk hangsúlyozása, fontosabb a „bohóckodás”, mint maga a város. Mert ha a város lenne a fontosabb, akkor nem bohóckodással lennének elfoglalva. Mert tennivaló lenne bőven.

Az elmúlt hetekben mi is hírt adtunk arról, hogy Székelyudvarhely két legnagyobb textilgyáránál komoly problémák vannak. Az évtizedekig jól kifizetődő bérvarrás ideje lejárt, a piac megváltozott.

Ehhez a helyzethez a város kétféleképpen viszonyulhat. Egyrészt mondhatja azt, hogy ez a piacgazdaság rendje, a piac majd megoldja. Azonban egy felelős városvezetés nem gondolkozhat így.

Jobb helyeken ilyen mértékű gazdasági eseményre krízistervet raknak össze. Krízistervet, amely tárgyalja, hogy nagyon rövid időn belül hogyan lehet kezelni a helyzetet. Hogy vannak-e eszközei a városnak a helyzet megmentésére, ha igen, melyek azok, hogyan vethetőek be.

Igen, legalább egy krízistervet, amely leírja, hogy ki, mikor és mit fog tenni az elkövetkezendő két hónapban, hogy ezt a nagymértékű gazdasági csapást megelőzni, vagy legalább a hatásait kezelni tudja a város.

A múlt heti tanácsülésen az látszott, hogy a városvezetés nem ezzel van elfoglalva! Most nem a város égető problémáit akarják megoldani, hanem a saját jövőbeni helyzetüket. Tehát inkább kampányolnak.

Nem mi mondjuk, ők mondják!

A kedves olvasóra bízzuk, hogy ítélje meg, hogy vajon van-e Székelyudvarhelyen közéleti krízis?