A falu felső feléből indultak el a résztvevők, élükön a borbíró és a kisbíró, akik mulatságba hívogatták a lakosságot. A település főbb pontjain megállt a menet, a helyiek néptáncaikat mutatták be, a jobbágyfalviak szüreti dalokat énekeltek, néhol az utca népe is táncra perdült. A jókedvről nemcsak a helyi és jobbágyfalvi muzsikusok gondoskodtak, hanem Kozma Orbán bortermelő is, akinek nedűjét lovaskocsin szállított hordókból kínálták.

Szeretlek, Magyarország – szeretünk, székelyek

A délutáni előadáson nagy sikernek örvendett a jobbágyfalvi férfikar, amely másodszor lépett fel a településen, s nép- és bordalaik után a helyi székely asszonykórussal együtt énekelték el a Vándordalt. Az előadást a felvidéki testvértelepülésről, Deákiból érkezett mazsorettcsoport bemutatója zárta, majd a jobbágyfalvi kórus tagja, Kocsis József viccekkel szórakoztatta a közönséget. A eseményt szüreti bál követte, de mivel az egész napos rendezvény része volt a hétvégén zajlott Szeretlek, Magyarország című országos programnak, este meggyújtották a Szent Mihály-napi őrtüzet is. A székely és magyar himnusz eléneklése után a jobbágyfalviak a Boldogasszony Anyánk és Ó, én édes Jóistenem című székely katolikus imádságos énekeket adták elő a tűz mellett.

Él a bukovinai származástudat

A szüreti felvonulás közben érdekes dologra figyeltünk fel a katolikus templom előtt. Az ünnepi viseletbe öltözött kicsik és nagyok táncai közben egyszer csak román, majd lengyel dallamok ütötték meg a fülünket, illetve táncokat is láthattunk. Érdeklődésünkre a szomszédos Bonyhádon működő Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének titkárától kaptunk választ.

Bukovina sok nemzetiségű kárpáti térség, ahol nemzedékeken át éltek az ukránok és románok mellett zsidók, németek, lengyelek, székelyek, oroszok, örmények, szlovákok és romák. A világháború után kitelepített népcsoportok identitásának erős meghatározója a bukovinai származástudat. A lengyelországi Jastrowiében letelepedett bukovinai lengyelek (csadeci gorálok) 1990 óta rendszeresen megszervezik a Csadeci Górálok Folklórfesztiválját. A Magyarországon élő bukovinai székelyek 1996-ban csatlakoztak ehhez, 1999 óta Bonyhádon ők is megszervezik az időközben Bukovinai Találkozásoknak átkeresztelt fesztivált. Ezeken a fesztiválokon tanulta meg a kakasdi csoport is a román körcsárdást és a lengyel táncot, amelyet többször is bemutattak, utalva arra, hogy őseik más nemzetiségekkel éltek együtt Bukovinában. Mintha csak a radóci (Rădăuţi) vásárban lennénk és ott táncolnának, mulatnának különböző nemzetek fiai – részletezte Barabásné Fábián Elvira.

A második világháborúban idetelepített bukovinai székelyek ma már jelentős kulturális életet élnek. 1991 óta mesemondó versenyeket rendeznek, 2009 óta országos borversenyeket is tartanak, de az utóbbi években a székelyek különös hangsúlyt fektetnek a szakmai továbbképzőkre, néprajzi táborokra, néptáncoktatásra is. 1989-ben indult, de 1992 óta folyamatos a székelyek évi találkozója is, amelyet más-más településen szerveznek meg, idén tizenharmadik alkalommal találkoznak. A kakasdiak büszkék bukovinai székely voltukra, legtöbbjük szülei, nagyszülei Andrásfalváról érkeztek ide 1945-ben, néhány éves bácskai kitérővel. A faluban maradt svábok mellé telepedtek le a székelyek és néhány felvidéki család. A Makovecz Imre tervezte fatornyos-székely kapus Faluház a székelyekre emlékeztet, az épület előtt ott lobog a székely zászló, míg a svábokat egy templomtorony és egy hajó jelképezi.