Túra a Himaláján az önismeret felé – fejben is ott kell lenni

Itt látta meg a Himalája Everest hegycsúcsa alaptáborának bejáratánál lévő kőtömböt, ahol nagyon sok turista fényképezkedik. Ekkor határozta el, hogy ő is szeretne egy képet azon a kövön (angolul: Everest Base Camp, amely 5364 méter magasan fekszik a tengerszint felett). Így kezdődött el a második nepáli látogatás.

Újra Nepálban

„Ilyen magasságban még nem jártam, és mivel 3500–4000 méterrel a tengerszint fölött a szervezet kezd másképp viselkedni, ezért kihívásnak tartottam, kezdetnek pedig nem akartam nagyobb célt kitűzni” – magyarázta Róbert. És mivel amit elhatároz, azt meg is teszi, ezért elkezdett felkészülni a nem mindennapi túrázásra: tudatosan terhelte magát. Végül némi keresgélés után a bukaresti Green Adventure csapatát választotta, és velük vágott neki az útnak 2023. április 11-én. A felszerelés összeállításánál kikérte tapasztalt túrázók véleményét is, akik jártasak voltak a nepáli hegyekben.

„Fontos a táska, hátizsák, cipő, a ruházat, aláöltözet, kiegészítők, napszemüveg, szélvédő símaszk, meleg ruházat, ami kicsi helyen elfér, napelemes töltő a külső akkumulátorok, a telefonok töltéséhez.

Bukarestből indult a repülőgép, kilencen indultak ugyanazzal az úti céllal, köztük volt egy 71 éves férfi is. „Egész út alatt nagyon jó hangulat alakult ki, kiváló csapat jött össze” – mondta. Katmanduba este érkeztek, itt már járt az első útja során. A főváros közlekedése kész káosznak tűnik nyugati szemmel, folyton dudálnak, ennek ellenére nagyon jól megoldják egymás között a közlekedést, ottléte alatt nem látott balesetet.

„Azt tudni kell, hogy a világ legveszélyesebb repülőtereihez tartozik ez a repülőtér, mindössze 500 méter hosszú a kifutópálya egy magas hegyfal és egy szakadék között” – magyarázta. Hozzátette, nagy élmény volt itt landolni, azonban sokan azt mondják, hogy ezt még egyszer már nem vállalnák be. „Itt egyik repülő száll fel a másik után, a helikopterek úgyszintén, úgy jönnek-mennek, mint a taxik” – fogalmazott.

Luklában találkoztak Bishnu Bhatta túravezetőjükkel. És innen kezdődik a gyaloglás, a trekking.

Kimozdulni a komfortzónánkból

Róbert úgy fogalmazott, hogy a túra alatt az ember kimozdul a komfortzónájából, neki is kihívás volt. „A tűrőképesség határáig hajtva jön ki az emberből, hogy milyen is valójában: feladja vagy kitart. Az embernek fáradtan is jó döntést kell hoznia” – mondta. A túra alatt van egy útvonal, hogy mikor melyik településre kell elérni, hol szállnak meg éjszakára; napi 2–3 liter folyadékot is meg kell inni. Érdekességként megtudtuk, hogy a településeken van wifi-elérés, érdemes Nepálban beszerezni egy telefonkártyát, ami lényegesen olcsóbb, mint a roaming.

„Minden új, minden különleges, mindent meg akar örökíteni az ember. Ez van az elején” – mondta, hozzátéve, hogy aztán fokozatosan lecsendesedik és magába fordul az ember, ahogy a táj is egyre zordabb lesz. A túra alatt néhányszor akklimatizációs mászást is beterveznek, hogy az ember szokja a szintkülönbségeket.

Amikor elérték a 2920 méter tengerszint feletti magasságot, akkor tettek először egy ilyen kitérőt.

Egyébként rendszeresen dokumentálta okosórája segítségével, hogy éppen mekkora magasságban van a tengerszint felett, mekkora távot tett meg, mennyi idő alatt és mennyi kalóriát égetett el. Ahogyan haladtak fölfele, úgy a szállásaik is egyre kisebbekké, egyszerűbbekké váltak, és főleg hidegebbekké. Luklában, a túra első helyszínén még forró fürdő várta a saját fürdőjében, aztán a következő településeken fokozatosan váltak elérhetetlenné ezek a szolgáltatások; végül már csak közös mosdó állt rendelkezésre. Az utolsó napokban csak nedvestörlő-kendővel való tisztálkodást választotta inkább, hogy elkerülje a megfázást.

Megjegyezte még, hogy

Csapatukból például két lányt helikopterrel szállítottak le a hegyről, mert a szervezetük nem bírta. Mint magyarázta,

Ők viszont lementek a sárga sátrakból álló táborba a Khumbu-gleccser széléig is, hogy megnézzék, honnan indulnak a hegymászók a világ legmagasabb pontja, a 8848 méteres Everest-csúcs felé. A Himalája vonzza a túrázókat a világ minden tájáról, nagyon sokféle emberrel lehet ismeretséget kötni. Róbert elmesélte, hogy volt szerencséje az út során találkozni a magyarországi Suhajda Szilárd hegymászóval is, aki szintén csúcstámadásra készült az Everestre.

Összességében úgy vélte,

Nepál olyannyira magával ragadta, hogy úgy tervezi, októberben visszatér egy kicsivel merészebb célokkal. A Lobuche-hegy a célja (6119 méter), és amennyiben jól bírja, akkor bevállalná a Mera Peak csúcsot (6461 méter). „Ezeknek a megmászása sem nagy hőstett, viszont annyival nehezebb az Everest alaptárbornál, hogy az utolsó csúcstámadás előtt már a hegyen kell éjszakázni sátorban. Ugyanakkor nem technikás hegy. A fokozatosság elvét követve ideális célpontok” – részletezte terveit.