Nem csak a pénzről szólnak az adventi vásárok

A korabeli feljegyzések szerint az első adventi vásárokat a 13. században tartották, de igazából a 19. században kezdett elterjedni ez a szokás Európa-szerte, valamint a többi kontinensen is.

Ma már szinte elképzelhetetlen a karácsonyvárás a karácsonyi vásár nélkül, ami nem feltétlenül a pénzről, az anyagiakról szól, vagy szólhatna, sokkal inkább az ünnepre való készülődésről, a ráhangolódásról, a hozzávalók beszerzése mellett a baráti találkozásokról, szórakozásról, kikapcsolódásról.

Mozart-, Beethoven-, Vivaldi-dallamok szólnak diszkréten a brüsszeli karácsonyi vásárban, ahol a fabódék szépen, ízlésesen sorakoznak egymás mellett, se mellettük, se mögöttük nem halmozódnak üres ládák, papírdobozok.

A sétányokon nincs eldobált szemét, a szemeteskukákban folyamatosan cserélik a nejlonzacskókat, ha véletlenül mégis leesik valami a földre, azt azonnal felveszik.

Az első bódénál magyarul köszönnek ránk, színes, kézzel festett porcelán csészéket, gyertyatartókat, kis díszeket árulnak. Magyarországról járnak ki már évek óta, nem csupán a nagyobb anyagi haszon miatt – válaszolja érdeklődésünkre Sándor, akitől kis porcelándíszt vásárolunk. Továbblépve rénszarvasprémeket csodálunk, az eladó mosolyogva biztat, simogassuk meg, nagyon puha és selymes a bundája. Óriáskerék és mesebeli jelenetek teszik még érdekesebbé a vásárt. Egy másik téren lacikonyhák sorakoznak,

sült kolbász és sült krumpli a helyi specialitás, de hatalmas reklámot kap Mongólia és Lengyelország, amelyeknek egy-egy utcát rendeztek be, hogy sajátosságaikkal megismertessék a világ minden részéből érkező kíváncsi érdeklődőket.

Egy másik téren utcazenész szórakoztatja a forralt borral melegedőket, szaxofonján slágereket játszik, igazi, jó hangulatot teremtve. Az egyetlen, ami nagyon zavaró a vásárban, az az egymás között románul beszélő kéregetők sokasága és szemtelensége, ahogy be-befurakodnak egy-egy baráti társaság közé, és poharaikat rázogatva kérik a pénzt. Ha valaki nem ad, és határozottan szól rá, hogy most már elég legyen, románul átkozódnak, „a tűz vessen fel”, „haljon meg anyád”, „az ördög vigyen el” vagy még ennél is durvább kifejezésekkel.

A bécsit tartják a világ legnagyobb hagyománnyal rendelkező és leghíresebb karácsonyi vásárának, amely szintén a 13. században gyökerezik. Akkoriban még decemberi vásárnak nevezték, vagy Thomasmarktnak, ahol a polgárság főleg élelmiszert, mézeskalácsot és textilárut vásárolt. Később Szent Miklós vásárnak hívták, aztán Betlehemi piacnak. Napjainkban a terek határozzák meg egyik-másik jellegét és elnevezését, Bécsben ugyanis 20-25 vásárt is rendeznek, a nagy központi tér mellett különböző kisebb tereken, utcácskákban is. A forralt borhoz hasonlít a forralt puncs, az egyik specialitás, amelyből többfélét is készítenek, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt.

A forró italt az erre az alkalomra gyártott csészékben szolgálják fel, amelyet a kliens kifizet, és ha akarja magával viszi, ha nem, akkor visszaadja, és megkapja az érte fizetett 3-4 eurót.

Kék, piros, fehér csészék karácsonyfával, Mikulással, bécsi épületekkel, templomokkal díszítve, ami akár emlék, vagy egy egyedi ajándék is lehet. Míg az évszázadok során a karácsonyi ajándék valami kis apróság, meglepetés volt, egy ezüst, vagy arany színű dió, kis mézeskalács, diós-sütemény, ma már nem csak ezek kaphatók, hanem szinte minden, ami kézzel elkészíthető, illetve ami házias jellegű. A kis mennyiségben és kimondottan kézzel, vagy kézi technikával készült termékek reneszánszukat élik világszerte.

– meséli érdeklődésünkre Nagy Gyopár, aki a mesebeli hangulat mellett az emberek nyitottságát, „vagányságát és lazaságát” emeli ki, mintha ott nagyvonalúbbak lennének, mint Marosvásárhelyen.

– meséli a vásárhelyi lány.

Pap Judit kézműves termékeivel évek óta a szebeni vásárok egyik résztvevője, a Német Fórum által biztosított helyiségben. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére elmondta, azért jár oda, mert nagyobb az igény a szépre, nem érdekli őket a nemzetiség, és talán a pénz is több. És ahogy már megfogalmazták mások is, szerinte „másak az emberek”. „Gyönyörü a város, főleg az óváros, imádom ott. Mindenki kedves, jókedvű, nyugati hangulat van. Nekem jobban tetszik mint például Nürnberg” – magyarázza Pap Judit, aki azt is elárulja, hogy anyagi szempontból a vásár nem mindig nyereséges, de mégis érdemes odajárni, a hangulatért, az emberekért. „A polgármester asszony úgy jön oda, mint akármelyik ember, meg sem ismertem, mikor először vásárolt tőlem” – említett egy példát.

Marosvásárhelyen is szerveznek karácsonyi vásárt a főtéren és a Vársétányon.

Néhány éve a kézműves termékekre és a helyi értékekre összpontosítanak a szervezők, a bóvli, a műanyag giccs már nem kap helyet.

A kézimunkák, díszek, ékszerek, játékok, sapkák, táskák és házi készítésű kozmetikumok mellett a helyi ízeknek is nagy szerep jut. Leginkább sajtok, méz és mézkészítmények, hentesáruk, péksütemények, csokoládék, lekvárok és szörpök, pálinkák, gyógyteák kaphatók.