Ekkor mesélte el viccesen Gothárd, hogy volt, aki csukaikrának nézte ezeket, és hazavitte saját halastavába, de valójában békapetékről van szó. Közölte ugyanakkor azt is, hogy a petéket valószínűleg a víztározó védettebb, sekélyebb, melegebb vizében helyezték el a békák, ám ahogy apadt a vízszint, szárazföldre kerültek, így el fognak pusztulni.

A nagyobb tavak esetében lényeges, hogy a sekély részeket válasszanak, lehetőleg olyat, ahol fű is van, hiszen az némileg meggátolja, hogy elsodorja petéiket a hullámzás.
Ezeken a helyszíneken tavasszal nagy számban gyűlnek össze a hegyvidékre jellemző békafajok, majd rövid nászukat követően szétszélednek.

„Szencsedben legalább ötven békát láttam, amelyek tavasz elején gyűltek össze szaporodni egy pár négyzetméteres tavacskában. Hiába havazott, a víz már kellő hőmérsékletű volt, a kisebb, rövid ideig tartó fagyok sem zavarták őket” – jegyezte meg érdekességként.

Merítőhálóval felszerelt gyűjtögetők

Korábban a tapasztalt „békászók” jól tudták, hogy melyek azok a vizes élőhelyek, ahová a békák nagy számban érkeznek párosodni. Ezt ugyanakkor ki is használták, hiszen ilyenkor kimentek ezen helyszínekre és merítőháló használatával tucatjával fogták ki az egyedeket – folytatta a halőr.

– a többi részt a helyszínen hagyták.

Gothárd kérdésünkre elmondta, ismeri ő is a népi mondást, miszerint „addig kell fogni a békát, amíg az nem evett füvet,” ám a békák nem esznek füvet, így valószínűleg arra értendő, hogy kora

Ekkor pedig még nincs kinőve a fű.

Gothárd Ferenc-Alpár szerint az a baj, hogy az említett szabályozást a legtöbb halfaj ívási időszakához igazították (ez hatvan napot tart április közepétől kezdődően), nem vették figyelembe a többi vízi élőlényt.

A környezetvédelemmel kapcsolatos egyéb jogszabályok azonban már védett fajokat is meghatároznak. Utóbbi tisztázása érdekében kerestük fel Demeter László biológust. Ő közölte, hogy

Ezt egyébként a hatóságok is igyekeztek megakadályozni, de valószínűleg napjainkban is problémát jelent.

Régen egyebek mellett a Gyimesekben és a Gyergyói-medencében is népszerű volt a békászás, ám mostanra alább hagyott ez a szokás. Udvarhelyszéken egyébként a Nyikó mentéről és Parajd környékéről hallottunk híreket, hogy néhányan napjainkban is fogják a kétéltűeket párzásuk idején.

Székelyföld viszonylag szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy több gazda apróbb területeket művel meg, ők pedig jellemzően nem költenek drága vegyszerekre, amivel a kétéltűek populációjának további csökkenését is okozhatnák. „Ennek is köszönhető, hogy viszonylag változatos faunánk van” – fogalmazott.

Demeter László túlnyomórészt a klímaváltozást látja a békapopuláció csökkenésének hátterében: egyszerűen nem elegendő a tavaszi és téli csapadék. Rámutatott, hogy a tavaszi hideg és száraz időjárás kifejezetten gátolja a szaporodásukat.

– magyarázta.